Nem hallom, túl hangos a zene!...(Asia - Heat of the Moment)

Az itt jelenlévők közül mindenki volt tinédzser - vagy ha nem is volt, most épp az. Így általában mindenki tudja, hogy tinédzserkorban az ember megőrül, nekiáll polgárt pukkasztani még akkoris, ha a világon a legjobban nevelték - egyszerű hormonikus dolog ez, az agy növekedés közben bekattan. Ezt tudományosan nem bizonyították, de itt a diagnózis - egyszer még Nobel-díjat kapok érte. Orvosit persze, mert ahhoz nem értek :)
Mindenesetre mi - a bátyám és én - akik széles körben tisztelettudásunkról és jólneveltségünkről voltunk híresek, bizony keményen beletapicskoltunk a tinédzserkorba Albániában. Az csak egy dolog, hogy mindent elkövettünk, hogy az utcán pukkasszuk az albánokat az öltözködésünkkel és a viselkedésünkkel (soha annyi rágót nyilvánosan nem ettem, mint ott), kellett valami nagyobb dobás. Olyan igazi, kemény, "nammimostmegmutatjukmilyenfaxalegényekvagyunk" dobás.
Történetünket megelőzőn épp Jugoszláviában jártunk, ahol vettünk új lemezeket, kólát és mindenféle "nyugati" holmit. Szüleink elmentek egy fogadásra, a követségen csak ketten maradtunk a bátyámmal. Szinte izzott a levegő, hogy most meg fog történni a nagy polgárpukkasztás. Elkapott minket a pillanat forrósága, és megszületett a nagy ötlet - Hi-Fi berendezést és a hangfalakat kihúztuk az eredeti helyéről, kivittük az erkélyre, amelynek arasznyi széles, lapos párkánya volt. Felpakoltuk a Videoton hangfalakat a párkányra, összekötöttük őket a Hi-Fivel, majd mindenki legnagyobb meglepetésére kifelé fordítottuk a hangszórókat. Előkerestük a kultúrális lemezcsomagból azt a lemezt, amelytől tudtuk, hogy az albánok tuti ki fognak akadni - ez nem volt más, mint a szovjet himnusz. Felraktuk és megküldtük 2 x 150 Wattal! Másodperceken belül fél Tiranában a betiltott szovjet himnusz szólt (ne feledjük ekkor még diplomáciai kapcsolat sem volt Albánia és a Szovjetúnió között). Az utca embere kezdett felfigyelnie erre (mindenki belügyes volt szerintem), majd a ház előtt posztoló rendőr a kerítésen kívülről vadul elkezdett felfelé ordibálni. Mi persze egy szót nem hallottunk belőle, mert hangos volt a zene, mutattuk is neki, hogy "NEM HALLJUK? MERT HANGOS A ZENEEEE!!!". Erre a szomszéd követségektől is átjöttek a rendőrök, és már kórusban ordibáltak, meg mutogattak - de csak a kerítés utcai oldaláról, hiszen a követség magyar terület volt, oda nem jöhettek be... Közben sajna lejárt a szovjet himnusz (mai divattal élve egy EP volt csak), de mi jól felraktunk egy Boney M lemezt, gondoltuk, kell a kultúrát terjeszteni. S miközben ordított a RASPUTIN, hogy tetézzük az élményt, a terasz szélén, jól látható mozdulattal (mint a reklámokban) ittuk a kólát... hiába, aki kemény józsefvárosi gyerek :) Mi már akkor mindent megtettünk, hogy később széthulljon a rendszer, igazi hősök vagyunk/voltunk, és az albánok mind a mai napig el sem ismertek minket!. Amikor apánkat behivatták a Külügyminisztériumba, hogy elmondják, milyen disznóság történt, miután hazaért megmutatta, hol van a szovjet zászló - legközelebb ugyan már tűzzűk ki azt is ha épp nincs otthon, hogy nagyobb legyen a balhé :) Esetleg le-fel menetelhetnénk a kalinkát vagy az ehejuhnyemet énekelve - erre mind azt gondoltuk, hogy vicces lenne, jót röhögtünk rajta az öreggel.
A mai zenei illusztrációnk nem Boney M és nem is himnusz: a pillanat hevéhez és 2008 május 30.-hoz kapcsolódik:

A dátum nem véletlen, ugyanis ez év május végén hazánkba látogat a legendás Asia zenekar, méghozzá eredeti felállásában! Olyan bandáról van szó, akik az én karácsonyi koncertlistámon fent vannak 1982, azaz az első lemezük óta. S most élőben láthatom majd őket Budapesten - egy régi álom teljesül majd.