Jó szokásom szerint valamelyik nap megint böngésztem a világhálót - régi hobbim, hogy olyan előadókat találjak, akiket érdemes "felfedezni", olyan bandákat hallgathassak meg, akiket kevesen hallgatnak, vagy netán itthon nem is ismernek egyltalán. Emiatt aránylag sok ismeretlen zenekarral ismerkedem meg, persze kiemelkedő kevés van köztük. Most azonban sikerült rábukkanni egyre. Ez a zenekar az AOR távoli rokonságának számító stílusban tevékenykedik, mondjuk úgy, hogy másodfokú unokatestvérek. Azonban ebben az esetben ez a rokonság nálam fut össze közelivé - imádom a neo klasszikus metál zenét, a barokkos futamokat, a hangszereikkel mesterfokon bánó, komolyzenei képzettségű zenészeket. S mindezt egy olyan zenekartól megkapni, akik chileiek...Igen, Chiléből valók, nem tévesztettem el a dolgot, nem vonatoznak aluljárókban indián zenét játsszva, hanem a legtutibb Symphony X, Time Requiem, Malmsteen, Richard Andersson's Space Odyssey neo klasszikust tolják... Na hallgassunk csak bele a Two Bullets című dalba:
A Black and Cold című lemez egyébként 11 fantasztikus nótából áll, van benne akapella kórusos dal, isntrumentális gitár-billentyű párbaj és a fantasztkius akusztikus Contrapunto (lefordítsam a címét). Sajnos a legjobb nótából, a Song for the Opressed-ből nincs klip, de az ezt követő I can't csodáját élőben meghallgatjuk:
Nicolas Quinterosnak hívják a zongorista/billentyűst... ne felejtsük el a nevét. A zenekar egyébiránt döbbenetesen ügyes zenészekből áll. Felipe del Valle: ének, Santiago Kegevic: Basszus, Andrés Rojas: Dob, Benjamín Lechuga: gitár. Külön érdekesség, hogy a Lechuga szó magyarul fejeskáposztát jelent.
Persze helyettem inkább a zene beszéljen, következzék egy másik dal, a Who I am:
Santiago Kegevic is ott van ám a szeren, emberek! mindezt Chiléből, napok óta nem térek magamhoz ettől :) S ide a bejegyzés végére akkor még egy klip, a Burning Soul, amely mindenképp Dream Theater hatásokat is tartalmaz, a fantasztikus Black and Cold album bónusz dala egyébként - s miylen a sors, a lemezről persze a legjobb nótákból nincs klip... nem baj, nézzünk szorosan körül az interneten, ezt a lemezt megéri megvenni! Nicolas Quinteros egy zseni a többiek is fantasztikusak...
Gracias muchachos chilenos, que sigan rockeando!
2008. november 4., kedd
2008. október 16., csütörtök
Amerikából jöttem... (Touch - Don't You Know What Love Is - When The Spirit Moves You, Touch - Black Star)
Először is nagy örömmel jelentkezem ismét itthonról, miközben megjártam a nagyvilágot, voltam Anaheimben egy rendezvényen. Ez a város Kaliforniában található, így nem kevés utazással és izgalommal járt az út. Zürichen keresztül utaztam, onnan közvetlen járat vitt - semmiség 12 óra 40 perces menetidővel... Nem is a kalandok lényegesek, Amerika mégiscsak Amerika, Kaliforniában csodásan sütött a nap és a TV-ben rengeteg amerikai focimeccs volt. Mármint American football, tojáslabdás foci. Értitek! Na mindegy, ennek kapcsán érdemes megemlékezni minden idők egyik legjobb ismeretlen zenekaráról, akik a Touch nevet viselték. Előzményük a szintén nem túl ismert American Tears volt, akik főleg a progreszív rock határmezsgyéjén mozogtak. A Touch ezzel szemben A dallamos rockot vállalta fel, a félelmetes AOR kórusok talán legjöbb példáit hallhatjuk ezen a lemezen fantasztikus szólókkal, sőt a dalok igényességét csak továb növeli, hogy ott vannak azok a progrock hatások még mindig nem egy dalban. Hallgassuk meg tehát a lemez első két dalát, amelyet egy videóba sűrített a "készítő".
Styx, Journey, Toto, REO Speedwagon és hasonló rajongók gondolom most borzonganak... Mindkettő dal klasszis. A When The Spirit Moves You a második dal egyébként, jó kis szólókkal és persze a kórussal (és a west coastos zongorával) nagyobb ismertséget érdemelne. dehát nem mindenkiből lehetett világsztár csak azért, mert zseniális lemezt csináltak...
A Black Star inkább európai hatásokat mutat (bár szerintem Kansas nótának is elmehetne), bár az AOR-os kórusok itt is meggyőzőek - szerencsére itt most két változata van egymás után - így magát a zenekart is meg tudjuk nézni... Íme a Black Star:
A Touchnak csak egy lemeze volt, bár előkerült egy kiadatlan második lemezanyag, ennek ellenére úgy gondolom totálisan érdemtelenül nem tud róluk senki, hiszen ZSENIÁLIS prog AOR bandáról van szó... ennek legjobb példája a My Life depends On you, amiről sajnos nincs videó....
A világ kegyetlen, és értelmetlen - ilyen bandákat, mint a Touch, kb néhány száz ember ismer csak...
Styx, Journey, Toto, REO Speedwagon és hasonló rajongók gondolom most borzonganak... Mindkettő dal klasszis. A When The Spirit Moves You a második dal egyébként, jó kis szólókkal és persze a kórussal (és a west coastos zongorával) nagyobb ismertséget érdemelne. dehát nem mindenkiből lehetett világsztár csak azért, mert zseniális lemezt csináltak...
A Black Star inkább európai hatásokat mutat (bár szerintem Kansas nótának is elmehetne), bár az AOR-os kórusok itt is meggyőzőek - szerencsére itt most két változata van egymás után - így magát a zenekart is meg tudjuk nézni... Íme a Black Star:
A Touchnak csak egy lemeze volt, bár előkerült egy kiadatlan második lemezanyag, ennek ellenére úgy gondolom totálisan érdemtelenül nem tud róluk senki, hiszen ZSENIÁLIS prog AOR bandáról van szó... ennek legjobb példája a My Life depends On you, amiről sajnos nincs videó....
A világ kegyetlen, és értelmetlen - ilyen bandákat, mint a Touch, kb néhány száz ember ismer csak...
2008. október 7., kedd
Eltelt 20 év... (Huey Lewis - Do You Believe in Love,Huey Lewis - Heart and Soul, Huey Lewis - Trouble in Paradise,Huey Lewis - The Best of Me)
...amióta hazajöttem Bogotából. végtelen szomorúsággal "ünneplem" ezt az évfordulót, mert életem legcsodásabb 3 évét töltöttem ott - erre lehet azt mondani, nekem legalább jutott 3 fantasztikus év... Nagyon sok zenével ismerkedtem meg ott, a helyiek nagyon jó lemezeket gyártottak licencben, és ott ért az első olyan film-élmény, amely TV előtt is igazi izgalomba hozott (ez bizony a Vissza a Jövőbe első része volt, ami azóta is kedvencem). Abban pedig volt egy zenekar, amely "motorja" a zsüriben ült, amikor Martyék játszottak a tehetségkutatón. A Power of Love című nótájuk, és a Huey Lewis sound totálisan összenőtt a filmmel - szerencsére. Még nagyobb szerencsére volt azért sok más jó nótájuk is. Kezdjük a mai "műsort" egy olyan dallal, amit vagy 25 éve imádok, de egész ma estig nem tudtam, ki az előadó - ugyanis amikor megkedveltem, akkor még nem volt internet és nem tudtam angolul, azóta pedig nemigen hallottam. De ma, a Chuck nevű sorozat 2. szezon 2. részében felbukkant a dal a fantasztikus Yvonne Strahovski főszereplésével és azonnal keresni kezdtem. S meg is találtam - hát nem egy Huey Lewis nóta? De :)
Ütnek a kórusok, a klip vicces, vidám... miért nincsenek most ilyen bandák? No mindegy...ahogy el lehet az élet sikerein és sikertelenségein is gondolkodni. Vajon miért van az, hogy akinek nagy a szíve és szép a lelke, azt sosem értékelik eléggé? Talán Huey Lewis ezt is megválaszolja a Heart and Soul című nótában...
Talán azért lehet mindez, mert a Paradicsomban is lehetnek gondok - ahol bele lehet egy levesbe köpni, ott meg is teszik... Következzék tehát a Trouble in Paradise (felhívom a figyelmet a zenekar vokális és egyéb zenei képességeire).
Rengeteg Huey Lewis nótával fejezhetném be ezt a mai összeállítást, de azt hiszem lelkileg ezzel tudok azonosulni a legjobban, ami most következik - The Best of Me.
Nézzetek és hallgassatok sok-sok Huey Lewist, nagyon vidám, klassz zene. Éljenek a 80-as évek!
Ütnek a kórusok, a klip vicces, vidám... miért nincsenek most ilyen bandák? No mindegy...ahogy el lehet az élet sikerein és sikertelenségein is gondolkodni. Vajon miért van az, hogy akinek nagy a szíve és szép a lelke, azt sosem értékelik eléggé? Talán Huey Lewis ezt is megválaszolja a Heart and Soul című nótában...
Talán azért lehet mindez, mert a Paradicsomban is lehetnek gondok - ahol bele lehet egy levesbe köpni, ott meg is teszik... Következzék tehát a Trouble in Paradise (felhívom a figyelmet a zenekar vokális és egyéb zenei képességeire).
Rengeteg Huey Lewis nótával fejezhetném be ezt a mai összeállítást, de azt hiszem lelkileg ezzel tudok azonosulni a legjobban, ami most következik - The Best of Me.
Nézzetek és hallgassatok sok-sok Huey Lewist, nagyon vidám, klassz zene. Éljenek a 80-as évek!
2008. október 2., csütörtök
Lokálpatrióta lettem... (Magazin - Siker, Magazin - Hosszú Forró Nyár, Slam - Szivemből szól ez a dal)
Kis pihi után most újra egy-két ritkaság felfedezésével folytatom a blogot, sőt ez az újdonság kapcsolódik szűkebb pátriámhoz, Százhalombattához is, hiszen a Magazin zenekar ezer szállal kötődik ide. Először is tekintsük meg a zenekar történelmét, amelyre sajnos pont nem igaz a dal címe, ami Siker:
Sajnos erről a bandáról túl sok információm nincs (én kérek elnézést), de amit 2008-ban műveltek, az igencsak megdobogtatta a szívemet - nemcsak azért, mert itt játszódik a klip a főtéren, hanem mert bizony azt a dallamos rockzenét játsszák, ami nekem tetszik... Íme a friss klip, a Hosszú forró nyár!
S részemről az öröm, hogy egyrészt egy helyi zenekarról írhattam, másrészt olyan zenét játszanak, amit szeretek - csak így tovább srácok!
S hogy három videó legyen, mivel van közös metszet, így a méltatlanul ismeretlen magyar Slam zenekar dala következzék harmadiknak reprezentálva a magyar west-coast igen rövid időszakát:
Még akarunk ilyen Magazint és ilyen Slam-et! Sokat!
Sajnos erről a bandáról túl sok információm nincs (én kérek elnézést), de amit 2008-ban műveltek, az igencsak megdobogtatta a szívemet - nemcsak azért, mert itt játszódik a klip a főtéren, hanem mert bizony azt a dallamos rockzenét játsszák, ami nekem tetszik... Íme a friss klip, a Hosszú forró nyár!
S részemről az öröm, hogy egyrészt egy helyi zenekarról írhattam, másrészt olyan zenét játszanak, amit szeretek - csak így tovább srácok!
S hogy három videó legyen, mivel van közös metszet, így a méltatlanul ismeretlen magyar Slam zenekar dala következzék harmadiknak reprezentálva a magyar west-coast igen rövid időszakát:
Még akarunk ilyen Magazint és ilyen Slam-et! Sokat!
2008. szeptember 16., kedd
Köszönjük Richard, és készíts egy új lemezt Freddyvel odafent...
A mai bejegyzésnek adhatnék alcímet is... a blogot ideiglenesen átnevezhetném "Gyu Szeret AOR és Utál Élet"-re... sajnos ez a mai bejegyzés illik a sorba - nemcsak azért, mert az általános közhangulatom a béka feneke alatt van (kb a Föld középpontja körül), hanem - milyen érdekes az élet - aznap hagyott itt minket a rockzene egyik legnagyobb alakja, amikor a rockzene valaha volt egyik legnagyobb zenekarának új lemeze jelent meg megannyi év után. Ez utóbbit majd megünnepeljük, de most emlékezzünk arról, aki elment. Képzeljünk el egy Hammond orgonát, ami mögött egy ősz, de örökké fiatal ember állt, és minden idők legjobb hangszeres textúráit nyomatta... Sosem sztárkodott, sosem nyomult a színpad elején, nem bohóckodott, nem vadult - csak játszotta azokat a döbbenetes dalokat...
Richard Wright, Aki nélkül a Pink Floyd soha nem lehetett volna Pink Floyd, többé nem Hammondozik nekünk... reméljük Freddy Mercuryval már épp bandaalapításon csevegnek odafent egy sör mellett...
Nincs mit tenni, a Richard Wright emlékmű oszlopos darabjaival emlékezünk ma, először magunkról és róluk...
S minden idők egyik legcsodásabban textúrázott billentyűs feladata, amiben úgy lehet ragyogni, mint egy őrült gyémánt.
S akkor szólaljanak meg ismét a halhatatlan billentyűsök és jöjjenek a birkák...
S szerencsére a NAGY CSAPAT egyszer még összeállt a Live 8-on és mi mást is kivánhatnánk, mint azt, hogy Rick itt legyen...
Köszönjük Richard Wright, köszönjük a csodás dalokat a csodás lemezeken (Meddle, Dark Side of the Moon,Wish You Were Here, The Division Bell) és köszönjük a fantasztikus Hammond és Kurzweil textúrákat....örökre velünk maradnak az emlékeddel együtt... Játsszatok jókat odafent Freddyvel... Viszlát!
Richard Wright, Aki nélkül a Pink Floyd soha nem lehetett volna Pink Floyd, többé nem Hammondozik nekünk... reméljük Freddy Mercuryval már épp bandaalapításon csevegnek odafent egy sör mellett...
Nincs mit tenni, a Richard Wright emlékmű oszlopos darabjaival emlékezünk ma, először magunkról és róluk...
S minden idők egyik legcsodásabban textúrázott billentyűs feladata, amiben úgy lehet ragyogni, mint egy őrült gyémánt.
