Ma merüljünk el egy kicsit a diplomácia világában. Amikor egy új nagykövetet neveznek ki állomáshelyére, megérkezése utáni hetekben illendő meglátogatnia a többi nagykövetet, bemutatkozni nekik, udvariasan elcsevegni velük. Természetesen ezt édesapám is megtette, ahogy más, újonnan kinevezett nagykövetek is. Tiranában nem volt túl nagy diplomáciai testület, Albánia a fél világgal ellenséges viszonyban volt, illetve rengeteg ország számára túl kicsi és jelentéktelen volt. Nem így a törököknek például.
Történetünk idején épp új török nagykövet érkezett Tiranába, igazi úriember, figyelmes, franciás műveltséggel (kiválóan beszélte a nyelvet). Mielőtt meglátogatta volna édesapámat, a már emlegetett diplomata boltban összetalálkozott Pista bácsival, a nagykövetség mindig viccre és mókára kész sofőrjével (őt is ismerhetjük már). A nagykövet udvariasan bemutatkozott, Pista bátyánkról kiderült, hogy ő a magyar sofőr. Felcsillant a török nagykövet szeme, aki udvarias és figyelmes húzásra szánta el magát: megkérte Pista bácsit, hogy tanítson valamilyen elegáns és udvarias magyar köszönést. A magyar sofőr nem tudta, hogy a török nagykövet aznap délután látogatja meg édesapámat, így gondolt egyet és máris eszébe jutott egy jó kis móka. Nagykövet úr, kérése számomra parancs, kérem jól figyeljen, máris megtanítom a legudvariasabb magyar köszöntést - mondta a töröknek, aki udvariasan figyelt. Kérem, mondja utánam - közölte Pista bá' - "kábbeáfászom"! A török nagykövet szépen elismételte. Pista bácsi gondosan figyelt a kiejtésre és újra elismételtette vele - "Kábbeáfászom". És mit jelent ez a köszönés? Kérdezte a török. Hát valami olyasmit, hogy örökké tisztelő híve vagyok... A török nagykövetnek nagyon tetszett, hogy ilyen elegáns köszönést tanított, így amikor délután udvariasan, mosolygósan köszöntötte apámat, csak ennyit mondott neki: Ferenk! Kábbeáfászom! Apámnak, aki igazi ferencvárosi gyerek volt, a szeme sem rebbent a mosolygó török nagykövetre, és egy szívdobbanás után egymás kezét rázva lazán azt válaszolta: mösszijő ambasszadőr, TE kábdbeáfászom! Majd mindketten mosolyogva kedélyesen beszélgetni kezdtek fransziáül... a nagykövet elmesélte, hogy találkozott Pista bácsival, apámnak egyből leesett a papírhúszfillér... Miután az egyébként nagyon szimpatikus török nagykövet távozott, csak annyit lehetett hallani a nagykövetségen igen nagy hangerővel, hogy: PISTAAAAAAAAAAAAAAAAAA !!!!!!!
A dal a nászutaslakosztálytól érkezik, címe a rossz viselkedésre utal:
Pista bátyánknak örökké hálás leszek a hihetetlen mennyiségű mókáért, amit odakint elkövetett - még lesz róla szó sokszor :)
2008. január 31., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Halli Öcsikém!
Pista bácsival mentünk át jugóba, apánk valami miatt nem ért rá épp akkor.
Azt mondja Pista bá egy falusi kisvendéglőnél: itt ebédeljünk meg, a környék legjobb scsevapcsicsáját itt készítik (itt most ne arra a minifasírt borzalomra gondoljatok amit itthon lehet kapni).
Nosza, behaladtunk az étterembe, ahol is Pista bá rendelet: feltartotta négy ujját a pincérnőnek és szép tagoltan közölte mellé: szevaszpicsa!
Néhány percen belül előttünk is volt a fenséges étek, azaz a birka/marha/sertés vegyeshúsból faszénparázs fölött sütött "minikolbász" halom, körülötte frissen vágott hagyma, mellé foszlóbélű kenyér.
Megjegyzés küldése