Köszönjük Richard, és készíts egy új lemezt Freddyvel odafent...

A mai bejegyzésnek adhatnék alcímet is... a blogot ideiglenesen átnevezhetném "Gyu Szeret AOR és Utál Élet"-re... sajnos ez a mai bejegyzés illik a sorba - nemcsak azért, mert az általános közhangulatom a béka feneke alatt van (kb a Föld középpontja körül), hanem - milyen érdekes az élet - aznap hagyott itt minket a rockzene egyik legnagyobb alakja, amikor a rockzene valaha volt egyik legnagyobb zenekarának új lemeze jelent meg megannyi év után. Ez utóbbit majd megünnepeljük, de most emlékezzünk arról, aki elment. Képzeljünk el egy Hammond orgonát, ami mögött egy ősz, de örökké fiatal ember állt, és minden idők legjobb hangszeres textúráit nyomatta... Sosem sztárkodott, sosem nyomult a színpad elején, nem bohóckodott, nem vadult - csak játszotta azokat a döbbenetes dalokat...
Richard Wright, Aki nélkül a Pink Floyd soha nem lehetett volna Pink Floyd, többé nem Hammondozik nekünk... reméljük Freddy Mercuryval már épp bandaalapításon csevegnek odafent egy sör mellett...

Nincs mit tenni, a Richard Wright emlékmű oszlopos darabjaival emlékezünk ma, először magunkról és róluk...



S minden idők egyik legcsodásabban textúrázott billentyűs feladata, amiben úgy lehet ragyogni, mint egy őrült gyémánt.



S akkor szólaljanak meg ismét a halhatatlan billentyűsök és jöjjenek a birkák...



S szerencsére a NAGY CSAPAT egyszer még összeállt a Live 8-on és mi mást is kivánhatnánk, mint azt, hogy Rick itt legyen...



Köszönjük Richard Wright, köszönjük a csodás dalokat a csodás lemezeken (Meddle, Dark Side of the Moon,Wish You Were Here, The Division Bell) és köszönjük a fantasztikus Hammond és Kurzweil textúrákat....örökre velünk maradnak az emlékeddel együtt... Játsszatok jókat odafent Freddyvel... Viszlát!