Mit is írjak? Igyekszem nektek, kedves olvasóimnak minden nap egy érdekes, izgalmas sztorival kedveskedni, lehetőleg valami mókás, vicces, vagy tanulságos történettel... de 3 napja vagy senki sem olvassa a történeteimet (így hiába is írom őket), vagy csak nem tiszteltek meg a véleményetekkel (ami igencsak szomorú, lévén többször is kértem és számomra nagyon fontos tudni, akik olvassák ezt a blogot, mit gondolnak róla). Nem tudom, melyik igaz és melyik nem, de most nincs történet - nincs kedvem hiába írni, a semminek és senkinek, csak úgy bele a levegőbe. Ha van itt valaki, aki olvassa a sztorijaimat, legyen szives jelezze a megjegyzésekben, hogy érdemes-e a történeteken agyalni, ezeket megírni, megfelelő képanyagot és zenét keresni hozzá...
Köszönöm.
A mai dal emiatt az eredetileg I-Ten által előadott örök sláger, az Alone, méghozzá legismertebb formájában, a Wilson nővérek előadásában.
Ne keseregj, drága, olvasunk, legfeljebb energiánk nincs kommentelni hétköznaponta...:) Sztorikat, léccilécci!:) Még az előző posthoz: kerestem jóképű albán pasast a neten, nem találtam...tényleg nincs?:)
Természetesen megvan az eredeti I-Ten verzió is, amiből a Heart a feldolgozást készítette... Én is meglepődtem, amikor megtudtam. Ha érdekel, szólj, szállítom :)
Szia Gyu! Olvasom szorgalmasan a bejegyzéseid, de eddig nagyon lusta voltam arra, hogy egy felhasználói fiókot hozzak létre a post-oláshoz. Most azonban megtettem, hogy tudd: minden nap nézem a blogot. Sokat kommentelni nem hiszem, hogy fogok, de a lap benne van a minden nap nézendők listájában.
A zenékről annyit, hogy néha asszony is felkapja a fejét, hogy úristen, ismeri ezt a számot, játsszam le még egyszer. Hiába, ő sem mai gyerek már. :-)
ne hagyd abba! és ne veszítsd el a lelkesedést! *bociszem* nagyokat vigyorogtam a sztorikon, a fonográf pedig...hajaj...megmelengette a szívem, mint mindig ;D
Ugyan nem kommentelek túl aktívan, de olvasom a blogot minden nap, hidd el :-). Csak szimplán már fáradt szoktam lenni esténként, hogy valami értelmeset facsarjak ki magamból; sablonokkal és klisékkel meg nincs kedvem reagálni. Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon jó a blog: szeretem olvasni a történeteket, nézni a videókat/hallgatni a jobbnál jobb zenéket, úgyhogy ne aggódj :-). Biztosan rengetegen olvassák attól még, hogy nem kommentelnek - gondolom van valami látogatottságszámláló-szerűség, amin nyomon tudod követni a blog népszerűségét és látogatottságát.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattad a Gyu Szeret AOR blogot. A blog azért kapta a Gyu Szeret AOR nevet, mert a Gyu a becenevem, a Szeret szimbolizálja a szivet, míg az AOR egy zenei stílus, az Album Oriented Rock rövidítése - mivel magyarul a szív szó egyben ige is, így nem lett volna szerencsés a Gyu Szív AOR elnevezés. :) Remélem az itt hallható/látható zenék, és az itteni sztorik kellemes szórakozást biztosítanak számodra. Cserébe nekem is lenne egy kérésem: ha nem esik nehezedre, kérlek Te is tisztelj meg engem véleményeddel, akár a zenéről, akár a történetekről, akár bármi másról. S ha emellett még el is mondanád a barátaidnak, hogy ők is látogassanak ide, örökre leköteleznél!
8 megjegyzés:
Ne keseregj, drága, olvasunk, legfeljebb energiánk nincs kommentelni hétköznaponta...:) Sztorikat, léccilécci!:) Még az előző posthoz: kerestem jóképű albán pasast a neten, nem találtam...tényleg nincs?:)
Ööö, ez tényleg nem eredeti Heart volt??? És mi a fene az az I-Ten??? Basszus az ember vén korára is tanul...
Természetesen megvan az eredeti I-Ten verzió is, amiből a Heart a feldolgozást készítette... Én is meglepődtem, amikor megtudtam. Ha érdekel, szólj, szállítom :)
Szia Gyu!
Olvasom szorgalmasan a bejegyzéseid, de eddig nagyon lusta voltam arra, hogy egy felhasználói fiókot hozzak létre a post-oláshoz.
Most azonban megtettem, hogy tudd: minden nap nézem a blogot. Sokat kommentelni nem hiszem, hogy fogok, de a lap benne van a minden nap nézendők listájában.
A zenékről annyit, hogy néha asszony is felkapja a fejét, hogy úristen, ismeri ezt a számot, játsszam le még egyszer. Hiába, ő sem mai gyerek már. :-)
Szóval csak így tovább...
ne hagyd abba! és ne veszítsd el a lelkesedést! *bociszem*
nagyokat vigyorogtam a sztorikon, a fonográf pedig...hajaj...megmelengette a szívem, mint mindig ;D
Ugyan nem kommentelek túl aktívan, de olvasom a blogot minden nap, hidd el :-). Csak szimplán már fáradt szoktam lenni esténként, hogy valami értelmeset facsarjak ki magamból; sablonokkal és klisékkel meg nincs kedvem reagálni. Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon jó a blog: szeretem olvasni a történeteket, nézni a videókat/hallgatni a jobbnál jobb zenéket, úgyhogy ne aggódj :-). Biztosan rengetegen olvassák attól még, hogy nem kommentelnek - gondolom van valami látogatottságszámláló-szerűség, amin nyomon tudod követni a blog népszerűségét és látogatottságát.
nephin
Volt ott kettő, de már vagy 30 éve nemnagyon jár arra :D
Hehe :D
Megjegyzés küldése