Talán kevesen tudjátok, de a magyar nagykövetségek nemcsak diplomáciai, vagy gazdasági kapcsolatokat ápolnak azzal az országgal, ahol megtalálhatóak. Ugyanúgy szerepük a magyar kultúra ápolása illetve terjesztése. Ebből a célból a követségeken általában megtalálható egy kultúrával foglalkozó atassé, bár saját tapasztalataim szerint sokszor a kultúrához annyi közük volt, hogy önként kinevezték őket, hogy "akkor jó leszel annak is, fiam". Albániában egyébként is szinte lehetetlen volt a magyar kultúrát terjeszteni, hiszen az ország döbbenetesen bezárkózott: amint már előzőleg is írtam, el voltak tiltva az albánok tőlünk. Ettől függetlenül a követség rendszeresen kapta a hazai kultúra "áldásait". Mivel akkortájt még nemigen volt videó, így igazi, nagy fémdobozokban jöttek a filmek (a 70-es évek magyar filmtragédiái - ez nem a stílusukra, hanem a rémességükre vonatkozik), illetve bakeliteken a zenék, amelyek java része persze csárdás, meg rottyantós volt, XY népi zenekara, ZJ népi zenekara stb. Szerencsére jöttek operettek is, amelyek azért picit elfogadottabbak lettek és néha csurrant-cseppent a magyar könnyűzenéből is valami. Apám szerencsére mindig elsőként válogatott a lemezkupacból, ami azt jelentette, hogy lementem az irodájába és kiválogattam, nekünk mi kell :) Így került hozzánk az az album, amelynek borítóján lézersugarak, idegen bolygók, űrbázisok láthatóak. A zenekar neve is ismerős volt, hiszen aki magyar, az mind ismerte az Omegát akkortájt. A Gammapolis aztán kirobbanthatatlanná vált a lemezjátszóból (cserébe egy Jancsó Miklós filmet sem néztem meg, számomra az Omegával le volt tudva a magyar kultúra).
Különös módon a szép balladák és a lendületes űr-rock nóták között a kakukktojás lett a kedvencem. Egy zseniális magyar színész, Haumann Péter szavalja el az Arcnélküli ember című dalt, miközben az Omega tagjai dünnyögve vokáloznak mögötte. Sajnos ebből a "dalból" nem találtam a YouTube-on semmilyen változatot, így elégedjetek meg a szövegével.
Az arcnélküli ember mindenre kész
A gúnyos tükörképpel bátran szembenéz
Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs
S nem tudod, kié a féltve őrzött kincs
Az arcnélküli ember ma még jóbarát
De játszi könnyedséggel köpönyeget vált
Pecsétes papírok mögé bújik el
Minden nap egy másik álarcot visel
Az arcnélküli ember sötét lelke mély
Tőle származik a névtelen levél
Gyűlöl minden arcot s minden nagy nevet
Ha rájössz erre, könnyen felismerheted
Ez a szerzemény erősen megosztotta a véleményeket, sokan egyenesen gyűlölték, mások úgy vélték, hogy semmi keresnivelója ezen a lemezen: azonban az Omega sorsát ismerve egyértelműsíthető az üzenet kinek szólt. Az egy más kérdés, hogy az illető valószínüleg nem értette... Nekem mégis kedvencem lett ez a dal és az egész album is, köszönet érte a magyar kultúrális missziónak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Halli Öcsikém!
1. Nekem a követségi kultúmisszióhoz köthetően van egy argentinai élményem, nevezetesen ennek a tevékenységnek köszönhetően megismerhettem egy zseniális és roppant aranyos nénit, akivel 8 éves fejjel tegező viszonyba kerülhettem. Ez a néni Domján Edit volt, aki sajnos Szécsi Pál mániája miatt önkezével vetett véget életének.
2. Hehe, Várszegi Gábor szövege még ma is aktuális, bár kétlem, hogy az önmaguk felismerése ma erősebb lenne, mint annó :) Lehet, ezért sem játszák sűrűn a dalt.
Szegény, szegény Domján Edit... Azonban totál igazad van: ma egyre több az arcnélküli ember - az ember nem tud úgy nézni, hgoy ne lásson egyet-kettőt, bár nem vesszük észre őket, mert még arcuk sincs... annak idején mindez intézményesített volt, ma pedig a lengyel zsidó, Lopkowicz példáját követve születnek egyre többen...
Halli Öcsikém!
Ne feledjük ki a sorból az orosz származású Szergej A. Paratcsikot meg a magyar Pató familíát sem :D
Hát igen, jó kis közép-európai anziksz ez, én csak annak örülök, hogy most sem kell Jancsó filmeket néznem. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy megannyi év nem volt elég, hogy valaki észrevegye, hogy valami nem stimmel az öreggel? Pedig a 70-es évek végén 3 filmkockából én már megmondtam ezt :)
Halli Öcsikém!
Gyermekem hasonló moslékot kapott, amikor meg kellett kötelező módon tekintenie a Honfoglalás meg a Hídember című retteneteket.
Hja kérem, a sok arcnélküli ember :)
Megjegyzés küldése