Előző bejegyzésemben már szó esett róla: 1979-ben Albániában elég sokat vártam a REC gomb felett lebegő ujjakkal, hogy a Toto dala elhangozzék az olasz rádióban. Egyszer meghallottam valami hasonló zongorázást és azonnal lecsaptam - azonban ebben a dalban nem volt olyan kórus, mint amit vártam, viszont nagyon jó high-pitch énekes volt (magas hangokat lazán kivágó), s a jó zongorázás mellett szuper gitárszólót is eltekert egy Craig Chaquico nevű gitáros. Azóta már azt is tudom, hogy az énekes neve Mickey Thomas, a dal pedig ez:
Ha a Tototól megszerettem a kórusokat, ettől a daltól a high-pitch éneklést - azóta is nagyra értékelem, ha férfi énekesek képesek sok oktáv magasságban erőfeszítés nélkül dalolni. Érdekes módon a Jefferson Starship sosem lett igazán nagy kedvencem, körülbelül csak 2-3 éve fedeztem fel újra őket. S tudom, mindenki a Sara, meg a We Built this City, vagy a Nothing's Gonna Stop Us Now című örökzöld dalaikat ismeri tőlük, de majd azokra is kitérek...egyszer valamikor :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése