1979 sok szempontból áttörést jelentett az életemben: nemcsak azért, mert megismertem a Totot és a Jefferson Starshipet, hanem ifjú szívem először "dobbant" meg. A hölgy párhuzamos osztályba járt velem, Júliának hívják (megannyi év után megtaláltam az IWIW-en is), azonban csírázó szerelmünket az én albániai kiruccanásom igencsak megzavarta. Más szempontból is, ugyanis itt megismertem egy gdanski lengyel lányt (Marzena Broniarek - azért írom le a nevét, hátha a Google belinkeli és egyszer még megtaláljuk egymást), és a szívem őérte kezdett dobogni. S mikor hazatértem letenni a vizsgáimat (magántanulóként végeztem az általános iskola hetedik osztályát), Júlia küldöttséget menesztett hozzám, hogy szeretem-e még. Én pedig őszintén azt válaszoltam, hogy nem, van valaki más... ami persze semmi sem volt és júniusban még azt is elhappolta előlem egy cseh srác, no de sebaj. Egy akkor frissen vásárolt koronggal vígasztaltam magam, amiből számomra örökre himnikus lett az alábbi dal.
Eredeti, albumváltozat
A Day at the Races - ez a lemez címe, amin ez a dal megtalálható. Talán minden idők leginkább alábecsült, avagy legkevésbé értékelt Queen dala, remélem sikerül igazságot szolgáltatnom neki. S persze a nem létező japán nyelvtudásom nagyobbik része innen származik. S azóta is igazi rockhimnuszként szeretem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Halli Öcsikém!
Azt hozzá kell tennünk, hogy sok-sok-sok évvel ezután lett egy főszerkesztő asszony (lásd "Körkép magazin a rádióműsorommal, a Zenesarokkal" link bal felső sarokban), akinek legkedvesebb nótájává tettük ezt a méltánytalanul nem játszott Brian May szerzeményt.
de mi már 1979-ben tudtuk, hogy ez egy többre hivatott dal... Bár néha már annak is örülni kell, hogy legalább a "vívöllrákjú"-t játsszák a Queentől :)
Megjegyzés küldése