A kazetta és a véletlen... (Toto - Hold the Line)

Amint már említettem, anélkül, hogy tudtam volna, ki az és mi az, a Toto zenekar volt, amely ámulatba ejtett és elindított a dallamos rockzenék felé vezető úton. Ekkortájt 12 éves voltam, már ismertem olyan zenekarokat (a bátyám segítségével), mint a Deep Purple, Pink Floyd, Queen, Emerson Lake & Palmer és a Genesis: ez utóbbit akkor nemigen kedveltem, de később igen a szívemhez nőtt, ámde ez nem ide tartozik. A 70-es évek végén jártunk ekkor, amikor a nyugati bakelitek vagy kazetták ritkák voltak, mint a fehér holló - az ember magyar korongokat vásárolt hétfőnként a Kálvin téri áruházban, mert akkor 90 forint helyett csak 72 forintba kerültek stb... Édesapám ekkortájt Albániában dolgozott, ahova én is kimentem vele. Szép volt, jó volt, de meglehetősen zenementes volt. Például Albániában a táncdalfesztiválon a 25 induló ugyanazt a 2 dalt énekelte. Szóval ott rockzenét találni egyenlő volt a lehetetlennel. Szerencsére volt velünk egy jó kis AIWA kazettás rádió, amellyel olasz adókat is lehetett fogni: az egyik ilyenen hallottam egy fantasztikus dalt. Aztán legközelebb napokig vártam bekészített kazettával, hogy újra megszólaljon. Telt, múlt az idő, és egyszercsak felhangzott a dal, én rácsaptam a REC gombra, de így is csak egy része lett meg. Ez a dal volt az:



Lenyűgözött benne a zongora, az énekhang, de mindennél jobban a refrén kórusa - azóta is imádom a kórusokat a rockzenében - egymásra találtunk a zene, ami nekem van kitalálva és én. Azonban évekig nem tudtam sem az előadót, sem a dal címét - ne feledjük, ez pre-internet korszak volt 1979 környékén. Jóval később ismertem meg a Toto zenekart és a dalt, amikor a kazetta már rég feledésbe merült. Azonban egyszer előkerült, belehallgattam és kiderült, hogy a dalrészlet micsoda...