Nagyon jó érzés egy kis pihenás után újra jobbnál jobb dalok után kutatni. Sokféleképpen képzeltem el a blogolást, de általában csak csapongok - ez amolyan rádióműsor, blogban - hiába, kinek mi a hobbija, az álma. Egy egy blogbejegyzés olyasmi, mintha egy 20 perces műsort csinálnék három nagyon jó nótával meg egy kis sztorizással, s mindezt mindennap! De jó is lenne a valóságban...
No mindegy, legutóbb mágusokról volt szó, kössünk is át ide - következzék egyik kedvenc dalom (a mintegy 500 legkedvencebből egy), az argentin Rata Blanca epikus tündérmeséje, La Leyenda Del Hada y El Mago - egy nagy hatalmú mágusról, aki egyszercsak meglátja az erdőben a tündért és egymásba szeretnek..de a Sors persze nem tud ennyi szeretetet elviselni és megöli a lányt... de a mágus hatalmas és mindent megtesz, hogy újra életben lássa...
Aranyos fantasy mese ... Szerencsére a Rata Blanca esetében sosem beszélhetünk fantázia hiányáról... Amellett, hogy kiváló koncertfelvételek keringenek a neten, a fantázia is közrejátszik... A szívszorongató balladából, az Aun estas en mis sueños című dalból a Final Fantasy játékprogram segítségével készült egy kiváló, nem hivatalos klip...
S a sok fantázia után jöjjön egy kis igazi koncerthangulat- 2003-ból az egyik kedvenc Rata Blanca nótám, a Volviendo a Casa következik.
A dal refrénje:
ángel, ella es un ángel,
tiene la llave que devuelve la ilusión.
Dame, dame un instante,
te necesita mi cansado corazón...
el fuego no se apagó.
Hevenyészett és költőiességet nélkülöző magyar fordításban:
Angyal, az a lány egy angyal
Nála van a kulcs, visszaadja az illuziót
Adj, csak egy pillanatot adj
Fáradt szívem csak rád vágyakozik...
A tűz nem aludt ki.
Így térjen mindenki haza... Jó zenehallgatást, és mindenkinek kívánok egy saját angyalt...
2008. július 11., péntek
2008. július 10., csütörtök
Kiderült az igazság... (Uriah Heep - Wizard, Uriah Heep - The Magician's Birthday, Uriah Heep - Wise Man)
Apró délsváb örömtánc eljárása után írom ezt a bejegyzést - végre más is észrevette, hogy tündérbogár vagyok - bár eddig inkább valamilyen sárkányfélére hasonlítottam, de ez a definíció jobb :) Bár akár még lehetek varázsló is... ez azért is fontos, mert tegnap este az új Uriah Heep lemez kapcsán a zenekar hihetetlen mennyíségű klipjét nézegettem/hallgattam a YouTube-on és ezért itt az ideje, hogy ismerkedjünk minden idők egyik legjobb, még ma is élő és aktív rockzenekarával. Mindenkinek felhívnám a figyelmét a klipben látható elképesztő playbackre, a dalt kezdő szólógitáros Nelsonos kinézetére és a háttérben táncolókra. Szóval lehetett jó tánczenét csinálni Dumm-Dumm-Dumm nélkül is. Íme, lehet tanulni:
S hogy ma csodás emberekről legyen szó, maradjunk a Uriah Heepnél... Még a korai időszak egyik legnagyobb "slágere" a The Magician's Birthday volt - ekkortájt a zenekart még inkább progresszív rockzenei hatások érték, nem a későbbi hard-rock témák:
Mai válogatásunkat egy újabb Heep dallal zárjuk, ami illik a témaválasztásba, hiszen címe egyszerűen Wise Man, azaz Bölcs Ember - John Lawton fantasztikus hangjára emlékezzünk örökre - Nekem ő volt a Heep igazi hangja és az is marad örökre
Mivel most épp odavagyok a Uriah Heep-ért még jelentkezem SOK jó Heep nótával - addig is örüljünk a mágiának, a varázslatnak és a bölcsességnek... És hogy vannak csodás emberek...
