Először is köszönöm szépen a megjegyzéseket, én is csak ugyanazt tudom mondani NEKTEK, amit Ti is nekem: csak így tovább: éljen a motiváció!
Ahogy megigértem a 10. bejegyzésemben, a kerek számú bejegyzésekben a logóban látható előadókat fogom bemutatni: örömmel jelentem elérkezett a 20. bejegyzés. Így nagy tisztelettel mutatom be a balról második előadót, a Journey nevű zenekart (akikkel egyébként rosszul járok, mert meglehetősen hosszú a törénetük, így most sok olvasnivaló következik).
A Journey eredetileg 1971-ben alakult, akkor még Golden Gate Rhythm Section néven. Gitáron egy Santana tanítvány, Neal Schon játszott, billentyűkön Gregg Rolie. A további alapítótagok - Prairie Prince, a The Tubes dobosa, Ross Valory, a Frumious Bandersnatch basszerosa, és George Tickner ritmusgitáros. Miután egy rádiós pályázat segítségével sem találták meg a banda "igazi" nevét, így egy ród javaslatára lettek Journey. A banda először a Winterland Ballroom-ban játszott, 1973 újévkor este.
A banda első lemeze 1975-ben jelent meg, ezen már Aynsley Dunbar dobolt. Ezt az 1976-os Look into the future követte, de egyik sem lett kimondott siker - mindkét albumból kevesebb, mint 100.000 példányt adtak el (manapság lenne nagy öröm ekkora példányszámtól), így Schon, Valory, és Dunbar úgy döntöttek, énektanárhoz kezdenek majd járni, hogy Gregg Rolie énekét vokállal kisérhessék. Az 1977-es Next albumon így rövidebb dalok szerepeltek több vokállal, amelyek közül néhányban Schon énekelt. azonban ez sem hozott csodát, így a Columbia Records nyomására a zenekar énekest vett fel és populárisabbra vette a figurát, a la Boston és Foreigner (akkor ez volt a "populárisabb, őrület!). Robert Fleischman került a csapatba, vele készült az első igazi Journey sláger, a Wheel in the Sky. A siker így sem jöütt meg, a rajongók utálták a stílusváltást, így Fleischman kilépett, helyére Steve Perry került. Perry tiszta tenor hangja végre meghozta az áttörést, a következő lemez, a Lights a 21. helyre kúszott fel az albumok listáján és elsőként a Journey történelmében platinalemez lett. Steve Perry nem jött ki Dunbarral, így új dobos került a bandába, a Berkleyn végzett Steve Smith. Az 1979-es lemez, az Evolution volt az első, amelyen az első Top20-as Billboard slágert produkálta a zenekar "Lovin,' Touchin,' Squeezin;'" címmel, míg az ezt követő album, a Departure (1980) 8. helyezett lett az albumok listáján és egy Top 25-ös slágert produkált "Any Way You Want It" címmel.
A banda sikere teljesen új rajongói bázist épített, így ideje volt egy koncertlemezt elkészíteni Captured címen. Rolie elfáradt a bandával való munkában, így Hammond B-3-jával együtt távozott, helyére Jonathan Cain érkezett a The Babys nevű bandából. Mivel teljesen más billentyűsökkel rendelkezett, ez alapjaiban változtatta meg a Journey hangzását.
1981-ben megjelent tehát minden idők legsikeresebb Journey lemeze, az Escape, amely numeró egy lett az albumlistán és nem kevesebb, mint kilencszeres platina-státuszt ért el. Három top 10-es sikert tartalmazott: "Who's Crying Now", "Don't Stop Believing," és "Open Arms". 1983-as albumuk, a Frontiers is igen sikeres lett, hiszen második helyre kúszott fel az albumok listáján, és olyan halhatatlan slágereket adott, mint a "Separate Ways" és a "Faithfully".
Azonban ahogy ilyenkor lenni szokott, a nagy sikert nehezen viselte a zenekar, hiszen már ebben a korszakban szólókarriert építgetett Steve Perry és Neal Schon , s az 1986-os Journey lemez készítésekor Valoryt és Smitht ki is rúgták a zenekarból, helyükre stúdiózenészek léptek. A Raised on Radio lemezből így is elkelt kétmillió példány. Ezt követően 1987-ben Steve Perry kilépett a zenekarból. Neal Schon egy Bad English nevű bandába lépett be, Steve Smith, Ross Valory és Gregg Rolie a The Storm nevű zenekarban játszottak együtt. A Journey a rockzene világméretű haldoklásával együtt feloszlott.
Ettől az élet még nem állt meg, 1987 és 1995 között a kiadó 3 válogatáslemezt is kiadott. Aztán 1995-ben Perry, Schon, Cain, Valory, és Smith újra összeálltak, elkészítették a trial by Fire lemezt, amelynek egyik dalát, a "When You Love a Woman"-t grammy díjra jelölték. 98-ban egy baleset miatt Steve Perry nem tudott a turnén részt venni, így új énekest kerestek a helyére és Smith is elhagyta a zenekart újra. Dean castronovo, Schon régi zenésztársa, a Hardline dobosa lépett be a csapatba, míg az énekes Steve Augeri, a Tyketto egykori frontembere lett. 2000-2001 fordulóján érkezett a következő album, az Arrival, amelyről az "All the Way" lett aránylag sikeres. 2003-ban jelent meg egy négy dalt tartalmazó stúdió CD-jük, a Red 13, amelynek borítóját a zenekar rajongói tervezték. Ezt követte 2005-ben a Generations, amelyben minden zenekari tag szólót énekelt legalább egy dalban.
2006-ban Steve Augeri torka megbetegedett, a helyére a Talisman énekese (és az ezen a blogon már ismert) Jeff Scott Soto lépett. 2007 június 12.-én a Journey bejelentette, hogy már nem Soto az énekes és már keresik az új frontembert. 2007 decemberében bejelentették, hogy a Journeynek új énekese van, a filippínó Arnel Pineda, akit Neal Schon először a YouTube-on látott énekelni, többek között Journey dalokat adott elő a The Zoo nevű bandájával. A személyes találkozásokkor kiderült, hogy Arnel az ideális jelölt. Az új lemez 2008 közepén várható. Most tehát a Journey - Faithfully című dala következik Arnellel:
Azt hiszem Arnelnél tökéletesebb Journey énekest nem találhattak volna, szerencsére rengeteg The Zoo dal van a YouTube-on, szívből javaslom mindenkinek, főleg az énekes miatt...
Még egyszer köszönöm a kommenteket és örülök, hogy összeismerkedtetek az egyik legnagyobb létező rock ikonnal, a Journey-vel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése