A kis magyar csapat...(VM Band - Valakire várva, Senator - Te Őrült, Griff - Más nem jutott)

Kedves olvasóim, folytatom ismeretlen zenekarokról szóló sorozatomat, ezúttal magyar bandákkal, akik nem mások, mint a VM Band, a Senator és a Griff. Sajnos/Hál'isten a 80-as éveknek ezeket a csodás éveit nem itthon töltöttem, így ezek a zenekarok totálisan kimaradtak a látókörömből - most már sajnálom is, hiszen bakelitjeiket beszerezni szinte lehetetlen. Pedig Varga Miklóst nem kell bemutatni (P.Box, István a király, és sok-sok egyéb szóló project), ahogy Takáts Tamást (Karthago, East, Takats Tamás Dirty Blues Band), a Senator énekesét sem. Először tehát VM Band 1986-ból a Játék Szenvedély című lemezről (akinek megvan, azonnal szóljon):



A Senator Som Lajossal és Takáts Tamással igen jó banda lehetett volna, ha... de sajnos nem lett, pedig a magyar AOR/West Coast scene nagy igéretének tartották őket. De akkortájt nem voltak ezek a dolgok olyan egyszerűek...



Egy picit azért mi is büszkék lehetünk a mi fiainkra, így a sort harmadikként zárja a rövid életű és sokkal jobb sorsra érdemes Griff 1989-ből.



Nagyon nagy kár Vertig Józsefért, az énekesért, aki nem sokkal a lemez megjelenése után autóbalesetben elhunyt - talán adott volna még egy-két klassz lemezt a magyar rockzenének... Kedves Vertig József, "Neked sajnos ennyi jutott..."

Vedd könnyedén... (Dragon - Take it Easy)

Most valóban ismeretlen előadó következik, ugyanis készülgető nagylemezemről fogtok hallani egy igencsak kezdeti stádiumban levő demót. A dal egyébiránt elvileg a nyolcadik az albumon, címe Take it Easy, azaz Vedd könnyedén, a főhös kevés laza pillanatainak egyike, amikor a koncepciós albumon épp nem a túlélésért vagy a céljáért küzd. A videót azért csináltam, hogy a dalt meg lehessen hallgatni, a következő demóra majd komponálok valami jobb "képi" megjelenítést is.



Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki felköszöntött név és születésnapomon. Sokan kellemesen leptek meg, sokan ismeretlenül voltak figyelmesek, és voltak, akiktől jólesett volna egy köszöntés, vagy bármi, de nem tiszteltek meg vele. Ez előbbieknek száll sok szeretetem, ez utóbbiak pedig szégyelljék magukat - essen ez nekik legalább olyan rosszul, mint nekem esett - Nem épp életem legboldogabb születésnapja volt ez...

I'll be back...ja nem, nem ő! (Frank Stallone - Far From Over, F Stallone & C Rhodes - I'm Never Going to Give You Up, Frank Stallone - Waking up)

A mostani előadó igen érdekes lesz sok szempontból is. Egyrészt mert ismeretlen. Másrészt mert nem az. Több szempontból sem, egyrészt azért, mert nem véletlen a Stallone vezetéknév és a baltával faragott arc - igen, bizony annak a Stallonének az öccséről van szó, akiből nem lett világhírű színész, viszont legalább elég jó zenész lett. S másik ok, ami miatt nem ismeretlen, hogy nem egy dalát ismerhetjük híres filmekből - Kezdjük is a Staying Alive című filmmel (Travolta hogy táncol, isteni :) )



Az előző filmben a fantasztikus női főszereplő Cynthia Rhodes volt, akivel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a férje, Richard Marx is kiváló dallamos rock/pop előadó. S ha már a bájos színésznő szóbakerült, következzék egy duettje Frank Stallonéval.



Szintén a már említett filmből jöjjön akkor még egy dal, (egyben ez Frank első lemezén is szerepelt).



Egyébként több Rocky, meg Rambo film kisérőzenéjét is köszönhetjük az "öcsinek", akinek eddig kilenc lemeze jelent meg és zenekara mind a mai napig létezik. Ja és persze Frank számtalan filmben is játszott, még ha nem is akkora sikerrel, mint a bátyja - ez persze köszönhető annak is, hogy főszerep nemigen jutott neki - gondolom inkább zenél.