S akkor szólaljanak meg ismét a halhatatlan billentyűsök és jöjjenek a birkák...
S szerencsére a NAGY CSAPAT egyszer még összeállt a Live 8-on és mi mást is kivánhatnánk, mint azt, hogy Rick itt legyen...
Köszönjük Richard Wright, köszönjük a csodás dalokat a csodás lemezeken (Meddle, Dark Side of the Moon,Wish You Were Here, The Division Bell) és köszönjük a fantasztikus Hammond és Kurzweil textúrákat....örökre velünk maradnak az emlékeddel együtt... Játsszatok jókat odafent Freddyvel... Viszlát!
2008. szeptember 11., csütörtök
Új Rata Blanca!!!! (RB-Talisman,RB-El Reino Olvidado,RB-El Circulo de fuego,RB-Si eres hijo del Rock,RB-Un Dia Mas, Un Dia Menos)
Akik ismernek, sok hobbimról tudnak - tudják, hogy imádom a spanyol nyelvet, a spanyol nyelvű rockzenét. Sajnos a világnak azon a felén inkább más stílusok a dominánsak, de szerencsére a legeurópaibb dél-Amerikában sok jó banda van, közöttük is nagy kedvencem a Rata Blanca. Tudom, tudom, egyszer már volt velük "műsor", ámde itt az aktualitás, az új lemez, amelynek címe "El Reino Olvidado", azaz az Elfelejtett Királyság. Ismét lesznek csodás szerelmes dalok, ahogy fantasy ihletésű nóták is. Ezúton üzenek is, annak, akit érint:
"Si al final esta vida es un sueño
sólo sé que a tu lado me quiero despertar
amanecer una vez más"
Következzék a csodás Talisman:
A lemez hangvételét leginkább meghatározó elemek a 80-as évek Hard Rock muzsikájából érkeznek, onnan is legfőképp a Rainbow nevű elképesztően zseniális banda örökségéből, erre jó példa a címadó El Reino Olvidadó, amelyben azért ott prüntyögnek a Hammondok is, ahogy kell.
Folytatódjék akkor a rákenroll, amit Buenos Airesben is kiválóan nyomnak, Adrian Barilari változatlanul elképesztően jó hangú, a többiek pedig igazi rock-hősök. Akkor is imádnám a vokált, ha egy szót nem értenék spanyolul, ez az énekes ugyanis világszínvonalú, és csak borzongok tőle, annyira tetszik... szerencsére értem a dalszöveget :)
El Circulo de fuego (A Tűzkör)
És és és méééég rákenrolll..hammondok, Rainbow, Deep Purple, Whitesnake....ja nem is, hanem Rata Blanca 2008-ból és a zseniális Adrian Barilari :) És persze mindenkihez illő dalcím: Si eres hijo del Rock - Ha a Rock fia vagy.... én tutira :)
A végére jöjjön egy szép dal, ugyanis nem elég, hogy a hard'n'heavy zenekarok írják a legszebb balladákat, ha az a banda mellesleg latin... Küldöm ezt a dalt annak, akit ma ismertem meg :) - Un Dia Mas, Un Dia Menos - Egy nappal több, egy nappal kevesebb.
A világ legjobb spanyol nyelvű rockbandája, hölgyeim és uraim... Rata Blanca!
"Si al final esta vida es un sueño
sólo sé que a tu lado me quiero despertar
amanecer una vez más"
Következzék a csodás Talisman:
A lemez hangvételét leginkább meghatározó elemek a 80-as évek Hard Rock muzsikájából érkeznek, onnan is legfőképp a Rainbow nevű elképesztően zseniális banda örökségéből, erre jó példa a címadó El Reino Olvidadó, amelyben azért ott prüntyögnek a Hammondok is, ahogy kell.
Folytatódjék akkor a rákenroll, amit Buenos Airesben is kiválóan nyomnak, Adrian Barilari változatlanul elképesztően jó hangú, a többiek pedig igazi rock-hősök. Akkor is imádnám a vokált, ha egy szót nem értenék spanyolul, ez az énekes ugyanis világszínvonalú, és csak borzongok tőle, annyira tetszik... szerencsére értem a dalszöveget :)
El Circulo de fuego (A Tűzkör)
És és és méééég rákenrolll..hammondok, Rainbow, Deep Purple, Whitesnake....ja nem is, hanem Rata Blanca 2008-ból és a zseniális Adrian Barilari :) És persze mindenkihez illő dalcím: Si eres hijo del Rock - Ha a Rock fia vagy.... én tutira :)
A végére jöjjön egy szép dal, ugyanis nem elég, hogy a hard'n'heavy zenekarok írják a legszebb balladákat, ha az a banda mellesleg latin... Küldöm ezt a dalt annak, akit ma ismertem meg :) - Un Dia Mas, Un Dia Menos - Egy nappal több, egy nappal kevesebb.
A világ legjobb spanyol nyelvű rockbandája, hölgyeim és uraim... Rata Blanca!
2008. szeptember 8., hétfő
Beau Hill a zseni (HARD - Stay, Winger - Miles Away, Europe - I'll Cry For You,Warrant - Cherry Pie,Ratt - Back for More,Unruly Child - Who Cries Now)
Kedves mindenki! Sajnos eltelt a tábor, most meg szorít a GS lapleadás - az élet nem túl egyszerű errefelé. Azonban történt valami, amit feltétlenül meg kell osszak veletek. van nekem ez a BZ nevű nagyon jó barátom, fogadott brothám, aki mindenféle zenekarokban kamatoztatja a tehetségét. Például egyből itt van Kalapács Józsi HARD nevű bandája, aminek angol változatában Józsi helyett énekel. Azt a zenekart már H.A.R.D.-nak hívják. Ez a H.A.R.D. készített egy Traveler nevű korongot a magyar piacra HARD nóták angol változataiból, íme, itt is van a Stay első klipje... (a címben azért vettem ki a pontokat, hogy elférjek )
S miért pont a Stay? Mert van ez a Beau Hill nevű producer, aki a zenekar MySpace oldalán felfigyelt a srácokra és úgy gondolta ebből valami nemzetközileg is elfogadhatót ki lehet hozni, így aztán elindult egy együttműködés. Én már ismerem a Stay Baeu Hilles változatát...ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék Kocsis Zoltán. Sokkal lazább, könnyedebb, akusztikusabb, AOR-osabb hangzás, szemben a magyar hangmérnökök metálos felfogásával. remélem hamarosan azt a klipet is megmutathatom...
Addig is ismerkedjünk Beau Hill munkásságával. Egy-két klip egy-két ismertebb zenekartól, amit ő "producerkedett" össze...
Ez bizony a Winger volt... S most mindenki kapaszkodjion, mert a dallamos rockzenei világ legjobb nevei közül jön sok :) A teljesség igénye nélkül :)
Sajnos az eredeti klipet az Europe - I'll Cry for you című dalából nem lehetett beilleszteni - szerencsére volt egy "slideshow" verzió is :) No de haladjunk is...
Egy kis koncerthangulat, az előadó a Warrant, a dal címe Cherry Pie... a producer pedig Beau Hill :)
A 80-as évek egyik leginkább alábecsült bandája a RATT, amelynek számtalan lemezét producerelte Beau Hill, az Out of the Cellarból speciel alig 3.7 millió darabot adtak el csak az USÁban...
S bár még rengeteg jó dalt lejátszhatnánk ma, a sort egyelőre az Unruly Child 1992-es, saját nevüket viselő lemezével fejezem be, onnan is egy jó kis lendületes dallal.
Szóval ez a Beau Hill többek között ilyen lemezeket is producerelt (s persze még sokakat másokat), így talán a H.A.R.D. is kap jó esélyt a nemzetközi megszólalásra, amelyre a magyar hangmérnökök valamiért nem képesek... Egy nagy kalappal nekik.
S miért pont a Stay? Mert van ez a Beau Hill nevű producer, aki a zenekar MySpace oldalán felfigyelt a srácokra és úgy gondolta ebből valami nemzetközileg is elfogadhatót ki lehet hozni, így aztán elindult egy együttműködés. Én már ismerem a Stay Baeu Hilles változatát...ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék Kocsis Zoltán. Sokkal lazább, könnyedebb, akusztikusabb, AOR-osabb hangzás, szemben a magyar hangmérnökök metálos felfogásával. remélem hamarosan azt a klipet is megmutathatom...
Addig is ismerkedjünk Beau Hill munkásságával. Egy-két klip egy-két ismertebb zenekartól, amit ő "producerkedett" össze...
Ez bizony a Winger volt... S most mindenki kapaszkodjion, mert a dallamos rockzenei világ legjobb nevei közül jön sok :) A teljesség igénye nélkül :)
Sajnos az eredeti klipet az Europe - I'll Cry for you című dalából nem lehetett beilleszteni - szerencsére volt egy "slideshow" verzió is :) No de haladjunk is...
Egy kis koncerthangulat, az előadó a Warrant, a dal címe Cherry Pie... a producer pedig Beau Hill :)
A 80-as évek egyik leginkább alábecsült bandája a RATT, amelynek számtalan lemezét producerelte Beau Hill, az Out of the Cellarból speciel alig 3.7 millió darabot adtak el csak az USÁban...
S bár még rengeteg jó dalt lejátszhatnánk ma, a sort egyelőre az Unruly Child 1992-es, saját nevüket viselő lemezével fejezem be, onnan is egy jó kis lendületes dallal.
Szóval ez a Beau Hill többek között ilyen lemezeket is producerelt (s persze még sokakat másokat), így talán a H.A.R.D. is kap jó esélyt a nemzetközi megszólalásra, amelyre a magyar hangmérnökök valamiért nem képesek... Egy nagy kalappal nekik.
2008. augusztus 15., péntek
Édes távollét..... (The Sweet - Cockroach,The Sweet - AC/DC,The Sweet - Action,The Sweet - Ballroom Blitz/Hellraiser,The Sweet - Love is Like Oxygen)
Bármilyen hihetetlen, most egy hétig akkor sem tudok blogozni, ha szeretnék/lenne időm/lenne energiám, ugyanis a Gamestar táborban nem lesz internet! Minő dőreség! Viszont lesz árnyas Duna part, kellemes levegő, lazulás, pihenés... Ezrét ismét igazságot szolgáltatok. Annak idején, apró serdülő koromban létezett egy zenekar az Egyesült Királyságban, akik hihetetlen jó dallamos rockzenét nyomtak, de valahogy mégis inkább "nyálbandának" titulálták őket, ezzel elintézve a csapatot hosszú távon, hiszen hiába kimagasló szereplői korszakuknak, néha még ma is nyálbandaként emlegetik őket, akik emlékeznek rájuk. Mondjuk eleve a névválasztás sem volt túl szerencsés (The Sweet = Az Édes).
Kezdjük mai összeállításunkat a Give Us a Wink című lemezről egy inkább Led Zeppelinre, mint nyálra hajazó dallal, melynek címe Cockroach.
Azt hiszem, ha bárkinek azt a bandanevet emlegetjük, hgoy AC/DC, mindenki tudja miről van szó. Azonban az AC/DC szavacskát a The Sweet tette világhírűvé egy kompromisszumok nélküli rákenrollal:
A sok-sok halhatatlan The Sweet sláger közül az egyik legakciódúsabb nem más, mint a többek által feldolgozott Action. Már ebből is látszik, hogy a kidolgozott kórusokkal, szólókkal rendelkező rákenroll csapat minden volt, csak nyálas nem...
Íme Def Leppardék változata...
Szerencsére a The Sweet 2008-ban is működik, mi sem bizonyítja jobban, mint egy TV felvétel, amin a Ballroom Blitz és a Hellraiser összevont változatát játsszák...
A fiúk már nem fiatalok, de a rákenroll ÖRÖK! Remélem egyszer eljönnek végre Magyarországra...
S most gondoltam csak bele mennyi Sweet nótát hagyok ki most...Fox On The Run, The Six Teens, Teenage Rampage, Wig Wam Bam, Set Me Free stb. stb. stb... Egyet, a legeslegnagyobb kedvencemet, amelyre épp most is dobogó szívvel gondolok, semmi pénzért nem hagynám ki: manapság is dallamos rockzenekarok tucatjait ihleti a korát sokkal megelőző dal, a Love is Like Oxygen....
A 6 perces Long Play változat után jöjjön egy fele olyan hosszú szerelem, a 3 perces verzió - hiába, imádom ezt a dalt.
Ennél többet én sem mondhatnék, irány az édes pihenés...
Kezdjük mai összeállításunkat a Give Us a Wink című lemezről egy inkább Led Zeppelinre, mint nyálra hajazó dallal, melynek címe Cockroach.
Azt hiszem, ha bárkinek azt a bandanevet emlegetjük, hgoy AC/DC, mindenki tudja miről van szó. Azonban az AC/DC szavacskát a The Sweet tette világhírűvé egy kompromisszumok nélküli rákenrollal:
A sok-sok halhatatlan The Sweet sláger közül az egyik legakciódúsabb nem más, mint a többek által feldolgozott Action. Már ebből is látszik, hogy a kidolgozott kórusokkal, szólókkal rendelkező rákenroll csapat minden volt, csak nyálas nem...
Íme Def Leppardék változata...
Szerencsére a The Sweet 2008-ban is működik, mi sem bizonyítja jobban, mint egy TV felvétel, amin a Ballroom Blitz és a Hellraiser összevont változatát játsszák...
A fiúk már nem fiatalok, de a rákenroll ÖRÖK! Remélem egyszer eljönnek végre Magyarországra...
S most gondoltam csak bele mennyi Sweet nótát hagyok ki most...Fox On The Run, The Six Teens, Teenage Rampage, Wig Wam Bam, Set Me Free stb. stb. stb... Egyet, a legeslegnagyobb kedvencemet, amelyre épp most is dobogó szívvel gondolok, semmi pénzért nem hagynám ki: manapság is dallamos rockzenekarok tucatjait ihleti a korát sokkal megelőző dal, a Love is Like Oxygen....
A 6 perces Long Play változat után jöjjön egy fele olyan hosszú szerelem, a 3 perces verzió - hiába, imádom ezt a dalt.
Ennél többet én sem mondhatnék, irány az édes pihenés...
