A kis magyar csapat...(VM Band - Valakire várva, Senator - Te Őrült, Griff - Más nem jutott)

Kedves olvasóim, folytatom ismeretlen zenekarokról szóló sorozatomat, ezúttal magyar bandákkal, akik nem mások, mint a VM Band, a Senator és a Griff. Sajnos/Hál'isten a 80-as éveknek ezeket a csodás éveit nem itthon töltöttem, így ezek a zenekarok totálisan kimaradtak a látókörömből - most már sajnálom is, hiszen bakelitjeiket beszerezni szinte lehetetlen. Pedig Varga Miklóst nem kell bemutatni (P.Box, István a király, és sok-sok egyéb szóló project), ahogy Takáts Tamást (Karthago, East, Takats Tamás Dirty Blues Band), a Senator énekesét sem. Először tehát VM Band 1986-ból a Játék Szenvedély című lemezről (akinek megvan, azonnal szóljon):



A Senator Som Lajossal és Takáts Tamással igen jó banda lehetett volna, ha... de sajnos nem lett, pedig a magyar AOR/West Coast scene nagy igéretének tartották őket. De akkortájt nem voltak ezek a dolgok olyan egyszerűek...



Egy picit azért mi is büszkék lehetünk a mi fiainkra, így a sort harmadikként zárja a rövid életű és sokkal jobb sorsra érdemes Griff 1989-ből.



Nagyon nagy kár Vertig Józsefért, az énekesért, aki nem sokkal a lemez megjelenése után autóbalesetben elhunyt - talán adott volna még egy-két klassz lemezt a magyar rockzenének... Kedves Vertig József, "Neked sajnos ennyi jutott..."

Azok az őrült, kékvérű spanyolok... (Sangre Azul - Todo mi Mundo eres Tu, Sangre Azul - No Eres Nadie, Sangre Azul - Cien años de amor)

Biztos sokan tudjátok rólam, hogy meglehetősen kedvelem a spanyol nyelvet és a spanyol nyelvű rockzenét: ezen a blogon is írtam már a Coda nevű mexikói bandáról, s önálló rádióműsort készítettem az argentin Rata Blancának. Szerencsére a spanyolok a "klasszikus" dallamos rockzenei stílusokban is alkottak, nem is rosszul, egyik legjobb bandájuk a Sangre Azul (azaz Kék Vér) volt. Már az első videóból is látszik, hogy a hangzás és a kinézet megvan, a dalszövegek is követik a divatos nyugati stílusokat (fordítást nem vállalok). Első daluk címe: Todo mi Mundo eres Tu, azaz Az Egész Világom Te Vagy.



A dal 1985-ben íródott, de csak 1987-ben jelent meg, Az Obsession nevű lemezen, amelyet 2000-ben újra kiadtak. Következő lemezük a Cuerpo a Cuerpo (Test a Testhez) volt, amelyről szintén következzék egy dal, amely bármelyik menő amcsi vagy európai west-coast-AOR bandától kikerülhetett volna:



A dal címe No Eres Nadie, azaz Senki vagy (esetleg senki sem vagy - értelmezés kérdése). Angolul világsiker lehetett volna a banda - megfelelő időben játszották a világon épp legnépszerűbb stílust, méghozzá nagyon jól. Harmadik lemezük 1989-es, címe El Silencio de la Noche, azaz Az Est csendje. S mivel latin dallamos rockzenekarról van szó, nem maradhat el a szerelmes nóta - következzék innen a Cien años de amor, azaz A szerelem 100 éve.



Örülök, hogy meg tudtam veletek ismertetni ezt a kiváló spanyol zenekart, akiknek több hivatalos nagylemezük sajnos nem volt (shame on you grunge), de az igazi gyüjtő itt-ott rábukkanhat kiadatlan demókra, koncertfelvételekre - tessék ügyesen nyomozni!

Egy élet is kevés... (Le Roux - Lifeline, Uriah Heep - When the War Is Over)

Tökéletesen kapcsolódik a tegnapi bejegyzéshez a Le Roux nevű zenekar, ugyanis hatodik lemezükön, a So Fire Up címűn egy bizonyos Fergie Frederiksen énekel (ezt a dalt is), aki a Le Roux után egyenesen a Toto énekesi "székében" találta magát Bobby Kimball helyén. A Le Roux tökéletesen az a zenekar, amelyről nemegyszer csevegtünk a bátyámmal - ha annak idején a Styx, Toto, Kansas, Journey ilyen hihetetlen népszerűek voltak, hol vannak a hozzájuk hasonló bandák? Aki ilyet keres, annak máris ajánlhatom a Le Roux teljes diszkográfiáját igen sok szeretettel - a 80-as évek dallamos amerikai West Coast/AOR stílusa minden egyes századmásodpercben nyomonkövethető mind a 8 lemezen, amelyek közül az első hat 1978 és 1983 között, a West Coast virágzásának idején jelent meg. Ajánlom tiszta szívből őket mindenkinek, aki a dallamos rockzenét kedveli. Ízelítőként érkezzen most tehát a Lifeline:



A dal érdekessége, hogy minden idők legtöbb tagcseréjének díjáért versenybe induló Uriah Heep is feldolgozta ezt a nótát az 1989-es Raging Silence (egyébként kiváló) lemezén. Erről az albumról egy másik, szinte ismeretlen Uriah Heep dal következzen, a When the War is Over. Egyike legnagyobb kedvenceimnek (tessék csak a kórust figyelni kéremszépen), pedig van vagy 30+ lemezük :) És egyik sem rossz, sőt :)