Édesapám 1978 szeptembere és 1982 augusztusa közben teljesített szolgáltatot Albániában, de én nem voltam végig ott vele. A 78-79-es tanévben magántanulóként ugyan javarészt kint töltöttem az időt, de a későbbiekben csak a vakációkra mentem ki. Így is nagy szerencsém volt viszont, hiszen a MALÉV hetente egyszer, csütörtökön közlekedett, így mondjuk a téli szünet nekem két nappal előbb kezdődött (a többiek még suliba jártak csütörtökön és pénteken), és később fejeződött be (a többiek ilyenkor már hétfő óta suliba jártak.). Néha nem MALÉVval, hanem az NDK-s Interflug öregecske IL-18-asával jöttünk, az hétfőnként járt Tiranába és megállt Budapesten, azonban mivel kéthetente repült, így csak akkor jöttünk azzal, ha éppen úgy jött ki. Mindenesetre elég sok "szabadnapot" kaptam a suliból és mindig legálisan! Természetesen maximálisan ki is használtam a dolgot, sosem voltam sem évzárón, sem évnyitón abban az időszakban, rendszeresen a bátyám vette meg a tankönyveimet, ő iratott be a következő évre stb. Szóval szép gyermekkorom volt, na :) S ami a legjobb, az az első dolog volt, ami a csütörtöki odaérkezés (és az ebéd) után következett - ilyenkor autóba ültünk és elmentünk a Hotel Dajtiba (ez a külföldiek számára engedélyezett szálloda volt), ott is a fodrászhoz, és elkészült az albán frizura. Ennek lényege - végtelen profizmussal levágott, max fél centis haj. Elsőre sokkoló volt, hiszen 12 évesen még hosszú hajúnak számítottam. De a későbbiekben direkt kivártam az alkalmat - nem szerettem az itthoni pletykás, zsémbes, bagós fodrásznőket, az albán fodrászpasik egy szót nem szóltak, nem gyújtottak rá, nem hókuszpókuszoltak, hanem férfiszámba vettek és jól lenyírtak. Öröm volt a tüskébe beletúrni, ami a hajamból maradt - azóta sem szeretem a hosszú hajat.
Bár a dalban kutyák hajáról van szó, most két legyet ütök egy csapásra, ugyanis nemcsak a Britny Fox-szal ismertetlek meg benneteket, amely egy kiváló hair-metál csapat (bár ez a felvétel 2007-es, mikorra a "hair" rész eltűnt), hanem a Nazareth-tel is, akik nagy kedvenceim, és akiké eredetileg ez a dal. Élvezzétek annyira, ahogy én Tiranában a hajnyírást élveztem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Halli Öcsikém!
Azt mondjuk el, hogy az albánok marha kényesek voltak a fejszörzetre, az országukba sem hosszú hajjal, sem szakállal nem lehetett belépni (a szakáll ugye a Castro féle revizionizmus miatt volt tiltott).
Történt, hogy a hungarocamion átírányított menet közben egy Görögországa tartó kamiont. Sofőr szabályosan jelentkezett a jugó-albán határon, ahol is teljesen megegyezett a fizimiskája az útlevélben szereplő fényképével, azaz hosszú haj, hatalmas szakáll. Be is léptették az országba, azonban az útlevele visszaadását megelőzően a határőrök megnyírták, megborotválták.
Minderre akkor derült fény, amikor a manusz elhagyta Albániát, de a Jugoszláv határőrök nem engedték belépni az országukba, mondván: a fénykép az útlevélben nem az Öné!
Apáméknak éjjel kellett lóhalálában felautózniuk a határra, hogy megfelelő bélyegzőkkel, papírokkal el tudják intézni a dolgot.
Megjegyzés küldése