2008. augusztus 6., szerda
Egy extrém eset...(Extreme - Rest in Peace, Nuno - Cupid's Dead, Extreme - Rock'n'roll Man, Extreme - More Than Words)
Léteznek olyan bandák, amelyekről azt hisszük, ismerjük őket - vagy extrémebb esetben úgy gondoljuk, sosem hallottunk róluk, aztán kiderül, hogy a "szuper ismert" slágert ők játsszák. 1985-ben alakult egy ilyen zenekar Massachusetsben, példaképüknek olyan bandákat tekintve, mint a Queen és a Van Halen. Indulásnak nem rossz. Enek ellenéer saját zenei stílust hoztak létre, amelyet funky Metalnak neveztek el. Hallgassunk is bele, milyen egy olyan dal, amelyben ott vannak a Queenes hatások, főleg a kórusokban, illetve milyen a Van Halenes gitárkodás lenyomata...
Nem rossz, nem rossz, bár fogadni mernék, nem emiatt a daluk miatt ismerik őket százmilliónyian, pedig ez is egy nagyon jó nóta... A lemez címe, amin ez elhangzik: III Sides to Every Story. Egyébként mielőtt továbmennék elárulom, hogy a talán legismertebb Extreme lemez a Punchline. Érdeklődök ezután tudni fogják, mit érdemes keresni :)
A zenekart egyébként sokan a zseniális gitáros, Nuno Betencourt miatt ismerik igazán. Semmiképp Sem lenne érdemes kihagyni a kiváló húrmester egyik szólókoncertjén, a Guitar War 2003-on rögzített Extreme felvételt, melynek címe -Cupid's Dead. Hogy én ezzel mennyire egyetértek... Nuno sajnos énekesnek nem olyan jó, mint gitárosnak - ezt jegyezzük azért meg.
S ha már többször megemlékeztem ezen a blogon a Boston zenekar egykori zseniális énekeséről, Brad Delpről, aki változatlanul NAGYON hiányzik nekem, akkor kössük össze az Extreme-t és Nunot-t is a Bostonnal. A zenekar ugyanis fellépett a Brad Delp emlékkoncerten, ahol a zseniális gitáros a billentyűk mögé ült....
S akkor mai "műsorunk" végén szerepeljen az a dal, ami miatt az egész világ ismeri az Extreme-t, még akkoris, ha ma már nem tudják, mi a banda neve. A dal örökzöld lett és marad is mindörökké:
S hogy miért foglalkoztam ma az Extreme-mel? Lévén friss kislemezük jelent meg, és nemsokára itt az új, friss album is, ami ismet bizonyítja, hogy a dallamos rockzenének nemhogy vége lenne, hanem pont ellenkezőleg, reneszánszát éli még az extrém ellenséges körülmények között is. Kitartás srácok, hajrá Nuno!
Nem rossz, nem rossz, bár fogadni mernék, nem emiatt a daluk miatt ismerik őket százmilliónyian, pedig ez is egy nagyon jó nóta... A lemez címe, amin ez elhangzik: III Sides to Every Story. Egyébként mielőtt továbmennék elárulom, hogy a talán legismertebb Extreme lemez a Punchline. Érdeklődök ezután tudni fogják, mit érdemes keresni :)
A zenekart egyébként sokan a zseniális gitáros, Nuno Betencourt miatt ismerik igazán. Semmiképp Sem lenne érdemes kihagyni a kiváló húrmester egyik szólókoncertjén, a Guitar War 2003-on rögzített Extreme felvételt, melynek címe -Cupid's Dead. Hogy én ezzel mennyire egyetértek... Nuno sajnos énekesnek nem olyan jó, mint gitárosnak - ezt jegyezzük azért meg.
S ha már többször megemlékeztem ezen a blogon a Boston zenekar egykori zseniális énekeséről, Brad Delpről, aki változatlanul NAGYON hiányzik nekem, akkor kössük össze az Extreme-t és Nunot-t is a Bostonnal. A zenekar ugyanis fellépett a Brad Delp emlékkoncerten, ahol a zseniális gitáros a billentyűk mögé ült....
S akkor mai "műsorunk" végén szerepeljen az a dal, ami miatt az egész világ ismeri az Extreme-t, még akkoris, ha ma már nem tudják, mi a banda neve. A dal örökzöld lett és marad is mindörökké:
S hogy miért foglalkoztam ma az Extreme-mel? Lévén friss kislemezük jelent meg, és nemsokára itt az új, friss album is, ami ismet bizonyítja, hogy a dallamos rockzenének nemhogy vége lenne, hanem pont ellenkezőleg, reneszánszát éli még az extrém ellenséges körülmények között is. Kitartás srácok, hajrá Nuno!
2008. július 28., hétfő
Igazságot a Mobilnak! Móóóóóóóóbil, móóóóóóóóóóbil...(P.Mobil - Menj Tovább, P. Mobil - Két Forintos Dal, P. Mobil - Miskolc)
Pénteken koncerten jártam. Két magyar zenekart néztem meg a Rocktogonban, az első meglehetősen közepes volt, mondhatni nemigen élveztem, kivéve két dalt, amelyet jól ismertem, bár ezeket is majdnem sikerült meggyilkolni "feldolgozásilag". Itt az ideje, hogy igazságot szolgáltassunk a P. Mobilnak, amelynek két dalát sikerült eléggé elrontani. Tunyogi mester előadásában jöjjön tehát az első dal, a Menj Tovább.
Na kb. így kell játszani Mobilt, ha az ember bandája nem a P. Mobil. Aki az eredetit akarja igencsak rossz hanggal, íme:
A klipben még látható az igen korán elhunyt zseniális gitáros, Bencsik Sándor is. A másik dal a 2 forintról, azaz a bélásról szólt. Eredeti változata itt következik:
Aki egy kicsit gyorsított koncertváltozatot szeretne Tunyíóval, íme:
És bónuszképp az egyik kedvenc Mobil dalom, a Miskolc:
Remélem megfelelő igazságot tudtam nyújtani a Mobilnak, megérdemlik, kiemelkedő magyar rockbanda voltak/vannak.
Na kb. így kell játszani Mobilt, ha az ember bandája nem a P. Mobil. Aki az eredetit akarja igencsak rossz hanggal, íme:
A klipben még látható az igen korán elhunyt zseniális gitáros, Bencsik Sándor is. A másik dal a 2 forintról, azaz a bélásról szólt. Eredeti változata itt következik:
Aki egy kicsit gyorsított koncertváltozatot szeretne Tunyíóval, íme:
És bónuszképp az egyik kedvenc Mobil dalom, a Miskolc:
Remélem megfelelő igazságot tudtam nyújtani a Mobilnak, megérdemlik, kiemelkedő magyar rockbanda voltak/vannak.
2008. július 21., hétfő
A Kék Floyd ...a rózsaszín blues...
Ezt a bejegyzést magyar idő szerint hajnali fél 3-kor kezdtem el írni. Miért? Mert idáig zenét hallgattam, vaníliát pisiltem, könnyeket törölgettem, dobogtam a földön a lábammal, ingattam a buksim ütemre stb... Sikerült valami nagyon zseniálisat találni.
Néhány felettébb fantasztikus zenész összeállt, hogy Pink Floydot játsszanak. Önmagában ez még nem szenzáció, ők azonban úgy gondolták, hogy egyenesen a gyökerekig vezetik vissza a Floyd zenéjét és a blues köntösébe, a blues eszközeivel adják elő.. ami kijöt az valami elképesztő...
Beszéljen hozzánk a zene inkább, mint egy lélegzet ...
A zenekar tagjai: MATT ABTS - Dobok és ütőhangszerek -a Gov't Mule tagja / MARC FORD - Gitár és ének - ex-The Black Crowes / JOHNNY NEEL - Billentyűsök, Hárfa és ének - The Allman Brothers, BERRY OAKLEY, JR - Basszus és ének - Gov't Mule / ALLEN WOODY - Basszus, Mandolin, 12-Húros gitár, Steel Guitar és ének - Gov't Mule. Nem semmilyen zenészekről van itt szó, akik bluesként játsszák a Pink Floydot...
Kár, hogy a zseniális basszusgitáros, Allen Woody nem él már... Ezt a mai bejegyzést az ő emlékének is szánom, megemlítve, hogy megjelent a Blue Floyd első lemeze, Begins címmel - egy zseniális koncertet tartalmaz, ahol nemcsak Pink Floydot, hanem két Beatles dalt is játszottak blues/jam felfogásban. Következzék tehát egy olyan felvétel, amelynek a címe egyszerűen csak annyi: félelem nélküli, azaz Fearless.
Ezen a felvételen a következők zenélnek (2005-ös a felvétel, amikor már Allen Woody nem élt): JOHNNY NEEL billentyűs (THE ALLMAN BROS.), MATT ABTS dobos (GOV. MULE), BERRY OAKLEY JR. basszus (ROBBY KRIEGER of THE DOORS), AUDLEY FREED gitár (THE BLACK CROWES), JIMMY PAGE gitár, JEFF PEVAR gitár. Nem rossz, mi?
Végezetül jöjjék egy kis hangulat, nehogy valaki szomorkodni kezdjen, egy kis boogie-woogie és blues - Johnny Neel egy Blue Floyd koncerten villantja, mit is tud a billentyűsökkel, és mennyire érzi a bluest... állakat felkötni, mielőtt hallgatni kezditek! Én szóltam!
Szóval mindenkinek, aki szereti a bluest, ajánlom a Blue floydot. Mindenkinek, aki szereti a Pink Floydot kötelezően előírom a Blue Floydot. S aki mindkettőt imádja (például én) az nyisson vaníliagyárat...annyi vaníliát fog pisilni, mint még soha életében... Én szóltam...
Néhány felettébb fantasztikus zenész összeállt, hogy Pink Floydot játsszanak. Önmagában ez még nem szenzáció, ők azonban úgy gondolták, hogy egyenesen a gyökerekig vezetik vissza a Floyd zenéjét és a blues köntösébe, a blues eszközeivel adják elő.. ami kijöt az valami elképesztő...
Beszéljen hozzánk a zene inkább, mint egy lélegzet ...
A zenekar tagjai: MATT ABTS - Dobok és ütőhangszerek -a Gov't Mule tagja / MARC FORD - Gitár és ének - ex-The Black Crowes / JOHNNY NEEL - Billentyűsök, Hárfa és ének - The Allman Brothers, BERRY OAKLEY, JR - Basszus és ének - Gov't Mule / ALLEN WOODY - Basszus, Mandolin, 12-Húros gitár, Steel Guitar és ének - Gov't Mule. Nem semmilyen zenészekről van itt szó, akik bluesként játsszák a Pink Floydot...
Kár, hogy a zseniális basszusgitáros, Allen Woody nem él már... Ezt a mai bejegyzést az ő emlékének is szánom, megemlítve, hogy megjelent a Blue Floyd első lemeze, Begins címmel - egy zseniális koncertet tartalmaz, ahol nemcsak Pink Floydot, hanem két Beatles dalt is játszottak blues/jam felfogásban. Következzék tehát egy olyan felvétel, amelynek a címe egyszerűen csak annyi: félelem nélküli, azaz Fearless.
Ezen a felvételen a következők zenélnek (2005-ös a felvétel, amikor már Allen Woody nem élt): JOHNNY NEEL billentyűs (THE ALLMAN BROS.), MATT ABTS dobos (GOV. MULE), BERRY OAKLEY JR. basszus (ROBBY KRIEGER of THE DOORS), AUDLEY FREED gitár (THE BLACK CROWES), JIMMY PAGE gitár, JEFF PEVAR gitár. Nem rossz, mi?
Végezetül jöjjék egy kis hangulat, nehogy valaki szomorkodni kezdjen, egy kis boogie-woogie és blues - Johnny Neel egy Blue Floyd koncerten villantja, mit is tud a billentyűsökkel, és mennyire érzi a bluest... állakat felkötni, mielőtt hallgatni kezditek! Én szóltam!
Szóval mindenkinek, aki szereti a bluest, ajánlom a Blue floydot. Mindenkinek, aki szereti a Pink Floydot kötelezően előírom a Blue Floydot. S aki mindkettőt imádja (például én) az nyisson vaníliagyárat...annyi vaníliát fog pisilni, mint még soha életében... Én szóltam...
2008. július 18., péntek
Utcák, acélházak és hetedik kulcsok... (Streets - Everything Is Changing, Steelhouse Lane - Son of a Loaded Gun, Seventh Key - An Ocean Away )
Az előző bejegyzéseim mind valamilyen téma köré csoportosított "láthatóvá és hallhatóvá tett" bejegyzések voltak - most folytatom a "ritkaságok" sorozatot. Elsőként is ismerkedjünk meg a Streets nevű bandával amelyet Steve Walsh énekes, Mike Slamer gitáros, Billy Greer basszusgitáros és Tim Gehrt dobos hoztak létre. Ismerős nevek? Akkor mondom: Steve Walsh - Kansas. Mike Slamer - Steelhouse Lane, Warrant, Seventh Key. Billy Greer - Kansas, Seventh Key. Jó kis névsor? Egyébként Steve Walshnak szóló próbálkozásai is voltak, de a hangja annyira, de annyira Kansas, hogy az még a Streets dalából is kihallatszik, amelynek a címe Everything Is Changing.
Egyébként ez a dal a banda első lemezéről van, melynek címe csak egyszerűen 1st. Természetesen adja magát a dolog, hogy a folytatásban a Steelhouse Laneről legyen szó - ez a zenekar sajnos csak két lemezt élt meg és ezeket sem a rockzene legnagyobb dicsőségének korszakában, pedig többet is megérdemeltek volna. Első lemezükről a Slaves of New Worldről következzék a Son of a Loaded Gun című nóta - jó kis banda volt ez...
A harmadik banda, amit ma emlegettem és elég ismeretlen, az a Seventh Key - Mike Slammer és Billy Greer csapata, amelyben a nagyon jó torkú Terry Brock énekel ( aki többek között Kansas hátérénekes is volt :) ). Az "egy óceánnyira" levő videó nem egy nagy pukkanás, de a dal tele van finom kórusokkal - Seventh Key - An Ocean Away
Egyébként ez a dal a Seventh Key zenekar Raging Fire című albumán található. S ha már ilyen kitartóak voltatok új zenekarok megismerésében, s ha már ennyit emlegettük ma a Kansas-t, akkor bónuszként jöjjön egy Kansas nóta az eléggé alábecsült Power című lemezről - azokról a sziluettekről, amelyek álruhában járnak. Steve Walsh énekel és billentyűzik, Billy Greer basszusozik, Phil Ehart dobol, Steve Morse (igen, aki most a Deep Purpleben van) és Rich Williams gitározik.
