Amerikából jöttem... (Touch - Don't You Know What Love Is - When The Spirit Moves You, Touch - Black Star)

Először is nagy örömmel jelentkezem ismét itthonról, miközben megjártam a nagyvilágot, voltam Anaheimben egy rendezvényen. Ez a város Kaliforniában található, így nem kevés utazással és izgalommal járt az út. Zürichen keresztül utaztam, onnan közvetlen járat vitt - semmiség 12 óra 40 perces menetidővel... Nem is a kalandok lényegesek, Amerika mégiscsak Amerika, Kaliforniában csodásan sütött a nap és a TV-ben rengeteg amerikai focimeccs volt. Mármint American football, tojáslabdás foci. Értitek! Na mindegy, ennek kapcsán érdemes megemlékezni minden idők egyik legjobb ismeretlen zenekaráról, akik a Touch nevet viselték. Előzményük a szintén nem túl ismert American Tears volt, akik főleg a progreszív rock határmezsgyéjén mozogtak. A Touch ezzel szemben A dallamos rockot vállalta fel, a félelmetes AOR kórusok talán legjöbb példáit hallhatjuk ezen a lemezen fantasztikus szólókkal, sőt a dalok igényességét csak továb növeli, hogy ott vannak azok a progrock hatások még mindig nem egy dalban. Hallgassuk meg tehát a lemez első két dalát, amelyet egy videóba sűrített a "készítő".



Styx, Journey, Toto, REO Speedwagon és hasonló rajongók gondolom most borzonganak... Mindkettő dal klasszis. A When The Spirit Moves You a második dal egyébként, jó kis szólókkal és persze a kórussal (és a west coastos zongorával) nagyobb ismertséget érdemelne. dehát nem mindenkiből lehetett világsztár csak azért, mert zseniális lemezt csináltak...

A Black Star inkább európai hatásokat mutat (bár szerintem Kansas nótának is elmehetne), bár az AOR-os kórusok itt is meggyőzőek - szerencsére itt most két változata van egymás után - így magát a zenekart is meg tudjuk nézni... Íme a Black Star:



A Touchnak csak egy lemeze volt, bár előkerült egy kiadatlan második lemezanyag, ennek ellenére úgy gondolom totálisan érdemtelenül nem tud róluk senki, hiszen ZSENIÁLIS prog AOR bandáról van szó... ennek legjobb példája a My Life depends On you, amiről sajnos nincs videó....

A világ kegyetlen, és értelmetlen - ilyen bandákat, mint a Touch, kb néhány száz ember ismer csak...

Eltelt 20 év... (Huey Lewis - Do You Believe in Love,Huey Lewis - Heart and Soul, Huey Lewis - Trouble in Paradise,Huey Lewis - The Best of Me)

...amióta hazajöttem Bogotából. végtelen szomorúsággal "ünneplem" ezt az évfordulót, mert életem legcsodásabb 3 évét töltöttem ott - erre lehet azt mondani, nekem legalább jutott 3 fantasztikus év... Nagyon sok zenével ismerkedtem meg ott, a helyiek nagyon jó lemezeket gyártottak licencben, és ott ért az első olyan film-élmény, amely TV előtt is igazi izgalomba hozott (ez bizony a Vissza a Jövőbe első része volt, ami azóta is kedvencem). Abban pedig volt egy zenekar, amely "motorja" a zsüriben ült, amikor Martyék játszottak a tehetségkutatón. A Power of Love című nótájuk, és a Huey Lewis sound totálisan összenőtt a filmmel - szerencsére. Még nagyobb szerencsére volt azért sok más jó nótájuk is. Kezdjük a mai "műsort" egy olyan dallal, amit vagy 25 éve imádok, de egész ma estig nem tudtam, ki az előadó - ugyanis amikor megkedveltem, akkor még nem volt internet és nem tudtam angolul, azóta pedig nemigen hallottam. De ma, a Chuck nevű sorozat 2. szezon 2. részében felbukkant a dal a fantasztikus Yvonne Strahovski főszereplésével és azonnal keresni kezdtem. S meg is találtam - hát nem egy Huey Lewis nóta? De :)



Ütnek a kórusok, a klip vicces, vidám... miért nincsenek most ilyen bandák? No mindegy...ahogy el lehet az élet sikerein és sikertelenségein is gondolkodni. Vajon miért van az, hogy akinek nagy a szíve és szép a lelke, azt sosem értékelik eléggé? Talán Huey Lewis ezt is megválaszolja a Heart and Soul című nótában...



Talán azért lehet mindez, mert a Paradicsomban is lehetnek gondok - ahol bele lehet egy levesbe köpni, ott meg is teszik... Következzék tehát a Trouble in Paradise (felhívom a figyelmet a zenekar vokális és egyéb zenei képességeire).



Rengeteg Huey Lewis nótával fejezhetném be ezt a mai összeállítást, de azt hiszem lelkileg ezzel tudok azonosulni a legjobban, ami most következik - The Best of Me.



Nézzetek és hallgassatok sok-sok Huey Lewist, nagyon vidám, klassz zene. Éljenek a 80-as évek!

Lokálpatrióta lettem... (Magazin - Siker, Magazin - Hosszú Forró Nyár, Slam - Szivemből szól ez a dal)

Kis pihi után most újra egy-két ritkaság felfedezésével folytatom a blogot, sőt ez az újdonság kapcsolódik szűkebb pátriámhoz, Százhalombattához is, hiszen a Magazin zenekar ezer szállal kötődik ide. Először is tekintsük meg a zenekar történelmét, amelyre sajnos pont nem igaz a dal címe, ami Siker:



Sajnos erről a bandáról túl sok információm nincs (én kérek elnézést), de amit 2008-ban műveltek, az igencsak megdobogtatta a szívemet - nemcsak azért, mert itt játszódik a klip a főtéren, hanem mert bizony azt a dallamos rockzenét játsszák, ami nekem tetszik... Íme a friss klip, a Hosszú forró nyár!



S részemről az öröm, hogy egyrészt egy helyi zenekarról írhattam, másrészt olyan zenét játszanak, amit szeretek - csak így tovább srácok!

S hogy három videó legyen, mivel van közös metszet, így a méltatlanul ismeretlen magyar Slam zenekar dala következzék harmadiknak reprezentálva a magyar west-coast igen rövid időszakát:



Még akarunk ilyen Magazint és ilyen Slam-et! Sokat!