Egy extrém eset...(Extreme - Rest in Peace, Nuno - Cupid's Dead, Extreme - Rock'n'roll Man, Extreme - More Than Words)

Léteznek olyan bandák, amelyekről azt hisszük, ismerjük őket - vagy extrémebb esetben úgy gondoljuk, sosem hallottunk róluk, aztán kiderül, hogy a "szuper ismert" slágert ők játsszák. 1985-ben alakult egy ilyen zenekar Massachusetsben, példaképüknek olyan bandákat tekintve, mint a Queen és a Van Halen. Indulásnak nem rossz. Enek ellenéer saját zenei stílust hoztak létre, amelyet funky Metalnak neveztek el. Hallgassunk is bele, milyen egy olyan dal, amelyben ott vannak a Queenes hatások, főleg a kórusokban, illetve milyen a Van Halenes gitárkodás lenyomata...



Nem rossz, nem rossz, bár fogadni mernék, nem emiatt a daluk miatt ismerik őket százmilliónyian, pedig ez is egy nagyon jó nóta... A lemez címe, amin ez elhangzik: III Sides to Every Story. Egyébként mielőtt továbmennék elárulom, hogy a talán legismertebb Extreme lemez a Punchline. Érdeklődök ezután tudni fogják, mit érdemes keresni :)
A zenekart egyébként sokan a zseniális gitáros, Nuno Betencourt miatt ismerik igazán. Semmiképp Sem lenne érdemes kihagyni a kiváló húrmester egyik szólókoncertjén, a Guitar War 2003-on rögzített Extreme felvételt, melynek címe -Cupid's Dead. Hogy én ezzel mennyire egyetértek... Nuno sajnos énekesnek nem olyan jó, mint gitárosnak - ezt jegyezzük azért meg.



S ha már többször megemlékeztem ezen a blogon a Boston zenekar egykori zseniális énekeséről, Brad Delpről, aki változatlanul NAGYON hiányzik nekem, akkor kössük össze az Extreme-t és Nunot-t is a Bostonnal. A zenekar ugyanis fellépett a Brad Delp emlékkoncerten, ahol a zseniális gitáros a billentyűk mögé ült....



S akkor mai "műsorunk" végén szerepeljen az a dal, ami miatt az egész világ ismeri az Extreme-t, még akkoris, ha ma már nem tudják, mi a banda neve. A dal örökzöld lett és marad is mindörökké:



S hogy miért foglalkoztam ma az Extreme-mel? Lévén friss kislemezük jelent meg, és nemsokára itt az új, friss album is, ami ismet bizonyítja, hogy a dallamos rockzenének nemhogy vége lenne, hanem pont ellenkezőleg, reneszánszát éli még az extrém ellenséges körülmények között is. Kitartás srácok, hajrá Nuno!