Bocsánat az állóképért, a zene a lényeg :)
Egyébként ez a dal a banda első lemezéről van, melynek címe csak egyszerűen 1st. Természetesen adja magát a dolog, hogy a folytatásban a Steelhouse Laneről legyen szó - ez a zenekar sajnos csak két lemezt élt meg és ezeket sem a rockzene legnagyobb dicsőségének korszakában, pedig többet is megérdemeltek volna. Első lemezükről a Slaves of New Worldről következzék a Son of a Loaded Gun című nóta - jó kis banda volt ez...
A harmadik banda, amit ma emlegettem és elég ismeretlen, az a Seventh Key - Mike Slammer és Billy Greer csapata, amelyben a nagyon jó torkú Terry Brock énekel ( aki többek között Kansas hátérénekes is volt :) ). Az "egy óceánnyira" levő videó nem egy nagy pukkanás, de a dal tele van finom kórusokkal - Seventh Key - An Ocean Away
Egyébként ez a dal a Seventh Key zenekar Raging Fire című albumán található. S ha már ilyen kitartóak voltatok új zenekarok megismerésében, s ha már ennyit emlegettük ma a Kansas-t, akkor bónuszként jöjjön egy Kansas nóta az eléggé alábecsült Power című lemezről - azokról a sziluettekről, amelyek álruhában járnak. Steve Walsh énekel és billentyűzik, Billy Greer basszusozik, Phil Ehart dobol, Steve Morse (igen, aki most a Deep Purpleben van) és Rich Williams gitározik.
Bocsánat az állóképért, a zene a lényeg :)
2008. július 16., szerda
Európa, Te csodás(Europe-Carrie, Europe-Prisoners in Paradise, Prisoners in Paradise-Let the Good Times Rock, Prisoners in Paradise-Superstitious)
A tegnapi napot blogolás szempontjából kihagytam, Kolonics Györgyre emlékezve nemigen volt kedvem dalokat szemezgetni, nagy veszteség ő a magyar sportnak, az egész országnak. de kiszomorkodtam magam, így ma egy különleges európai előadóval fogunk ismerkedni. igen, egy végső visszaszámlálás és...
Emlékezzünk egy csodás lírai dallal Kolonics Györgyre, amely az utolsó "viszlátról" szól:
Az élet folyik tovább, így mi is evezzünk kicsit vidámabb vizekre, bár azért ezek sem "annyira" vidámak. hogy is kezdődik az egyik legjobb Europe dal?
I want to learn how to fly
I want to be respected
I want to get lucky
I want to get out of this dump
I just want to watch TV
I want to be loved
I want to be different
I want a brother and sister
I'd just rather be forgotten
I want to save the world
I want to be understood
I want to be rich
Man, I just want to be somebody
Azt akarom, hogy tudjak repülni
Azt akarom, hogy tiszteljenek
Azt akarom, hogy szerencsés legyek
Azt akarom, hogy kitörjek ebből a szeméttelepből
Csak TV-zni akarok
azt akarom, hogy szeressenek
Azt akarom, hogy más legyek
Azt akarom, hogy legyen egy öcsém és egy hugom
Engem egyszerűen el fognak felejteni
Azt akarom, hogy megmentsem a világot
Azt akarom, hogy megértsenek
Azt akarom, hogy gazdag legyek
Hé, csak szeretnék Valaki lenni
Sokan magukra ismerhetnek, ha nem is mindegyik, de sok idézett sorból, amivel a dal kezdődik - no nem ezen a koncertfelvételen, hanem a stúdióban...
Szerencsére az Europe mellett léteznek nagyon jó Europe cover bandák is, a legjobb talán Itáliában. Miért érdekes ez? Mert az előző dal címét viselik, így most következék tőlük két dal, hogy igazi ritkaság is legyen a mai bejegyzésben, Max Farina énekes vezetésével (imádom a hangját - ez a banda eljöhetne Magyarországra is egyszer) jöjjön a Let the Good Times Rock - hogy tényleg ne szomorkodjunk.
S hogy még élvezhessem kicsit Max Farina hangját, még egy dal tőlük, ami arról szól, hogy nem vagyok babonás. Mivel valóban nem vagyok, így rám nagyon is igaz (ezt gyorsan le is kopogom hehehe )
Emlékezzünk egy csodás lírai dallal Kolonics Györgyre, amely az utolsó "viszlátról" szól:
Az élet folyik tovább, így mi is evezzünk kicsit vidámabb vizekre, bár azért ezek sem "annyira" vidámak. hogy is kezdődik az egyik legjobb Europe dal?
I want to learn how to fly
I want to be respected
I want to get lucky
I want to get out of this dump
I just want to watch TV
I want to be loved
I want to be different
I want a brother and sister
I'd just rather be forgotten
I want to save the world
I want to be understood
I want to be rich
Man, I just want to be somebody
Azt akarom, hogy tudjak repülni
Azt akarom, hogy tiszteljenek
Azt akarom, hogy szerencsés legyek
Azt akarom, hogy kitörjek ebből a szeméttelepből
Csak TV-zni akarok
azt akarom, hogy szeressenek
Azt akarom, hogy más legyek
Azt akarom, hogy legyen egy öcsém és egy hugom
Engem egyszerűen el fognak felejteni
Azt akarom, hogy megmentsem a világot
Azt akarom, hogy megértsenek
Azt akarom, hogy gazdag legyek
Hé, csak szeretnék Valaki lenni
Sokan magukra ismerhetnek, ha nem is mindegyik, de sok idézett sorból, amivel a dal kezdődik - no nem ezen a koncertfelvételen, hanem a stúdióban...
Szerencsére az Europe mellett léteznek nagyon jó Europe cover bandák is, a legjobb talán Itáliában. Miért érdekes ez? Mert az előző dal címét viselik, így most következék tőlük két dal, hogy igazi ritkaság is legyen a mai bejegyzésben, Max Farina énekes vezetésével (imádom a hangját - ez a banda eljöhetne Magyarországra is egyszer) jöjjön a Let the Good Times Rock - hogy tényleg ne szomorkodjunk.
S hogy még élvezhessem kicsit Max Farina hangját, még egy dal tőlük, ami arról szól, hogy nem vagyok babonás. Mivel valóban nem vagyok, így rám nagyon is igaz (ezt gyorsan le is kopogom hehehe )
2008. július 14., hétfő
A Sors beh nagyon, nagyon szép... (Rhapsody - Wings of Destiny, Luca Turrilli - Princess Aurora, Avantasia - Inside, Ayreon - Valley of the Queens)
Épp ma a SORS furcsaságain gondolkodtam, miközben a lokális világvége itt tombolt az ablakon kívül - sokminden eszembejutott, néhány magvas gondolat, néhány szép... ezért a mai zenék könnyeztetően szépek lesznek...
Elsőként a Rhapsody zenekar (ma már Rhapsody of Fire) csodás fantasy lírája, a Sors Szárnyain következzen...
Elég erősen kapcsolódik az előző zenekarhoz a következő... Luca Turrilli ugyanis a Rhapsodyban gitározik. S írt egy csodás dalt Princess Aurora címen. Azonban egy ismeretlen francia énekes felénekelte ezt franciául... S ez maga a csoda. Íme:
S hogy a csoda tovább folytatódjon, André Matos és Tobias Sammett gondoskodik az Avantasia című metál-operából az Inside című gyöngyszemmel, s mindezt élőben!
És a végére ismerkedjünk meg magával a CSODÁVAL. Az Ayreon nevű társulat hatalmas kedvencem. Az első dal, amit tőlük hallottam, ez a gyönyörűség volt - Valley of the Queens....
Elsőként a Rhapsody zenekar (ma már Rhapsody of Fire) csodás fantasy lírája, a Sors Szárnyain következzen...
Elég erősen kapcsolódik az előző zenekarhoz a következő... Luca Turrilli ugyanis a Rhapsodyban gitározik. S írt egy csodás dalt Princess Aurora címen. Azonban egy ismeretlen francia énekes felénekelte ezt franciául... S ez maga a csoda. Íme:
S hogy a csoda tovább folytatódjon, André Matos és Tobias Sammett gondoskodik az Avantasia című metál-operából az Inside című gyöngyszemmel, s mindezt élőben!
És a végére ismerkedjünk meg magával a CSODÁVAL. Az Ayreon nevű társulat hatalmas kedvencem. Az első dal, amit tőlük hallottam, ez a gyönyörűség volt - Valley of the Queens....
2008. július 13., vasárnap
Hé Te, aki ezt olvasod!...(Dream Theater - Hey You, Dream Theater - Time, Dream Theater - Money)
Ezt komolyan nem hiszem el... Újraindítom a blogot, rákenroll partit szervezek, meg minden, és sehol egy hozzászólás... Nemrég olvastam egy felmérést magyar internetes szokásokról, amiből kiderült, hogy mi magyarok világelsők vagyunk a neten mások által létrehozott tartalmak elolvasásában, és világutolsók vagyunk tartalmak létrehozásában... Ez a blog is tipikus példája ennek - én létrehozom a tartalmat, Ti elolvassátok és Ti nem hozzátok létre a pici, megjegyzés szintű tartalmat (se). Akinek nem inge, az persze nehogy magára vegye.
Cserébe a rákenroll partit kipihenendő kicsit progresszívkedjünk, a Dream Theatert kértem meg, hogy játsszon ma egy-két Pink Floyd dalt. Elsőként a Hey You szól NEKTEK, akik ezt olvassátok...
No persze nem kis idő egy ilyen bejegyzést létrehozni, egy ilyen blogot vezetni. Magától adódik tehát a következő dal, amelynek címe Time, azaz Idő
S mai Dream Theater - Pink Floyd duónkat mi mással is fejezhetném be, minthogy mindenkinek sok sok egészséget és pénzt kívánok, jöjjön tehát a Money.
Remélem sikerült benneteket megint olyan újdonságokkal megismertetni, amiket máshol nem hallottatok még... Pink Floydot a világon ennél jobban csak egy zenekar játszik... a Pink Floyd :)
Cserébe a rákenroll partit kipihenendő kicsit progresszívkedjünk, a Dream Theatert kértem meg, hogy játsszon ma egy-két Pink Floyd dalt. Elsőként a Hey You szól NEKTEK, akik ezt olvassátok...
No persze nem kis idő egy ilyen bejegyzést létrehozni, egy ilyen blogot vezetni. Magától adódik tehát a következő dal, amelynek címe Time, azaz Idő
S mai Dream Theater - Pink Floyd duónkat mi mással is fejezhetném be, minthogy mindenkinek sok sok egészséget és pénzt kívánok, jöjjön tehát a Money.
Remélem sikerült benneteket megint olyan újdonságokkal megismertetni, amiket máshol nem hallottatok még... Pink Floydot a világon ennél jobban csak egy zenekar játszik... a Pink Floyd :)
2008. július 12., szombat
Szombat esti Rákenroll party!... a dalok címei a bejegyzésben....
Kedves Olvasóim, hallgatóim, Nézőim! A szombat este a partié, a bulié, ilyenkor telve vannak a diszkók (minő borzalom), pedig itt van nekünk a jó kis rákenroll... Itt az ideje, hogy mi is bulizzunk, így most jöjjön néhány igazi jó kis bulizós nóta, ami előtt és közben vadul fel lehet kiáltani, hogy RÁKENROLL!
Kezdjük is az REO Speedwagonnal a bulit:
A rockzene világában sok érdekes dal van - rengeteg olyan, ami nem az eredeti előadóval lett világhírű, itt van például John Fogerty dala, a Rockin' All Over the World, amely a Status Quo változatában lett igencsak ütős sláger, most hallgassuk és nézzük meg az eredetit és egyébként is RÁKENROLL!
S ha már John Fogerty: neki volt egy olyan zenekara...olyan, de olyan... A Creedence Clearwater Revival, röviden csak CCR, amely nagyon jó rákenrollokat nyomott, az ő egyik legnagyobb slágerük volt a Travellin' Band, amelyet ismét John Fogerty előadásában hallathatunk meg (ha nem mozog a láb, akkor komoly baj van...)
S akkor most jöjjön minden idők egyik legjobb rock-zenekara minden idők egyik legjobb énekesével - Egy fehér zakós fiatalember azt énekli "Tonight's the night we'll make history, as sure as dogs can fly..." és ezt követően nemsokkal indul a RÁKENROLL! Aki ezt ülve kibírja, azzal tényleg valami NAGYON komoly baj van...
Na kérem szépen és jöjjön a rákenroll buli következő előadója, aki EZT is kibírja mozdulatlanul az vizsgáltassa meg magát. Komolyan. Egyik nagy kedvencem, főleg a líraibb oldala miatt, Sammy Hagar, aki egy időben a Van Halen énekese volt - ezen tevékenysége közben elkövetette a bandával a Big Fat Money nevű elképesztő rákenrollt. ÍME!
A Rákenroll "műsorból" nem maradhat ki a világ legnagyobb rákenroll cirkusza, a Leningrad Cowboys. Volt szerencsém őket élőben látni, és azóta is várom a következő lehetőséget, elképesztő koncert volt, fantasztikus zenészekkel, döbbenetes feldolgozásokkal. Most egy Uriah Heep nótát dolgoztak fel, melynek címe Easy Livin' - rákenroll nem akárhogyan!
Mai rákenroll partinktól búcsúzzunk egy másik "talán legjobb" hanggal, Személyesen David Coverdale búcsúztat minket el egy frenetikus rákenróllal, amely eredetileg a Deep Purple dala (igen ismert változata az 1974-es Caliornia Jamen előadott példány, ahol David énekelt Glenn Hughes-zal, aki basszusgitárosként is beszállt az énekbe). Ez a dal azóta is szinte minden, kicsit technikásabb rockbanda alap konfigurációjába beletartozik... Jöjjön a Burn (és kicsit a Stormbringer - szintén Deep Purple klasszikus) a Whitesnake-től
Remélem mindenkinek tetszett a szombat esti RÁKENROLL party! Hallgassatok szombat este is JÓ zenéket - és ne a diszkóban, ott ugyanis nincs ilyen...
Kezdjük is az REO Speedwagonnal a bulit:
A rockzene világában sok érdekes dal van - rengeteg olyan, ami nem az eredeti előadóval lett világhírű, itt van például John Fogerty dala, a Rockin' All Over the World, amely a Status Quo változatában lett igencsak ütős sláger, most hallgassuk és nézzük meg az eredetit és egyébként is RÁKENROLL!
S ha már John Fogerty: neki volt egy olyan zenekara...olyan, de olyan... A Creedence Clearwater Revival, röviden csak CCR, amely nagyon jó rákenrollokat nyomott, az ő egyik legnagyobb slágerük volt a Travellin' Band, amelyet ismét John Fogerty előadásában hallathatunk meg (ha nem mozog a láb, akkor komoly baj van...)