S hogy ma csodás emberekről legyen szó, maradjunk a Uriah Heepnél... Még a korai időszak egyik legnagyobb "slágere" a The Magician's Birthday volt - ekkortájt a zenekart még inkább progresszív rockzenei hatások érték, nem a későbbi hard-rock témák:
Mai válogatásunkat egy újabb Heep dallal zárjuk, ami illik a témaválasztásba, hiszen címe egyszerűen Wise Man, azaz Bölcs Ember - John Lawton fantasztikus hangjára emlékezzünk örökre - Nekem ő volt a Heep igazi hangja és az is marad örökre
Mivel most épp odavagyok a Uriah Heep-ért még jelentkezem SOK jó Heep nótával - addig is örüljünk a mágiának, a varázslatnak és a bölcsességnek... És hogy vannak csodás emberek...
2008. július 9., szerda
Le lettem szúrva.... (Chicago - You're The Inspiration)
Mit is mondhatnék, megérdemlem. Ma valaki, akit nagyon kedvelek, jól leszúrt, hogy mi van a bloggal, miért nem folytatom. miért nem törődöm vele. én hivatkoztam fáradtságra, kreatív energiák elvesztésére, amelyek a munkába folynak... pedig jó zenéket azóta is hallgatok, sőt. Ezért most, bocsánatot kérendő mindenkitől egy dal három olyan klipjét mutatom, amellyel jelenleg sokat foglalkozom, a Körkép című helyi rádióműsor Zenesarok című részében éppen a Chicago zenekar életművét dolgozzuk fel, és ez az egyik kedvenc dalom tőlük - s indokolja kicsit a blogtól való távolmaradásomat. Ez a dal sokmindenre magyarázatot ad...
S jöjjön egy másik verzió Peter Cetera előadásában...
S ha még nem unjátok, egy harmadik változat... (ilyen kategóriájú nótáról van szó....)
Megjegyzésként még annyit, hogy a dal eredetije a Chicago XVII. lemezének hetedik dala és eredetiben Peter Cetera énekli... Azonban ezután a lemez után elhagyta a Chicagót, és énekesként helyére Jason Scheff lépett, aki basszusgitározik is. Az első és harmadik klipen már az a Chicago látható, amiben Peter Cetera nincs jelen, de ő is megérdemelte, hogy egy klippel szerepelhessen, elvégre az ő hangjával lett világhírű a dal..
S amit nagyon sok szeretettel ajánlanék, az a Uriah Heep zenekar új lemezéről a What Kind of God című dal. Erről sajnos nincs klip egyelőre, pedig máris klasszikus...
S jöjjön egy másik verzió Peter Cetera előadásában...
S ha még nem unjátok, egy harmadik változat... (ilyen kategóriájú nótáról van szó....)
Megjegyzésként még annyit, hogy a dal eredetije a Chicago XVII. lemezének hetedik dala és eredetiben Peter Cetera énekli... Azonban ezután a lemez után elhagyta a Chicagót, és énekesként helyére Jason Scheff lépett, aki basszusgitározik is. Az első és harmadik klipen már az a Chicago látható, amiben Peter Cetera nincs jelen, de ő is megérdemelte, hogy egy klippel szerepelhessen, elvégre az ő hangjával lett világhírű a dal..
S amit nagyon sok szeretettel ajánlanék, az a Uriah Heep zenekar új lemezéről a What Kind of God című dal. Erről sajnos nincs klip egyelőre, pedig máris klasszikus...
2008. május 25., vasárnap
Vissza a gyökerekhez... (Da Vinci - Looking for Love, Da Vinci - Tarquinia, Da Vinci - Forever in my Heart)
Kedves látogató! Köszönöm, hogy változatlanul betévedsz ide, így most jutalomból bemutatom azt a zenekart, amelyikkel voltaképp indult az egész blog. Az együttes neve Da Vinci (a blogot indító daluk a Call Me A Liar volt). A Da Vincit manapság sokan (magam is) úgy itélik meg, hogy az egyik valaha létezett legjobb, legdallamosabb AOR zenekar volt. A norvég csapat 1988-ban adta ki első lemezét Da Vinci címen, ez minden idők egyik legnagyobb AOR klasszikusa, így három dalt is lejátszunk róla, elsőként a legelső nótát a Looking For Love-ot.
Ezek a frizurák, ezek a dallamok, és a dobos Atlanta Falcons mezben van !!!!!!!!! ... Kéne egy időgép :) S nemcsak emiatt, hanem szólni kéne a srácoknak, hogy két nagylemez NAGYON kevés. Ugyanis mindössze ennyi született ettől a fantasztikus csapattól (szerencsére ügyes internetesek beszerezhetik a soha meg nem jelent The Lost Tracks című demó-gyüjteményt is).