Azok az őrült, kékvérű spanyolok... (Sangre Azul - Todo mi Mundo eres Tu, Sangre Azul - No Eres Nadie, Sangre Azul - Cien años de amor)

Biztos sokan tudjátok rólam, hogy meglehetősen kedvelem a spanyol nyelvet és a spanyol nyelvű rockzenét: ezen a blogon is írtam már a Coda nevű mexikói bandáról, s önálló rádióműsort készítettem az argentin Rata Blancának. Szerencsére a spanyolok a "klasszikus" dallamos rockzenei stílusokban is alkottak, nem is rosszul, egyik legjobb bandájuk a Sangre Azul (azaz Kék Vér) volt. Már az első videóból is látszik, hogy a hangzás és a kinézet megvan, a dalszövegek is követik a divatos nyugati stílusokat (fordítást nem vállalok). Első daluk címe: Todo mi Mundo eres Tu, azaz Az Egész Világom Te Vagy.



A dal 1985-ben íródott, de csak 1987-ben jelent meg, Az Obsession nevű lemezen, amelyet 2000-ben újra kiadtak. Következő lemezük a Cuerpo a Cuerpo (Test a Testhez) volt, amelyről szintén következzék egy dal, amely bármelyik menő amcsi vagy európai west-coast-AOR bandától kikerülhetett volna:



A dal címe No Eres Nadie, azaz Senki vagy (esetleg senki sem vagy - értelmezés kérdése). Angolul világsiker lehetett volna a banda - megfelelő időben játszották a világon épp legnépszerűbb stílust, méghozzá nagyon jól. Harmadik lemezük 1989-es, címe El Silencio de la Noche, azaz Az Est csendje. S mivel latin dallamos rockzenekarról van szó, nem maradhat el a szerelmes nóta - következzék innen a Cien años de amor, azaz A szerelem 100 éve.



Örülök, hogy meg tudtam veletek ismertetni ezt a kiváló spanyol zenekart, akiknek több hivatalos nagylemezük sajnos nem volt (shame on you grunge), de az igazi gyüjtő itt-ott rábukkanhat kiadatlan demókra, koncertfelvételekre - tessék ügyesen nyomozni!

Az Élet, az Univerzum, meg Minden (Alien - Brave New Love, Alien - Tears DoN't Put Out The Fire)

Nem véletlen a mai cím (ahogy általában a többi cím sem az), hiszen ez a 42. bejegyzés a blogon, sőt magam is ezt a "stoppos" életkort érem el néhány napon belül. Erre mondják, hogy "nem rossz, nem rossz", bár én ezt inkább arra a svéd zenekarra mondanám, akik a témához saját nevükkel kötődnek, hiszen választhattam volna a Starshipet, de ők már szerepeltek, így nem volt mit tenni, itt az ideje bemutatni az Alien zenekart. Ezek a srácok a véget nem érő svéd dallamos rockzenei színről érkeztek (mindig is elgondolkodtam azon, vajon a svédek mitől ennyire rockzenekedvelők, honnan jön a sok fantasztikus hang, zenész stb?).
Kezdjük mai ajánlónkat egy Bátor Új Szerelemmel



Az 1988-as első lemez óta is aktív a banda, hiszen utolsó albumuk Dark Eyes címen 2005-ben jelent meg, srácok, lassan aktuális lenne egy új lemez :) Addig is jöjjön még egy dal tőlük:



S hogy legyen mára bónusz is, egy hasonló nevű magyar zenekarról is beszámolok, bár a stílus kicsit eltérő, ennek ellenére ők is igen kellemes muzsikát tolnak. Egy-két saját szerzeménytől eltekintve (a videóban is egy ilyen szerepel majd) az Alien a magyar Satriani cover banda. Satriani mestert pedig szeretjük...

Hol bújkáltatok eddig? (Craaft - Jane, Craaft - I Want to Look in Your Eyes, Craaft - Coming Home)

Akik ismernek és tudják/felfedezték a zenei izlésemet, azok két fontos tényt már bátran állíthatnak rólam: egyrészt úgy gondolom, hogy a rockzenekarok írják a legszebb balladákat (lásd/halld Zenesarok legutóbbi adása), másrészt amit a hangszeres orgazmizálás mellett a legjobban imádok, azok a sokszólamű kórusok. A dallamos rockzenei stílusok ez utóbbiból szerencsére elég sokkal rendelkeznek, mégis meglepő, amikor az ember megismer egy új bandát és olyan kórusokat tolnak a fülébe, hogy a vanília szivárogni kezd belőle: így jártam én a német AOR bandával, a Craaft nevű csapattal is. Egyrészt úgy egy hónapja azt sem tudtam, hogy léteznek, másrészt azóta nagyon soakt hallgatom a fantasztikus dalokat, a hihetetlen kórusokat. Elsőként következzen tehát egy ballada, a Jane a második albumról:


A csapatnak egyébként összesen 3 lemeze jelent meg, a Craaft 1986-ban, a Second Honeymoon 1988-ban és a No Tricks Just Kicks 1991-ben. A Craaft tipikusan az a banda ami miatt rettentő mérges vagyok a mindent elöntő grunge hullámra...Ettől a csapattól még kéne 8-10 lemez. Addig is jöjjön az első lemezről a "szemedbe szeretnék nézni" :)


S hogy a harmadik lemez se maradjon ki a szórásból következzen onnan a Coming Home:



Még annyit elárulnék, hogy az internetnek köszönhetően kiszivárgott az első lemez demo-változata is... igazi gyüjtő keresse meg és a másik hárommal együtt hallgassa rongyosra ezt a kiváló germán bandát.

Speciális Vendég IV... (Hardline - Everything, Hardline - Taking Me Down, Hardline - Hey Girl)

Ahogy a blog indulásakor megigértem, minden kerek számú bejegyzés speciális vendéget hoz, mégpedig a logóban látható előadókat balról jobbra - ideje a negyedik előadót is bemutatni. Ez a zenekar a Hardline nevet is viseli és a dolog érdekessége, hogy a logó második bandájában már látható Neal Schon, a gitáros, aki ezúttal sem lett hűtlen a dallamos rockzenéhez. A Hardline sajnos csak két nagylemezt produkált mind a mai napig, első albumuk a Double Eclipse fogalom a dallamos rockzene kedvelői között - egyike minden idők legjobb albumainak ebben a stílusban. Innen tehát két dal következzen, elsőként az Everything.



A Hardline nevű bandát eredetileg Johnny Gioelli énekes, Joey Gioelli gitáros (volt Killerhit és volt Brunette tagok), Neal Schon gitáros (volt Journey, később újra Journey), Todd Jensen basszusgitáros (volt Sequel tag)és Deen Castronovo (dob) alkották. Ez a csapat készítette el a Double Eclipse nevű nagy sikerű albumot, ahonnan következzen még egy dal a Taking Me Down.



A nagy sikert nagy vita követte, hiszen a második album is elkészült (egynémely tagcserék után - Josh Ramos Neal Schon helyett (aki visszatért a Journeybe), Bobby Rock Deen Castronovo helyett, Christopher Maloney Tedd JOnson helyett (akik Ozzy Osbournehoz csatlakoztak), és belépett Michael T. Ross billentyűs) a lemez nem jelenhetett meg elég sokáig. Eredetileg a Hyperspace címet viselte vola, azonban a 2002-ben piacra kerülő, az elsőnél jóval gyengébb album végülis a fantáziadús II néven látott napvilágot. Innen következzék a Hey girl.



A zenekar jelenlegi tagjai: Johnny Gioelli (ének), Josh Ramos (gitár), Michael T. Ross (billentyűsök), Jamie Brown (basszus), Atma Anur (dob). Mindenki mázlista, aki bárhol láthatja őket élőben :)

Valami bűzlik Dániában! (Skagarack - Move it in the Night, Skagarack - Don't Turn Me Upside Down)

No kéremszépen, Dániát sokminden miatt lehet szeretni, ott van egyből ez a Hamlet nevű királyfi, aki elég szép nagy PR-t csapott az országnak (pedig nem is ő volt, hanem egy Dárdarázó Vilmos nevű...), emellett ott van a híres Kis Hableány szobor, a dán sajtok (bár sokan úgy hiszik, hogy azok csak megbuggyant és újrahasznosított francia sajtok), Hans Christian Andersen, Brian Laudrup, rengeteg híres tudós, sportoló és persze minden dánok büszkesége a LEGO. Zeneileg már nem ennyire fényes a helyzet, bár május 12.-én meggyőződhetünk róla magunk is, hogy az alapvetően dán Royal Hunt mennyire fantasztikus banda (A38 hajó, este, én is ott leszek). S persze ha már a sok-sok ismeretlen bandáról írtam, jöjjön az a csapat, amely elinditotta az őrületet - s mit ad Isten, ez a csapat is dán. A furcsa nevű Skagarack a neve ellenére fantasztikus AOR muzsikát játszó csapat, hangozzon el tőlük két dal, mindkettő a legsikeresebb első albumukról, amely Self Titled, azaz a zenekar nevét viseli. Az 1986-ban megjelent lemez pont időben érkezett, hogy elcsípje az AOR muzsika hullámának csúcsait... a többi 3 albumuk is nagyon jó, gyüjtőknek szívből ajánlott - címeik sorrendben: Hungry for a Game (1988), A Slice of Heaven (1990), Big Time (1993)