S akkor most jöjjön minden idők egyik legjobb rock-zenekara minden idők egyik legjobb énekesével - Egy fehér zakós fiatalember azt énekli "Tonight's the night we'll make history, as sure as dogs can fly..." és ezt követően nemsokkal indul a RÁKENROLL! Aki ezt ülve kibírja, azzal tényleg valami NAGYON komoly baj van...
Na kérem szépen és jöjjön a rákenroll buli következő előadója, aki EZT is kibírja mozdulatlanul az vizsgáltassa meg magát. Komolyan. Egyik nagy kedvencem, főleg a líraibb oldala miatt, Sammy Hagar, aki egy időben a Van Halen énekese volt - ezen tevékenysége közben elkövetette a bandával a Big Fat Money nevű elképesztő rákenrollt. ÍME!
A Rákenroll "műsorból" nem maradhat ki a világ legnagyobb rákenroll cirkusza, a Leningrad Cowboys. Volt szerencsém őket élőben látni, és azóta is várom a következő lehetőséget, elképesztő koncert volt, fantasztikus zenészekkel, döbbenetes feldolgozásokkal. Most egy Uriah Heep nótát dolgoztak fel, melynek címe Easy Livin' - rákenroll nem akárhogyan!
Mai rákenroll partinktól búcsúzzunk egy másik "talán legjobb" hanggal, Személyesen David Coverdale búcsúztat minket el egy frenetikus rákenróllal, amely eredetileg a Deep Purple dala (igen ismert változata az 1974-es Caliornia Jamen előadott példány, ahol David énekelt Glenn Hughes-zal, aki basszusgitárosként is beszállt az énekbe). Ez a dal azóta is szinte minden, kicsit technikásabb rockbanda alap konfigurációjába beletartozik... Jöjjön a Burn (és kicsit a Stormbringer - szintén Deep Purple klasszikus) a Whitesnake-től
Remélem mindenkinek tetszett a szombat esti RÁKENROLL party! Hallgassatok szombat este is JÓ zenéket - és ne a diszkóban, ott ugyanis nincs ilyen...
2008. július 11., péntek
Álmok és a mágia... (Rata Blanca - La Leyenda del Hada y El Mago, Rata Blanca - Aun estas en mis sueños, Rata Blanca - Volviendo a Casa)
Nagyon jó érzés egy kis pihenás után újra jobbnál jobb dalok után kutatni. Sokféleképpen képzeltem el a blogolást, de általában csak csapongok - ez amolyan rádióműsor, blogban - hiába, kinek mi a hobbija, az álma. Egy egy blogbejegyzés olyasmi, mintha egy 20 perces műsort csinálnék három nagyon jó nótával meg egy kis sztorizással, s mindezt mindennap! De jó is lenne a valóságban...
No mindegy, legutóbb mágusokról volt szó, kössünk is át ide - következzék egyik kedvenc dalom (a mintegy 500 legkedvencebből egy), az argentin Rata Blanca epikus tündérmeséje, La Leyenda Del Hada y El Mago - egy nagy hatalmú mágusról, aki egyszercsak meglátja az erdőben a tündért és egymásba szeretnek..de a Sors persze nem tud ennyi szeretetet elviselni és megöli a lányt... de a mágus hatalmas és mindent megtesz, hogy újra életben lássa...
Aranyos fantasy mese ... Szerencsére a Rata Blanca esetében sosem beszélhetünk fantázia hiányáról... Amellett, hogy kiváló koncertfelvételek keringenek a neten, a fantázia is közrejátszik... A szívszorongató balladából, az Aun estas en mis sueños című dalból a Final Fantasy játékprogram segítségével készült egy kiváló, nem hivatalos klip...
S a sok fantázia után jöjjön egy kis igazi koncerthangulat- 2003-ból az egyik kedvenc Rata Blanca nótám, a Volviendo a Casa következik.
A dal refrénje:
ángel, ella es un ángel,
tiene la llave que devuelve la ilusión.
Dame, dame un instante,
te necesita mi cansado corazón...
el fuego no se apagó.
Hevenyészett és költőiességet nélkülöző magyar fordításban:
Angyal, az a lány egy angyal
Nála van a kulcs, visszaadja az illuziót
Adj, csak egy pillanatot adj
Fáradt szívem csak rád vágyakozik...
A tűz nem aludt ki.
Így térjen mindenki haza... Jó zenehallgatást, és mindenkinek kívánok egy saját angyalt...
No mindegy, legutóbb mágusokról volt szó, kössünk is át ide - következzék egyik kedvenc dalom (a mintegy 500 legkedvencebből egy), az argentin Rata Blanca epikus tündérmeséje, La Leyenda Del Hada y El Mago - egy nagy hatalmú mágusról, aki egyszercsak meglátja az erdőben a tündért és egymásba szeretnek..de a Sors persze nem tud ennyi szeretetet elviselni és megöli a lányt... de a mágus hatalmas és mindent megtesz, hogy újra életben lássa...
Aranyos fantasy mese ... Szerencsére a Rata Blanca esetében sosem beszélhetünk fantázia hiányáról... Amellett, hogy kiváló koncertfelvételek keringenek a neten, a fantázia is közrejátszik... A szívszorongató balladából, az Aun estas en mis sueños című dalból a Final Fantasy játékprogram segítségével készült egy kiváló, nem hivatalos klip...
S a sok fantázia után jöjjön egy kis igazi koncerthangulat- 2003-ból az egyik kedvenc Rata Blanca nótám, a Volviendo a Casa következik.
A dal refrénje:
ángel, ella es un ángel,
tiene la llave que devuelve la ilusión.
Dame, dame un instante,
te necesita mi cansado corazón...
el fuego no se apagó.
Hevenyészett és költőiességet nélkülöző magyar fordításban:
Angyal, az a lány egy angyal
Nála van a kulcs, visszaadja az illuziót
Adj, csak egy pillanatot adj
Fáradt szívem csak rád vágyakozik...
A tűz nem aludt ki.
Így térjen mindenki haza... Jó zenehallgatást, és mindenkinek kívánok egy saját angyalt...
2008. július 10., csütörtök
Kiderült az igazság... (Uriah Heep - Wizard, Uriah Heep - The Magician's Birthday, Uriah Heep - Wise Man)
Apró délsváb örömtánc eljárása után írom ezt a bejegyzést - végre más is észrevette, hogy tündérbogár vagyok - bár eddig inkább valamilyen sárkányfélére hasonlítottam, de ez a definíció jobb :) Bár akár még lehetek varázsló is... ez azért is fontos, mert tegnap este az új Uriah Heep lemez kapcsán a zenekar hihetetlen mennyíségű klipjét nézegettem/hallgattam a YouTube-on és ezért itt az ideje, hogy ismerkedjünk minden idők egyik legjobb, még ma is élő és aktív rockzenekarával. Mindenkinek felhívnám a figyelmét a klipben látható elképesztő playbackre, a dalt kezdő szólógitáros Nelsonos kinézetére és a háttérben táncolókra. Szóval lehetett jó tánczenét csinálni Dumm-Dumm-Dumm nélkül is. Íme, lehet tanulni:
S hogy ma csodás emberekről legyen szó, maradjunk a Uriah Heepnél... Még a korai időszak egyik legnagyobb "slágere" a The Magician's Birthday volt - ekkortájt a zenekart még inkább progresszív rockzenei hatások érték, nem a későbbi hard-rock témák:
Mai válogatásunkat egy újabb Heep dallal zárjuk, ami illik a témaválasztásba, hiszen címe egyszerűen Wise Man, azaz Bölcs Ember - John Lawton fantasztikus hangjára emlékezzünk örökre - Nekem ő volt a Heep igazi hangja és az is marad örökre
Mivel most épp odavagyok a Uriah Heep-ért még jelentkezem SOK jó Heep nótával - addig is örüljünk a mágiának, a varázslatnak és a bölcsességnek... És hogy vannak csodás emberek...
S hogy ma csodás emberekről legyen szó, maradjunk a Uriah Heepnél... Még a korai időszak egyik legnagyobb "slágere" a The Magician's Birthday volt - ekkortájt a zenekart még inkább progresszív rockzenei hatások érték, nem a későbbi hard-rock témák:
Mai válogatásunkat egy újabb Heep dallal zárjuk, ami illik a témaválasztásba, hiszen címe egyszerűen Wise Man, azaz Bölcs Ember - John Lawton fantasztikus hangjára emlékezzünk örökre - Nekem ő volt a Heep igazi hangja és az is marad örökre
Mivel most épp odavagyok a Uriah Heep-ért még jelentkezem SOK jó Heep nótával - addig is örüljünk a mágiának, a varázslatnak és a bölcsességnek... És hogy vannak csodás emberek...
2008. július 9., szerda
Le lettem szúrva.... (Chicago - You're The Inspiration)
Mit is mondhatnék, megérdemlem. Ma valaki, akit nagyon kedvelek, jól leszúrt, hogy mi van a bloggal, miért nem folytatom. miért nem törődöm vele. én hivatkoztam fáradtságra, kreatív energiák elvesztésére, amelyek a munkába folynak... pedig jó zenéket azóta is hallgatok, sőt. Ezért most, bocsánatot kérendő mindenkitől egy dal három olyan klipjét mutatom, amellyel jelenleg sokat foglalkozom, a Körkép című helyi rádióműsor Zenesarok című részében éppen a Chicago zenekar életművét dolgozzuk fel, és ez az egyik kedvenc dalom tőlük - s indokolja kicsit a blogtól való távolmaradásomat. Ez a dal sokmindenre magyarázatot ad...
S jöjjön egy másik verzió Peter Cetera előadásában...
S ha még nem unjátok, egy harmadik változat... (ilyen kategóriájú nótáról van szó....)
Megjegyzésként még annyit, hogy a dal eredetije a Chicago XVII. lemezének hetedik dala és eredetiben Peter Cetera énekli... Azonban ezután a lemez után elhagyta a Chicagót, és énekesként helyére Jason Scheff lépett, aki basszusgitározik is. Az első és harmadik klipen már az a Chicago látható, amiben Peter Cetera nincs jelen, de ő is megérdemelte, hogy egy klippel szerepelhessen, elvégre az ő hangjával lett világhírű a dal..
S amit nagyon sok szeretettel ajánlanék, az a Uriah Heep zenekar új lemezéről a What Kind of God című dal. Erről sajnos nincs klip egyelőre, pedig máris klasszikus...
S jöjjön egy másik verzió Peter Cetera előadásában...
S ha még nem unjátok, egy harmadik változat... (ilyen kategóriájú nótáról van szó....)
Megjegyzésként még annyit, hogy a dal eredetije a Chicago XVII. lemezének hetedik dala és eredetiben Peter Cetera énekli... Azonban ezután a lemez után elhagyta a Chicagót, és énekesként helyére Jason Scheff lépett, aki basszusgitározik is. Az első és harmadik klipen már az a Chicago látható, amiben Peter Cetera nincs jelen, de ő is megérdemelte, hogy egy klippel szerepelhessen, elvégre az ő hangjával lett világhírű a dal..
S amit nagyon sok szeretettel ajánlanék, az a Uriah Heep zenekar új lemezéről a What Kind of God című dal. Erről sajnos nincs klip egyelőre, pedig máris klasszikus...
2008. május 25., vasárnap
Vissza a gyökerekhez... (Da Vinci - Looking for Love, Da Vinci - Tarquinia, Da Vinci - Forever in my Heart)
Kedves látogató! Köszönöm, hogy változatlanul betévedsz ide, így most jutalomból bemutatom azt a zenekart, amelyikkel voltaképp indult az egész blog. Az együttes neve Da Vinci (a blogot indító daluk a Call Me A Liar volt). A Da Vincit manapság sokan (magam is) úgy itélik meg, hogy az egyik valaha létezett legjobb, legdallamosabb AOR zenekar volt. A norvég csapat 1988-ban adta ki első lemezét Da Vinci címen, ez minden idők egyik legnagyobb AOR klasszikusa, így három dalt is lejátszunk róla, elsőként a legelső nótát a Looking For Love-ot.
Ezek a frizurák, ezek a dallamok, és a dobos Atlanta Falcons mezben van !!!!!!!!! ... Kéne egy időgép :) S nemcsak emiatt, hanem szólni kéne a srácoknak, hogy két nagylemez NAGYON kevés. Ugyanis mindössze ennyi született ettől a fantasztikus csapattól (szerencsére ügyes internetesek beszerezhetik a soha meg nem jelent The Lost Tracks című demó-gyüjteményt is).
Erre a korszakra igencsak jellemző volt, hogy ezek a csodás AOR zenekarok nemcsak klassz, lendületes nótákat, hanem fantasztikus balladákat is írtak, ennek egy kiváló példája a Tarquinia:
Imádom, főleg az utolsó 30 másodpercet.. s mielőtt jönne az utolsó dal, következzen a zenekar tagjainak névsora, emlékezzünk a zsenikre: Robert Aass (ének), Gunnar Westlie (gitár), Bjorn Boge (basszus), Dag Selboskar (billentyűk), Jasle Maløy (dobok).
Harmadikként akkor hallgassatok/nézetek meg még egy dalt az első lemezről, amelynek címe Forever in my Heart:
A második albumon, a Back in Business-en volt hallható a bejegyzésben említett Call me a Liar, vagy olyan slágerek, mint a Touchdown, vagy a lírai Turn Down the Lights. Harmadik album is készült, de ekkor a zenekar lemezszerződését felmondták - ennek eredménye maradt a The Lost Tracks, amelyből hivatalosan csak egy kislemez jelent meg két dallal, a Ain’t No Goodbyes' / 'Blame It On The Radio párossal. Nagy kár, hogy ennek a fantasztikus zenekarnak csak ennyi jutott... Remélem ez a blogbejegyzés apró igazságot szolgáltat nekik.
Ezek a frizurák, ezek a dallamok, és a dobos Atlanta Falcons mezben van !!!!!!!!! ... Kéne egy időgép :) S nemcsak emiatt, hanem szólni kéne a srácoknak, hogy két nagylemez NAGYON kevés. Ugyanis mindössze ennyi született ettől a fantasztikus csapattól (szerencsére ügyes internetesek beszerezhetik a soha meg nem jelent The Lost Tracks című demó-gyüjteményt is).
Erre a korszakra igencsak jellemző volt, hogy ezek a csodás AOR zenekarok nemcsak klassz, lendületes nótákat, hanem fantasztikus balladákat is írtak, ennek egy kiváló példája a Tarquinia:
Imádom, főleg az utolsó 30 másodpercet.. s mielőtt jönne az utolsó dal, következzen a zenekar tagjainak névsora, emlékezzünk a zsenikre: Robert Aass (ének), Gunnar Westlie (gitár), Bjorn Boge (basszus), Dag Selboskar (billentyűk), Jasle Maløy (dobok).
