Kérlek írj... (REO Speedwagon - In Your Letter, Fonográf - Levél a távolból)

Kedves egybegyűltek! A mai bejegyzés nemcsak az ezt követő történetre, hanem rátok is vonatkozik: s hogy a kérésemet nyomatékosítsam, ezúttal két dalt is kaptok. Sokan írjátok, mondjátok, hogy szívesen olvassátok a blogot, tetszenek a zenék, jók a történetek és bíztattok, hogy csak így tovább. Köszönöm! De én is hadd kérjelek meg benneteket, hogy írjatok: szívesen veszem a megjegyzéseket, esetleg a történeteket, akár a sztorikhoz, akár a zenékhez, akár bármihez... Ne kíméljetek, ahogy én sem kíméllek benneteket. Előre is köszönöm!

Nos tehát akkor kezdjük a mai történetet egy utalással a tegnapira, ugyanis a bátyám féltve őrzött emlékei között megtalálta albán jogosítványát és hozzájárult ahhoz, hogy ezt megmutathassam, így mindenki megtekintheti, milyen is volt annak idején egy komoly nyomdatechnikával készült albán jogosítvány: azt hiszem ilyen fotót nemigen lehet az egész interneten találni. Sok szeretettel tőlünk, nektek (Korrik hónap egyébként július)!
Mai történetünk az íráshoz kapcsolódik, méghozzá a levélíráshoz. 1978-79-ben még nem létezett internet (el tudjátok ezt képzelni???), sőt Albánia zártsága miatt a klasszikus posta is elég nehézkesen működött, így a nagykövetségi alkalmazottak az úgynevezett kétborítékos módszerrel küldhettek/kaphattak levelet. A külső borítékra egy külügyminisztériumi címet kellett írni, majd azt felbontották és a belső borítékra írt nagykövetségre és embernek továbbították. Ez így leírva igen egyszerűen hangzik, azonban az élet javarészt keményen összekomplikálta a dolgokat, hiszen annak idején minden boríték egyforma volt, elég nehéz volt egymásba paszírozni őket főleg akkor, ha még mondjuk egy vastag levél is volt a belső borítékban - igazi kihívás volt. Arról nem is beszélve, hogy ezt elmagyarázni, ha az ember olyannak írt, aki ezt a rendszert nem ismerte - nos nem volt egyszerű. Mint említettem, hetedikes koromban magántanuló voltam Albániában, így az itthoni barátságokkal csak levélben lehetett kommunikálni, s ezt még nehezítette is, hogy a MALÉV hetente egyszer, csütörtökön járt csak Tiranába, így a postafordulta igencsak lassú volt. Talán még emlékeztek rá, bimbózó diákszerelem részese voltam egy Júlia nevű lánnyal, akinek nagyon szép levelet írtam (akkor még nem okozott problémát a kézzel történő írás), amely végén elmagyaráztam a két borítékos módszert, majd egy albán elköszönéssel "villantottam" (ez a Mir u Pavshim shote volt, ami azt jelenti: viszontlátásra elvtársnő). Majd nagy örömmel elküldtem a levelet, ami el is repült a MALÉV csütörtöki járatával. Aztán csak vártam a választ, vártam a választ... Egészen addig, amíg az albán külügybe be nem hivatták apámat, hogy valami fontos ügy van, azonnal menjen. Az öregnek fogalma nem volt, mi lehet a gond, Budapest nem jelzett semmit, biztos az Albánok találtak ki megint valamit a "gonosz irredenta ellenséggel" szemben. A külügyben kiderült, hogy az albán postarendszerben hetekig állt (gondolom addig vizsgálták titkosszolgálati módszerekkel) az a levél, amely a következő címzéssel érkezett: Dragon György, Mir u Pavshim shote, Albania. A feladó Júlia volt, aki ezek szerint nem tudta megfelelően értelmezni a leírtakat, s ehhez a levelet még postán is küldte el, így véletlenül sok szomorúságot okozva nekem, míg sok munkát okozva az albán titkosszolgálatnak - biztos volt ott szép nagy aktám, egyszer igazán megnézném :). Egy tény - a levél végülis megjött, szóval nagy baj nem történt, az az albán belügyes, aki meg emiatt esetleg rosszul aludt, az megérdemli :)
Hogy maradjunk az AOR témánál, következzék most a zseniális REO Speedwagon dala:



S hogy kerül ide a Fonográf, amelyet nem lenne egyszerű az AOR stílusba besorolni? Egyrészt mert csodálatos, dallamos zenéket írtak, adtak elő, a country sem idegen műfaj tőlem, másrészt még az Albánia elötti időkben a Fonográf lemeze volt a legelső (1977-ben az Edison Fonográf Album), amelynek kazettájára forintonként gyűjtöttük össze a pénzt a bátyámmal - Magyarországon sosem voltunk csekonicsok, sőt... A zseniális album azóta is az egyik kedvencünk, azonban a bejegyzéshez egy igazi "leveles" dal jobban illik, és ebben a Fonográf örökzöldet alkotott egy másik albumán...



Sajnos csak egy slideshow van alatta, de a zene a lényeg :) és persze az, hogy ÍRJATOK! Ja és persze látogassátok meg DaCa Starcraft II oldalát is, ha van egy kis időtök (linkje a bal oldali menüben található).