Egy élet is kevés... (Le Roux - Lifeline, Uriah Heep - When the War Is Over)

Tökéletesen kapcsolódik a tegnapi bejegyzéshez a Le Roux nevű zenekar, ugyanis hatodik lemezükön, a So Fire Up címűn egy bizonyos Fergie Frederiksen énekel (ezt a dalt is), aki a Le Roux után egyenesen a Toto énekesi "székében" találta magát Bobby Kimball helyén. A Le Roux tökéletesen az a zenekar, amelyről nemegyszer csevegtünk a bátyámmal - ha annak idején a Styx, Toto, Kansas, Journey ilyen hihetetlen népszerűek voltak, hol vannak a hozzájuk hasonló bandák? Aki ilyet keres, annak máris ajánlhatom a Le Roux teljes diszkográfiáját igen sok szeretettel - a 80-as évek dallamos amerikai West Coast/AOR stílusa minden egyes századmásodpercben nyomonkövethető mind a 8 lemezen, amelyek közül az első hat 1978 és 1983 között, a West Coast virágzásának idején jelent meg. Ajánlom tiszta szívből őket mindenkinek, aki a dallamos rockzenét kedveli. Ízelítőként érkezzen most tehát a Lifeline:



A dal érdekessége, hogy minden idők legtöbb tagcseréjének díjáért versenybe induló Uriah Heep is feldolgozta ezt a nótát az 1989-es Raging Silence (egyébként kiváló) lemezén. Erről az albumról egy másik, szinte ismeretlen Uriah Heep dal következzen, a When the War is Over. Egyike legnagyobb kedvenceimnek (tessék csak a kórust figyelni kéremszépen), pedig van vagy 30+ lemezük :) És egyik sem rossz, sőt :)

A végtelen rajongás... (Worldwide Toto Fans - IV Toto)

Ez azért nem semmi! Már láttam olyan videót, amit egy zenekar rajongói kedvenceiknek készítettek (erre példa a kiváló 3D-s animációs YYZ, ami a Rush 30 éves születésnapjára lett időzítve). Azonban olyan történetet, amikor egy zenekar rajongói összeállnak a világból mindenhonnan (vagy 5-6 Toto rajongói oldal, fórum kordinálta a nagy művet), olyat még nemigen láttam/hallottam. A dalt Giorgio Onorato Aquilani írta, aki egy családi vállalkozás, az "Aquilani művek" marketingese. A cég kerti bútorokat gyárt. A többi közreműködő között vannak ismert és kevésbé ismert zenészek, s ahogy nézem a társaság legfőképp olasz hölgyekből és urakból áll. Lényeg, ami lényeg, hogy a nemzetközi Toto community segítségével a rajongók írtak egy dalt rajongásuk tárgyának - a nóta címe egyszerűen IV Toto, azaz "A Totonak".



Köszönjük a dalt, és örök szeretetünket küldjük mind a Totonak, mind a Toto közösségnek!

Nem mentem el messzire... (Aldo Nova - Fantasy)

Kedves mindenki! Többen kérdeztétek, abbahagytam-e a blogot. A válaszom NEM. A valós élet néha jobban elfoglal, minthogy időm legyen aranyos és kedves sztorikra, így úgy döntöttem, a közeli jövőben a blog ZENEI jellegét domborítom majd ki legfőképp - ezt azt is alátámasztja, hogy a legutóbbi bejegyzés óta több száz (!) új zenekart ismertem meg és legfőképp az AOR, sleaze, glam, CCM témakörben, így sok, eddig számomra is ismeretlen előadót kell bemutatnom nektek. S amint jut idő a sztorikra, akkor azok is lesznek.
Első áldozatom ebben az új vonulatban a kanadai Aldo Nova, amely 1982-es, saját nevét viselő albumáról hangzik el a Fantasy nevű dal.



Holnap újabb "ismeretlen" bandával jelentkezem!