Harmadikként akkor hallgassatok/nézetek meg még egy dalt az első lemezről, amelynek címe Forever in my Heart:
A második albumon, a Back in Business-en volt hallható a bejegyzésben említett Call me a Liar, vagy olyan slágerek, mint a Touchdown, vagy a lírai Turn Down the Lights. Harmadik album is készült, de ekkor a zenekar lemezszerződését felmondták - ennek eredménye maradt a The Lost Tracks, amelyből hivatalosan csak egy kislemez jelent meg két dallal, a Ain’t No Goodbyes' / 'Blame It On The Radio párossal. Nagy kár, hogy ennek a fantasztikus zenekarnak csak ennyi jutott... Remélem ez a blogbejegyzés apró igazságot szolgáltat nekik.
2008. május 13., kedd
Ötvenedik... (A dalok címei ezúttal a bejegyzésben találhatóak)
Kedves Látogató!
Nagy örömmel üdvözöllek a Gyu Loves AOR blogon, amely elérte ötvenedik bejegyzését, s ez Nektek is köszönhető - respect mindenkinek, aki olvas és főleg annak, aki kommentel is. A mai bejegyzésben elég sok dal lesz, ugyanis megpróbálok megmutatni néhányat legnagyobb kedvenceim közül - s ezek között nemcsak AOR dalok lesznek. A sorrend nem preferencia kérdése, hanem ahogy eszembe jutnak az előadók, a zenekarok, a dalok.
Figyelem! IGEN hosszú bejegyzés következik amely RENGETEG zenét tartalmaz! Mellékhatások és kockázatok tekintetében kérem konzultáljon hangfalaival :) (Egy megjegyzés - ha elgépelések maradtak a szövegben, akkor sorry vagyok...)
Kezdjük tehát a Genesis nevű bandával, akik a Peter Gabrieles érában voltak igazán a kedvenceim: az első lemez kivételével mindegyik albumuk hatalmas klasszikus. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy bejegyzést a YouTube-ról:
"What happened to all the great music? Now it's all three chord pablum... maybe nowdays your average listener is so dumbed down that great music can't be appreciated or comprehended. If you are reading this or watching this video, you are definitely NOT in the dumbed down category..."
Laza fordításban: "Mi történt az igazi, nagy zenékkel? Most minden cska három akkordból áll... talán a mai átlagos hallgató annyira lebutult, hogy nem tudja értékelni vagy érteni az igazi zenét. Amennyiben ezt olvasod, vagy ezt a videót nézed, határozottan NEm tartozol a lebutult kategóriába."
Csak egyet tudok érteni ezzel a bejegyzéssel misterdoof billentyűzetéből, így mai első videónk (ami egyből 3) hadd kezdődjön két FONTOS mondattal: WAITING FOR BATHROOM! és A FLOWER? Következzék a Genesis - Supper's Ready című zsenialitása.
Már önmagában ez a dal elég lenne a "kedvencek" listában, dehát az a lista olyan hosszú még... folytassuk is még egy halhataltan mondattal: WELCOME BACK MY FRIENDS TO THE SHOW? THAT NEVER ENDS! No, kik következnek? Hát persze, hogy az Emerson, Lake and Palmer és a Karn Evil 9. Igyekszem több darabbol a komplett dalt összeszedni, nem lesz egyszerű - a 2nd Impression-t például nem is találtam meg ELP verzióban:)
Most egy rövidebb dal jön: egy olyan dal, ami miatt egyszer majdnem balesetet szenvedtem. Gépkocsival haladtam ugyanis, és az egyik magyar rádióban megszólalt fényes nappal - nekem könnyek lepték el a szememet, amivel elég nehéz látni és közlekedni - a dal örök, én szerencsére megúsztam a balesetet. s ahogy az első két hang felhallatszik, lehet tudni, hogy a rockzenei irodalom valaha született egyik legszebb gyöngyszeme következik... Bárcsak itt lennél, énekli a Pink Floyd...
Kansas. Az a zenekar, az a fíling, akiktől nehéz szabadulni, akik végigkisérnek, amíg csak élek - zeneileg, spirituálisan nagyon megrezegtetik lelkem húrjait. Sok jó lemezük között is kimagaslik kettő, a Leftoverture és a Point of Know Return. mindegyik dalt megmutathatnám most, de azt a kettőt mutatom, amelyek szerintem szerves egészt alkotnak a Leftoverture végén. Egyrészt az amerikai indiánokat elsirató Cheyenne anthem, másrészt a Magnum Opus, amelyek bár külön dalok elvileg, de az én szememben mindig szerves egészet alkottak.
S akkor most hadd kiáltsak fel én is úgy. mint a felcsapó szintihangra az ismeretlen rajongó a következő videó-trilógiában: Oh YEA! S ha már több videót is jellemeztem egy-egy rövid mondattal, akkor most is jöjjön kettő: WHEN THE MAKE SHALL INHERIT THE EARTH! és az ATTENTION ALL PLANETS OF THE SOLAR FEDERATION... WE HAVE ASSUMED CONTROL! S csak egy szám: 2112
A Rush talán minden idők egyik legzseniálisabb rockdalát alkotta meg a 2112-vel... Le a kalappal elöttük...
Létezik egy dal, amelynek az elején felhangzik a Hammond orgona hangja, és én máris könnyes és libabőrös leszek, pedig nincs is július és már reggel sincs... Még jó, hogy a Uriah Heep még mindig velünk van, miután a 70-es évek legelején megalkotta azt, ami egyedül is elég lett volna a halhatatlansághoz.
A sok veretes progresszív dalt oldjuk most fel egy könnyedebb, de csodaszép szerzeménnyel, amelyet az a hang énekel, aki számomra A HANG - Dennis DeYoungról van szó, aki egy bébiről dalol a Styx zenekarral...
Bébi után jöjjön a varázslat, azaz egy kis hókusz-pókusz: Hollandia egyik legzseniálisabb terméke volt a Focus nevű zenekar annak idején a döbbenetes képességű énekessel, Thijs van Leer-rel az élen. A mágia azóta is hat, nem is akárhogyan! S ez a dal összenőtt minden idők egyik legszebb zenei lírájával, a Sylvia című instrumentális csodával. Következzék tehát egy Hocus-Pocus, majd egy Sylvia ÉS Hocus Pocus
Kicsit ARS Poeticának is felfogható minden idők leghíresebb rockzenében előadott Boogie-Woogie dala, amelynek szerencsére számtalan válozata létezik, egyik jobb, mitn a másik, hiszen talán a világ legjobb koncert-bandája, a Deep Purple adja elő - akárhány hivatalos vagy nem hivatalos Purple albumon hallgatom meg, mindig magával ragad. Igérem a 100 bejegyzésnél újabb Deep Purple kedvenceket mutatok majd, de most épp a Lazy a nagy kedvenc...
Álmodni nagyon jó dolog: segít menekülni az élet nyomorult mivoltától - szerencsémre nekem szépek az álmaim, kalandosak, jópofák. S talán álmomban szinházba is eljutok, ahol körbevesz majd a FÉNY! Vegyen körbe titeket is a FÉNY!
Emlékezzünk meg ezútan az úgynevezett cover bandákról is, akik sokszor elérhetőve teszik az elérhetetlent - híres, már megszűnt, vagy csak nem koncertező, netán errefelé nem koncertező zenekarok "helyett" is eljönnek és játszanak. Sajnos Magyarországon nem tudok Yes cover zenekarról, ezért most megmutatok nektek egy amerikai változatot, akik a kedvenc Yes albumom a Drama egyik legjobb dalát játsszák, melynek címe Machine Messiah. A zenekar neve egyébként White
Puristáknak és elvakult Yes fanatikusoknak szerepeljen itt az eredeti dal is.
No persze a 100. bejegyzéskor még jöhet sok-sok kedvenc Yes dal :) Dehát most a kedvencek legkedvencebbjeiből válogatok csupán.
S ha már Yes, következzék az "offspring" ASIA, amely pont ebből, az előbb emlegetett YES felállásból "származott le". Mutathatnék koncertvideót ir sóla, de jöjjön egy kis dráma (ha már ez volt az előző lemez címe). The Smile Has Left Your Eyes, azaz a Mosoly eltűnt a szemeidből...
Az emberi dráma után egy kevésbé drámai dal, bár ez is az elhagyásról szól. Minden idők egyik legjobb torka és egyik legjobb gitárosa következik egy szivárványos dalban - a Rainbow nótáját ezúttal Graham Bonnet és Yngwie J. Malmsteen adja elő.
Direkt azért tettem be ezt a változatot, hogy ne a Rainbow játsszon két dalt, ugyanis, most jön a Rainbow nóta, mely azóta egyfajta hitvallásommá is vált, (bár személyes himnuszaim csak a bejegyzés végén következnek majd) Maga Doogie White énekli nekünk a legeslegfontosabbat: Sokáig Éljen a Rock'n'roll!
S ha már hitvallás - a Nazareth már 1976-ban elénekelte, amit én csak később tudtam meg, de gyakorlatilag totálisan igazuk volt - a dalban az én fájdalmam is elhangzik azóta nap, mint nap a világ megannyi rádióján és hi-fijén: a szerelem bizony fáj...
Itt az ideje, hogy megemlékezzünk egy Farrokh Bulsara nevű emberről, aki emberek tízmillióinak (többek között nekem is vagy 30 éve) adott rengeteg örömet életében és halála óta is megszámlálhatatlan szép pillanatot okoz - ha van valaki, aki ismeretlenül is nagyon hiányzik, akkor ő az. Ladies and Gentlemen - Freddy Mercury, aki Brian May dalát énekli, amelyik a legeslegnagyobb Queen kedvencem...
S csak egyet tudok érteni vele, hogy újabb híres mondatot idézzek: SAVE ME, I CAN'T FACE THIS LIFE ALONE... Freddy, we miss you too much...
S vannak még sokan, akik hiányoznak nekünk, például Jeff Porcaro is. Szerencsére A CSAPAT, azaz a ZENEKAR még közöttünk van. Már ezen a blogon is említettem őket Hold the Line című dalukkal, azonban most következzék egy egyveleg egy 2003-as amsterdami koncertjükről, ahol a legeslegkedvencebb szerzeményem is elhangzik tőlük, amely egyébként a legelső lemezük legelső dala, a címe Child Anthem - ebben az egyvelegben a harmadik lesz...
A zenekar nevét nem egy magyar tippelős játékról kapta, aki azt hiszi, most szégyellje el magát villámgyorsan. Egyébként maga Eddie van Halen írta le őket úgy, hogy "collectively the best musicians on the planet", egyet kell értsek - mert ha nem is lehet rangsort felállítani, kik a legjobb zenészek, ezek az urak ott vannak a csúcsok közelében... S ha már Van Halen, szerepelhetne itt a Jump, amely a "legvanhalenebb" dalok egyike, de én másik kedvencet választottam - a Sammy Hagaros Van Halen korszakot jobban kedvelem egy picivel, mint David Lee Roth-ot. Legnagyobb kedvencem a Van Halentől a "Nem tudom abbahagyni, hogy szeresselek..." azaz a Can't Stop Loving You.
Váltsunk stílust, váltsunk embert, hitet, bármit - Egy sci-fi hős szakálla és a világ ma élő egyik legzseniálisabb zeneszerzője és zenésze következik. Neal Morse az illető, a Sci-Fi hős pedig nem más, mint Spock a Star Trekből - az ő szakálla is meg tudott ihletni egy zenekart, hogy felvegye a nevét - pedig nincs is szakálla - vagy az egy másik Spock? S bár még nincs június, ennek a halhatatlannak köszönhetően egész évben június van... (Spock's Beard - June)
Neal Morse szólóban is elképesztő, a dalszövegeit pedig nem kell hallgatni :) Lassan a vége felé közeledik a legeslegeslegeslegkedvencekből készült összeállítás, amelyből biztos többen kimaradtak, sokan nem kerültek be, majd lesz még jubileumi bejegyzés, legalábbis remélem. S most hogy így a sor vége felé közeledünk, és jön majd a két beigért dal a hitvallásokról, előtte még egy galériába látogassunk el, ahol az árnyékokat állítják ki. Sajnos ez a fantasztikus zenekar nem koncertezik soha élőben, így tőlük csak eredeti, lemezes felvétel állóképes videóját tudom mutatni. A Cliffhanger egy visszatérő téma a Shadow Galelry lemezeiben, ez a második rész végét mutatja meg, maga a Cliffhanger 2 egyébként 13 perc hosszú és fantasztikus klasszikus zenei zongorázással kezdődik - azt hiszem a Shadow Gallery a legkevencebb zongorás zenekarom.
S a Galériából egyenes út vezet a Transz-szibériai vasútvonalon keresztül...mondani akarom a zenekaron keresztül a karácsonyhoz. Emlegettük itt már júniust és júliust, ugorjunk el szépen az év végéig, a karácsonyig, ezzel fejezve be ezt a rövid bejegyzést (no persze még két dal hátra van ne feledjük!). Nagyon sok vélemény szerint a legfantasztikusabb Show, ami a 21. század első évtizedében látható, a Trans Siberian Orchestra koncertje - egyszer eljöhetnének Magyarországra is igazán. Vagy legalább Bécsbe. plíz plíz plíz addig is várjuk együtt az első havat... no persze majd csak június és július után...
Nem, nem fogytak el a kedvencek, de ideje befejezni az 50. bejegyzést, mert soha nem lesz 51. :) Így aztán két olyan dallal búcsúzom, amelyből ismét legendás mondatokat idézhetek . "YOU LOOK UP AT ME, AND SOMEWHERE IN YOUR MIND YOU SEE, THE MAN I'LL NEVER BE". Boston, ahol az egyik dolog található, amelyért valami rajongáshoz közelit érzek: a Celtics kosárcsapata. S persze imádott unokatestvérem is ott él és ez a zenekar is ennek a városnak a nevét viseli...
Brad Delp, Te is nagyon hiányzol... Neked nem sikerült annak az embernek lenni, amit elvártak tőled, megértelek... ahogy valaki írta: A little piece of all us died when Brad went away...
Most pedig jöjjön a ZENE, ami életem első szerelme volt..és az utolsó is lesz... Köszönöm John Miles, hogy elmondtad helyettem, amit én akartam :)
S köszönöm Neked, kitartó olvasó, hogy idáig eljutotál - remélem a RENGETEG zene egész estés muzikális élményt adott, s ha már elolvastál idáig megtisztelsz a véleményeddel egy komment formájában. Köszönöm! S Long Live Rock'n'roll!
Nagy örömmel üdvözöllek a Gyu Loves AOR blogon, amely elérte ötvenedik bejegyzését, s ez Nektek is köszönhető - respect mindenkinek, aki olvas és főleg annak, aki kommentel is. A mai bejegyzésben elég sok dal lesz, ugyanis megpróbálok megmutatni néhányat legnagyobb kedvenceim közül - s ezek között nemcsak AOR dalok lesznek. A sorrend nem preferencia kérdése, hanem ahogy eszembe jutnak az előadók, a zenekarok, a dalok.
Figyelem! IGEN hosszú bejegyzés következik amely RENGETEG zenét tartalmaz! Mellékhatások és kockázatok tekintetében kérem konzultáljon hangfalaival :) (Egy megjegyzés - ha elgépelések maradtak a szövegben, akkor sorry vagyok...)
Kezdjük tehát a Genesis nevű bandával, akik a Peter Gabrieles érában voltak igazán a kedvenceim: az első lemez kivételével mindegyik albumuk hatalmas klasszikus. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy bejegyzést a YouTube-ról:
"What happened to all the great music? Now it's all three chord pablum... maybe nowdays your average listener is so dumbed down that great music can't be appreciated or comprehended. If you are reading this or watching this video, you are definitely NOT in the dumbed down category..."
Laza fordításban: "Mi történt az igazi, nagy zenékkel? Most minden cska három akkordból áll... talán a mai átlagos hallgató annyira lebutult, hogy nem tudja értékelni vagy érteni az igazi zenét. Amennyiben ezt olvasod, vagy ezt a videót nézed, határozottan NEm tartozol a lebutult kategóriába."
Csak egyet tudok érteni ezzel a bejegyzéssel misterdoof billentyűzetéből, így mai első videónk (ami egyből 3) hadd kezdődjön két FONTOS mondattal: WAITING FOR BATHROOM! és A FLOWER? Következzék a Genesis - Supper's Ready című zsenialitása.
Már önmagában ez a dal elég lenne a "kedvencek" listában, dehát az a lista olyan hosszú még... folytassuk is még egy halhataltan mondattal: WELCOME BACK MY FRIENDS TO THE SHOW? THAT NEVER ENDS! No, kik következnek? Hát persze, hogy az Emerson, Lake and Palmer és a Karn Evil 9. Igyekszem több darabbol a komplett dalt összeszedni, nem lesz egyszerű - a 2nd Impression-t például nem is találtam meg ELP verzióban:)
Most egy rövidebb dal jön: egy olyan dal, ami miatt egyszer majdnem balesetet szenvedtem. Gépkocsival haladtam ugyanis, és az egyik magyar rádióban megszólalt fényes nappal - nekem könnyek lepték el a szememet, amivel elég nehéz látni és közlekedni - a dal örök, én szerencsére megúsztam a balesetet. s ahogy az első két hang felhallatszik, lehet tudni, hogy a rockzenei irodalom valaha született egyik legszebb gyöngyszeme következik... Bárcsak itt lennél, énekli a Pink Floyd...
Kansas. Az a zenekar, az a fíling, akiktől nehéz szabadulni, akik végigkisérnek, amíg csak élek - zeneileg, spirituálisan nagyon megrezegtetik lelkem húrjait. Sok jó lemezük között is kimagaslik kettő, a Leftoverture és a Point of Know Return. mindegyik dalt megmutathatnám most, de azt a kettőt mutatom, amelyek szerintem szerves egészt alkotnak a Leftoverture végén. Egyrészt az amerikai indiánokat elsirató Cheyenne anthem, másrészt a Magnum Opus, amelyek bár külön dalok elvileg, de az én szememben mindig szerves egészet alkottak.
S akkor most hadd kiáltsak fel én is úgy. mint a felcsapó szintihangra az ismeretlen rajongó a következő videó-trilógiában: Oh YEA! S ha már több videót is jellemeztem egy-egy rövid mondattal, akkor most is jöjjön kettő: WHEN THE MAKE SHALL INHERIT THE EARTH! és az ATTENTION ALL PLANETS OF THE SOLAR FEDERATION... WE HAVE ASSUMED CONTROL! S csak egy szám: 2112
A Rush talán minden idők egyik legzseniálisabb rockdalát alkotta meg a 2112-vel... Le a kalappal elöttük...
Létezik egy dal, amelynek az elején felhangzik a Hammond orgona hangja, és én máris könnyes és libabőrös leszek, pedig nincs is július és már reggel sincs... Még jó, hogy a Uriah Heep még mindig velünk van, miután a 70-es évek legelején megalkotta azt, ami egyedül is elég lett volna a halhatatlansághoz.
A sok veretes progresszív dalt oldjuk most fel egy könnyedebb, de csodaszép szerzeménnyel, amelyet az a hang énekel, aki számomra A HANG - Dennis DeYoungról van szó, aki egy bébiről dalol a Styx zenekarral...
Bébi után jöjjön a varázslat, azaz egy kis hókusz-pókusz: Hollandia egyik legzseniálisabb terméke volt a Focus nevű zenekar annak idején a döbbenetes képességű énekessel, Thijs van Leer-rel az élen. A mágia azóta is hat, nem is akárhogyan! S ez a dal összenőtt minden idők egyik legszebb zenei lírájával, a Sylvia című instrumentális csodával. Következzék tehát egy Hocus-Pocus, majd egy Sylvia ÉS Hocus Pocus
Kicsit ARS Poeticának is felfogható minden idők leghíresebb rockzenében előadott Boogie-Woogie dala, amelynek szerencsére számtalan válozata létezik, egyik jobb, mitn a másik, hiszen talán a világ legjobb koncert-bandája, a Deep Purple adja elő - akárhány hivatalos vagy nem hivatalos Purple albumon hallgatom meg, mindig magával ragad. Igérem a 100 bejegyzésnél újabb Deep Purple kedvenceket mutatok majd, de most épp a Lazy a nagy kedvenc...
Álmodni nagyon jó dolog: segít menekülni az élet nyomorult mivoltától - szerencsémre nekem szépek az álmaim, kalandosak, jópofák. S talán álmomban szinházba is eljutok, ahol körbevesz majd a FÉNY! Vegyen körbe titeket is a FÉNY!
Emlékezzünk meg ezútan az úgynevezett cover bandákról is, akik sokszor elérhetőve teszik az elérhetetlent - híres, már megszűnt, vagy csak nem koncertező, netán errefelé nem koncertező zenekarok "helyett" is eljönnek és játszanak. Sajnos Magyarországon nem tudok Yes cover zenekarról, ezért most megmutatok nektek egy amerikai változatot, akik a kedvenc Yes albumom a Drama egyik legjobb dalát játsszák, melynek címe Machine Messiah. A zenekar neve egyébként White
Puristáknak és elvakult Yes fanatikusoknak szerepeljen itt az eredeti dal is.
No persze a 100. bejegyzéskor még jöhet sok-sok kedvenc Yes dal :) Dehát most a kedvencek legkedvencebbjeiből válogatok csupán.
S ha már Yes, következzék az "offspring" ASIA, amely pont ebből, az előbb emlegetett YES felállásból "származott le". Mutathatnék koncertvideót ir sóla, de jöjjön egy kis dráma (ha már ez volt az előző lemez címe). The Smile Has Left Your Eyes, azaz a Mosoly eltűnt a szemeidből...
Az emberi dráma után egy kevésbé drámai dal, bár ez is az elhagyásról szól. Minden idők egyik legjobb torka és egyik legjobb gitárosa következik egy szivárványos dalban - a Rainbow nótáját ezúttal Graham Bonnet és Yngwie J. Malmsteen adja elő.
Direkt azért tettem be ezt a változatot, hogy ne a Rainbow játsszon két dalt, ugyanis, most jön a Rainbow nóta, mely azóta egyfajta hitvallásommá is vált, (bár személyes himnuszaim csak a bejegyzés végén következnek majd) Maga Doogie White énekli nekünk a legeslegfontosabbat: Sokáig Éljen a Rock'n'roll!
S ha már hitvallás - a Nazareth már 1976-ban elénekelte, amit én csak később tudtam meg, de gyakorlatilag totálisan igazuk volt - a dalban az én fájdalmam is elhangzik azóta nap, mint nap a világ megannyi rádióján és hi-fijén: a szerelem bizony fáj...
Itt az ideje, hogy megemlékezzünk egy Farrokh Bulsara nevű emberről, aki emberek tízmillióinak (többek között nekem is vagy 30 éve) adott rengeteg örömet életében és halála óta is megszámlálhatatlan szép pillanatot okoz - ha van valaki, aki ismeretlenül is nagyon hiányzik, akkor ő az. Ladies and Gentlemen - Freddy Mercury, aki Brian May dalát énekli, amelyik a legeslegnagyobb Queen kedvencem...
S csak egyet tudok érteni vele, hogy újabb híres mondatot idézzek: SAVE ME, I CAN'T FACE THIS LIFE ALONE... Freddy, we miss you too much...
S vannak még sokan, akik hiányoznak nekünk, például Jeff Porcaro is. Szerencsére A CSAPAT, azaz a ZENEKAR még közöttünk van. Már ezen a blogon is említettem őket Hold the Line című dalukkal, azonban most következzék egy egyveleg egy 2003-as amsterdami koncertjükről, ahol a legeslegkedvencebb szerzeményem is elhangzik tőlük, amely egyébként a legelső lemezük legelső dala, a címe Child Anthem - ebben az egyvelegben a harmadik lesz...
A zenekar nevét nem egy magyar tippelős játékról kapta, aki azt hiszi, most szégyellje el magát villámgyorsan. Egyébként maga Eddie van Halen írta le őket úgy, hogy "collectively the best musicians on the planet", egyet kell értsek - mert ha nem is lehet rangsort felállítani, kik a legjobb zenészek, ezek az urak ott vannak a csúcsok közelében... S ha már Van Halen, szerepelhetne itt a Jump, amely a "legvanhalenebb" dalok egyike, de én másik kedvencet választottam - a Sammy Hagaros Van Halen korszakot jobban kedvelem egy picivel, mint David Lee Roth-ot. Legnagyobb kedvencem a Van Halentől a "Nem tudom abbahagyni, hogy szeresselek..." azaz a Can't Stop Loving You.
Váltsunk stílust, váltsunk embert, hitet, bármit - Egy sci-fi hős szakálla és a világ ma élő egyik legzseniálisabb zeneszerzője és zenésze következik. Neal Morse az illető, a Sci-Fi hős pedig nem más, mint Spock a Star Trekből - az ő szakálla is meg tudott ihletni egy zenekart, hogy felvegye a nevét - pedig nincs is szakálla - vagy az egy másik Spock? S bár még nincs június, ennek a halhatatlannak köszönhetően egész évben június van... (Spock's Beard - June)
Neal Morse szólóban is elképesztő, a dalszövegeit pedig nem kell hallgatni :) Lassan a vége felé közeledik a legeslegeslegeslegkedvencekből készült összeállítás, amelyből biztos többen kimaradtak, sokan nem kerültek be, majd lesz még jubileumi bejegyzés, legalábbis remélem. S most hogy így a sor vége felé közeledünk, és jön majd a két beigért dal a hitvallásokról, előtte még egy galériába látogassunk el, ahol az árnyékokat állítják ki. Sajnos ez a fantasztikus zenekar nem koncertezik soha élőben, így tőlük csak eredeti, lemezes felvétel állóképes videóját tudom mutatni. A Cliffhanger egy visszatérő téma a Shadow Galelry lemezeiben, ez a második rész végét mutatja meg, maga a Cliffhanger 2 egyébként 13 perc hosszú és fantasztikus klasszikus zenei zongorázással kezdődik - azt hiszem a Shadow Gallery a legkevencebb zongorás zenekarom.
S a Galériából egyenes út vezet a Transz-szibériai vasútvonalon keresztül...mondani akarom a zenekaron keresztül a karácsonyhoz. Emlegettük itt már júniust és júliust, ugorjunk el szépen az év végéig, a karácsonyig, ezzel fejezve be ezt a rövid bejegyzést (no persze még két dal hátra van ne feledjük!). Nagyon sok vélemény szerint a legfantasztikusabb Show, ami a 21. század első évtizedében látható, a Trans Siberian Orchestra koncertje - egyszer eljöhetnének Magyarországra is igazán. Vagy legalább Bécsbe. plíz plíz plíz addig is várjuk együtt az első havat... no persze majd csak június és július után...
Nem, nem fogytak el a kedvencek, de ideje befejezni az 50. bejegyzést, mert soha nem lesz 51. :) Így aztán két olyan dallal búcsúzom, amelyből ismét legendás mondatokat idézhetek . "YOU LOOK UP AT ME, AND SOMEWHERE IN YOUR MIND YOU SEE, THE MAN I'LL NEVER BE". Boston, ahol az egyik dolog található, amelyért valami rajongáshoz közelit érzek: a Celtics kosárcsapata. S persze imádott unokatestvérem is ott él és ez a zenekar is ennek a városnak a nevét viseli...
Brad Delp, Te is nagyon hiányzol... Neked nem sikerült annak az embernek lenni, amit elvártak tőled, megértelek... ahogy valaki írta: A little piece of all us died when Brad went away...
Most pedig jöjjön a ZENE, ami életem első szerelme volt..és az utolsó is lesz... Köszönöm John Miles, hogy elmondtad helyettem, amit én akartam :)
S köszönöm Neked, kitartó olvasó, hogy idáig eljutotál - remélem a RENGETEG zene egész estés muzikális élményt adott, s ha már elolvastál idáig megtisztelsz a véleményeddel egy komment formájában. Köszönöm! S Long Live Rock'n'roll!
2008. május 11., vasárnap
A szagosmüge hatása a százszorszépekre... (Daryl Braithwaite - As the Days Go By, Daryl Braithwaite - Rise, Daryl Braithwaite - Barren Ground)
Nos kérem, a szagos müge (Asperula odorata L) a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozik. Illatos, évelő növény. Megtalálható erdőkben, bükkösökben. Fehér színű, kicsiny virágai májusban nyílnak. A szagos müge hajtása melilotozidot tartalmaz, melyből szárítás során kumarin keletkezik. A növényi drogban megtalálhatók még iridoid glikozidok is. A növényi kivonatok keringésjavító hatásúak, vénás megbetegedések kezelésénél használják. A népi gyógyászat görcsök oldására és nyugtató hatása miatt alkalmazza. Ebből is látszik, hgoy a szagos müge igen hasznos növény. S izletes is, hiszen tegnap megismerkedtem egy szagos müge ízű pudinggal, amely bourbon vanília öntettel egészen kiváló! Gasztronómiai és életviteli tanácsainkat olvasták! Most pedig jöjjön egy kis zene. A Roxus-os bejegyzésem kapcsán sokan kérdezték, hogy Ausztrália csak ennyi? Roxus, INXS, Men at Work, AC/DC, Minogue nővérek oszt annyi? (Van ott egy kafa Dungeon nevű power-metál banda is). Örömmel jelenthetem, hogy persze, nem ennyi :) Mindenki ismerje meg Daryl Braithwaite-t, az ausztrál westcoast muzsika egyik legjobb előadóját.
Edge című kiváló, 1988-es lemezéről hangzott elé az első nóta. Ez volt a művész második lemeze egyébként, ezt az Out On the Fringe előzte meg 1979-ben. Ezt a westcoast stílust sokan Lite AOR-nak is nevezik egyébként - egy a lényeg, a kórusok jók, a dalok kellemesek, ettől szomorkodni nem fog senki :)
A Rise című dal a harmadik, ugyanezt a címet viselő lemezről hangzott el. S búcsúzzunk is el ettől a kellemes ausztrál előadótól a negyedik albumán, a Taste the Salt-on (1993) hallható kellemes, slágeres dallal, melynek címe Barren Ground. (még volt egy ötödik album is 2005-ben Snapshot néven, amelyen már elég sármosan ősz a művész :)
Az 50. bejegyzés következik, így speciális, hosszú írásműre és sok zenére számíthat, aki a jövő hét folyamán belátogat. Addig is kellemes szórakozást Daryl Braithwaite zenéjéhez!
Edge című kiváló, 1988-es lemezéről hangzott elé az első nóta. Ez volt a művész második lemeze egyébként, ezt az Out On the Fringe előzte meg 1979-ben. Ezt a westcoast stílust sokan Lite AOR-nak is nevezik egyébként - egy a lényeg, a kórusok jók, a dalok kellemesek, ettől szomorkodni nem fog senki :)
A Rise című dal a harmadik, ugyanezt a címet viselő lemezről hangzott el. S búcsúzzunk is el ettől a kellemes ausztrál előadótól a negyedik albumán, a Taste the Salt-on (1993) hallható kellemes, slágeres dallal, melynek címe Barren Ground. (még volt egy ötödik album is 2005-ben Snapshot néven, amelyen már elég sármosan ősz a művész :)
Az 50. bejegyzés következik, így speciális, hosszú írásműre és sok zenére számíthat, aki a jövő hét folyamán belátogat. Addig is kellemes szórakozást Daryl Braithwaite zenéjéhez!
2008. május 6., kedd
Aki nem is olyan bátortalan... (Shy - Hold on (to Your Love), Shy - Break Down The Walls, Shy - Give it All You Got)
Van nekem egy barátom. Immárom kb 19 éve, hogy ismerem és végtelenül szeretem - jólelkű, rendes ember, s ő sem komolyodik meg soha. Bár most itt az alkalom, lévén bájos kedvese egy apró életet hordoz a méhében, ámbár el tudom képzelni, hogy az én barátom a gyermekével is olyan lesz, mint mindig volt - egy örök gyermek. Ez a barátom ugyanazt a becenevet viseli, mint egy kiváló angol dallamos rockzenei csapat, így aztán most jöjjenek ők. 1985-ös Brave the Storm című albumukról érkezzen az első dal Hold on (to Your Love) címmel
Ne feledjük, ekkortájt éli a dallamos rockzene, az AOR és a glam legszebb éveit, így ez a banda is fürdik a dicsőségben, sikerben és jobbnál jobb témákat dobnak piacra újabb és újabb lemezeken. 1987-es Excess All Areas című lemezükről jöjjön folytatásképpen egy dal, a Break down the Walls.
Ez a zenekar nem kevesebb, mint 12 lemezt adott ki 1983 és 2006 között, ebbe persze egy antológia és egy EP is bele lett számolva: de egy tény, azt nem lehet mondani, hogy keveset tettek volna le az asztalra. AZ első időszakokban Tony Mills énekes hangját egyenesen Geoff Tate-hez, a Queensryche frontemberéhez hasonlították. A nagy változást a banda életében a Misspent Youth nevű lemez hozta 1989-ben, amellyel a producer nemigen törődött - lévén összeveszett a bandával. Nem sokkal a megjelenés után Tony Mills kilépett a csapatból (belépett a fantasztikus norvég TNT-be), de mi emlékezzünk erre az albumra is, a Give it All You Got című nótával.
S ha lenne több helyünk és videónk, még több klassz dalt mutathatnánk be ettől a nagyon jó angol zenekartól, akiknek pont az a neve, mint az én kiváló barátomnak. Szeretem mindkettőjüket. Nagyon.
Ne feledjük, ekkortájt éli a dallamos rockzene, az AOR és a glam legszebb éveit, így ez a banda is fürdik a dicsőségben, sikerben és jobbnál jobb témákat dobnak piacra újabb és újabb lemezeken. 1987-es Excess All Areas című lemezükről jöjjön folytatásképpen egy dal, a Break down the Walls.
Ez a zenekar nem kevesebb, mint 12 lemezt adott ki 1983 és 2006 között, ebbe persze egy antológia és egy EP is bele lett számolva: de egy tény, azt nem lehet mondani, hogy keveset tettek volna le az asztalra. AZ első időszakokban Tony Mills énekes hangját egyenesen Geoff Tate-hez, a Queensryche frontemberéhez hasonlították. A nagy változást a banda életében a Misspent Youth nevű lemez hozta 1989-ben, amellyel a producer nemigen törődött - lévén összeveszett a bandával. Nem sokkal a megjelenés után Tony Mills kilépett a csapatból (belépett a fantasztikus norvég TNT-be), de mi emlékezzünk erre az albumra is, a Give it All You Got című nótával.
S ha lenne több helyünk és videónk, még több klassz dalt mutathatnánk be ettől a nagyon jó angol zenekartól, akiknek pont az a neve, mint az én kiváló barátomnak. Szeretem mindkettőjüket. Nagyon.
2008. május 3., szombat
Kengurusok, hol vagytok most? (Roxus - Where are you Now?, Jonu Roxas - Almost Summer, Jonu Roxas - Eternity)
A naptár 1991-et mutatott, amikor a "talpunk alatt" egy igencsak tehetséges zenekar bontogatta a szárnyait. Ausztráliáról az átlag zenehallgatónak az INXS,a Men at Work, esetleg az AC/DC jutna eszébe (jobb esetben), de egyik emlegetett zenekar sem igazán ennek a blognak az alapanyaga. Azonban a Roxus az volt! A kiváló torkú Jonu Roxas által vezetett csapat sajnos csak egy - egyébként elég sikeres - stúdiólemezt élt meg 1991-ben, Nightstreet címen (a tehetség micsoda elvesztegetése ez, hogy csak egy lemez volt...) érkezzen erről a csodás "Where are You Now?" című ballada:
Sajnos Jonu Roxas (ének) és Dragan Stanić hiába utazott el Hollywoodba, ott új anyagot készítve, 1993-as Almost Summer című kislemezük szinte nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben - mi persze így is megemlékezünk róla.
Szerencsére Juno Roxas 1994-es szólólemeze, a Far from Home sikeresebb lett, s mondom ezt úgy is, hogy SOKKAL nagyobb sikert érdemelt volna, mint amit végülis elért... Mert ez utóbbiból kevés jutott sajnos, örök kárpótlásként szóljon most erről az albumról az Eternity.
Legyen még sok-sok Jonu Roxas lemez! Plíííííz!
Sajnos Jonu Roxas (ének) és Dragan Stanić hiába utazott el Hollywoodba, ott új anyagot készítve, 1993-as Almost Summer című kislemezük szinte nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben - mi persze így is megemlékezünk róla.
Szerencsére Juno Roxas 1994-es szólólemeze, a Far from Home sikeresebb lett, s mondom ezt úgy is, hogy SOKKAL nagyobb sikert érdemelt volna, mint amit végülis elért... Mert ez utóbbiból kevés jutott sajnos, örök kárpótlásként szóljon most erről az albumról az Eternity.
Legyen még sok-sok Jonu Roxas lemez! Plíííííz!
2008. április 30., szerda
A kis magyar csapat...(VM Band - Valakire várva, Senator - Te Őrült, Griff - Más nem jutott)
Kedves olvasóim, folytatom ismeretlen zenekarokról szóló sorozatomat, ezúttal magyar bandákkal, akik nem mások, mint a VM Band, a Senator és a Griff. Sajnos/Hál'isten a 80-as éveknek ezeket a csodás éveit nem itthon töltöttem, így ezek a zenekarok totálisan kimaradtak a látókörömből - most már sajnálom is, hiszen bakelitjeiket beszerezni szinte lehetetlen. Pedig Varga Miklóst nem kell bemutatni (P.Box, István a király, és sok-sok egyéb szóló project), ahogy Takáts Tamást (Karthago, East, Takats Tamás Dirty Blues Band), a Senator énekesét sem. Először tehát VM Band 1986-ból a Játék Szenvedély című lemezről (akinek megvan, azonnal szóljon):
A Senator Som Lajossal és Takáts Tamással igen jó banda lehetett volna, ha... de sajnos nem lett, pedig a magyar AOR/West Coast scene nagy igéretének tartották őket. De akkortájt nem voltak ezek a dolgok olyan egyszerűek...
Egy picit azért mi is büszkék lehetünk a mi fiainkra, így a sort harmadikként zárja a rövid életű és sokkal jobb sorsra érdemes Griff 1989-ből.
Nagyon nagy kár Vertig Józsefért, az énekesért, aki nem sokkal a lemez megjelenése után autóbalesetben elhunyt - talán adott volna még egy-két klassz lemezt a magyar rockzenének... Kedves Vertig József, "Neked sajnos ennyi jutott..."
A Senator Som Lajossal és Takáts Tamással igen jó banda lehetett volna, ha... de sajnos nem lett, pedig a magyar AOR/West Coast scene nagy igéretének tartották őket. De akkortájt nem voltak ezek a dolgok olyan egyszerűek...
Egy picit azért mi is büszkék lehetünk a mi fiainkra, így a sort harmadikként zárja a rövid életű és sokkal jobb sorsra érdemes Griff 1989-ből.
Nagyon nagy kár Vertig Józsefért, az énekesért, aki nem sokkal a lemez megjelenése után autóbalesetben elhunyt - talán adott volna még egy-két klassz lemezt a magyar rockzenének... Kedves Vertig József, "Neked sajnos ennyi jutott..."
2008. április 28., hétfő
Vedd könnyedén... (Dragon - Take it Easy)
Most valóban ismeretlen előadó következik, ugyanis készülgető nagylemezemről fogtok hallani egy igencsak kezdeti stádiumban levő demót. A dal egyébiránt elvileg a nyolcadik az albumon, címe Take it Easy, azaz Vedd könnyedén, a főhös kevés laza pillanatainak egyike, amikor a koncepciós albumon épp nem a túlélésért vagy a céljáért küzd. A videót azért csináltam, hogy a dalt meg lehessen hallgatni, a következő demóra majd komponálok valami jobb "képi" megjelenítést is.
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki felköszöntött név és születésnapomon. Sokan kellemesen leptek meg, sokan ismeretlenül voltak figyelmesek, és voltak, akiktől jólesett volna egy köszöntés, vagy bármi, de nem tiszteltek meg vele. Ez előbbieknek száll sok szeretetem, ez utóbbiak pedig szégyelljék magukat - essen ez nekik legalább olyan rosszul, mint nekem esett - Nem épp életem legboldogabb születésnapja volt ez...
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki felköszöntött név és születésnapomon. Sokan kellemesen leptek meg, sokan ismeretlenül voltak figyelmesek, és voltak, akiktől jólesett volna egy köszöntés, vagy bármi, de nem tiszteltek meg vele. Ez előbbieknek száll sok szeretetem, ez utóbbiak pedig szégyelljék magukat - essen ez nekik legalább olyan rosszul, mint nekem esett - Nem épp életem legboldogabb születésnapja volt ez...
2008. április 22., kedd
I'll be back...ja nem, nem ő! (Frank Stallone - Far From Over, F Stallone & C Rhodes - I'm Never Going to Give You Up, Frank Stallone - Waking up)
A mostani előadó igen érdekes lesz sok szempontból is. Egyrészt mert ismeretlen. Másrészt mert nem az. Több szempontból sem, egyrészt azért, mert nem véletlen a Stallone vezetéknév és a baltával faragott arc - igen, bizony annak a Stallonének az öccséről van szó, akiből nem lett világhírű színész, viszont legalább elég jó zenész lett. S másik ok, ami miatt nem ismeretlen, hogy nem egy dalát ismerhetjük híres filmekből - Kezdjük is a Staying Alive című filmmel (Travolta hogy táncol, isteni :) )
Az előző filmben a fantasztikus női főszereplő Cynthia Rhodes volt, akivel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a férje, Richard Marx is kiváló dallamos rock/pop előadó. S ha már a bájos színésznő szóbakerült, következzék egy duettje Frank Stallonéval.
Szintén a már említett filmből jöjjön akkor még egy dal, (egyben ez Frank első lemezén is szerepelt).
Egyébként több Rocky, meg Rambo film kisérőzenéjét is köszönhetjük az "öcsinek", akinek eddig kilenc lemeze jelent meg és zenekara mind a mai napig létezik. Ja és persze Frank számtalan filmben is játszott, még ha nem is akkora sikerrel, mint a bátyja - ez persze köszönhető annak is, hogy főszerep nemigen jutott neki - gondolom inkább zenél.
Az előző filmben a fantasztikus női főszereplő Cynthia Rhodes volt, akivel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a férje, Richard Marx is kiváló dallamos rock/pop előadó. S ha már a bájos színésznő szóbakerült, következzék egy duettje Frank Stallonéval.
Szintén a már említett filmből jöjjön akkor még egy dal, (egyben ez Frank első lemezén is szerepelt).
Egyébként több Rocky, meg Rambo film kisérőzenéjét is köszönhetjük az "öcsinek", akinek eddig kilenc lemeze jelent meg és zenekara mind a mai napig létezik. Ja és persze Frank számtalan filmben is játszott, még ha nem is akkora sikerrel, mint a bátyja - ez persze köszönhető annak is, hogy főszerep nemigen jutott neki - gondolom inkább zenél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)