Erre a korszakra igencsak jellemző volt, hogy ezek a csodás AOR zenekarok nemcsak klassz, lendületes nótákat, hanem fantasztikus balladákat is írtak, ennek egy kiváló példája a Tarquinia:
Imádom, főleg az utolsó 30 másodpercet.. s mielőtt jönne az utolsó dal, következzen a zenekar tagjainak névsora, emlékezzünk a zsenikre: Robert Aass (ének), Gunnar Westlie (gitár), Bjorn Boge (basszus), Dag Selboskar (billentyűk), Jasle Maløy (dobok).
Harmadikként akkor hallgassatok/nézetek meg még egy dalt az első lemezről, amelynek címe Forever in my Heart:
A második albumon, a Back in Business-en volt hallható a bejegyzésben említett Call me a Liar, vagy olyan slágerek, mint a Touchdown, vagy a lírai Turn Down the Lights. Harmadik album is készült, de ekkor a zenekar lemezszerződését felmondták - ennek eredménye maradt a The Lost Tracks, amelyből hivatalosan csak egy kislemez jelent meg két dallal, a Ain’t No Goodbyes' / 'Blame It On The Radio párossal. Nagy kár, hogy ennek a fantasztikus zenekarnak csak ennyi jutott... Remélem ez a blogbejegyzés apró igazságot szolgáltat nekik.
Ezek a frizurák, ezek a dallamok, és a dobos Atlanta Falcons mezben van !!!!!!!!! ... Kéne egy időgép :) S nemcsak emiatt, hanem szólni kéne a srácoknak, hogy két nagylemez NAGYON kevés. Ugyanis mindössze ennyi született ettől a fantasztikus csapattól (szerencsére ügyes internetesek beszerezhetik a soha meg nem jelent The Lost Tracks című demó-gyüjteményt is).
Erre a korszakra igencsak jellemző volt, hogy ezek a csodás AOR zenekarok nemcsak klassz, lendületes nótákat, hanem fantasztikus balladákat is írtak, ennek egy kiváló példája a Tarquinia:
Imádom, főleg az utolsó 30 másodpercet.. s mielőtt jönne az utolsó dal, következzen a zenekar tagjainak névsora, emlékezzünk a zsenikre: Robert Aass (ének), Gunnar Westlie (gitár), Bjorn Boge (basszus), Dag Selboskar (billentyűk), Jasle Maløy (dobok).
Harmadikként akkor hallgassatok/nézetek meg még egy dalt az első lemezről, amelynek címe Forever in my Heart:
A második albumon, a Back in Business-en volt hallható a bejegyzésben említett Call me a Liar, vagy olyan slágerek, mint a Touchdown, vagy a lírai Turn Down the Lights. Harmadik album is készült, de ekkor a zenekar lemezszerződését felmondták - ennek eredménye maradt a The Lost Tracks, amelyből hivatalosan csak egy kislemez jelent meg két dallal, a Ain’t No Goodbyes' / 'Blame It On The Radio párossal. Nagy kár, hogy ennek a fantasztikus zenekarnak csak ennyi jutott... Remélem ez a blogbejegyzés apró igazságot szolgáltat nekik.
2008. május 13., kedd
Ötvenedik... (A dalok címei ezúttal a bejegyzésben találhatóak)
Kedves Látogató!
Nagy örömmel üdvözöllek a Gyu Loves AOR blogon, amely elérte ötvenedik bejegyzését, s ez Nektek is köszönhető - respect mindenkinek, aki olvas és főleg annak, aki kommentel is. A mai bejegyzésben elég sok dal lesz, ugyanis megpróbálok megmutatni néhányat legnagyobb kedvenceim közül - s ezek között nemcsak AOR dalok lesznek. A sorrend nem preferencia kérdése, hanem ahogy eszembe jutnak az előadók, a zenekarok, a dalok.
Figyelem! IGEN hosszú bejegyzés következik amely RENGETEG zenét tartalmaz! Mellékhatások és kockázatok tekintetében kérem konzultáljon hangfalaival :) (Egy megjegyzés - ha elgépelések maradtak a szövegben, akkor sorry vagyok...)
Kezdjük tehát a Genesis nevű bandával, akik a Peter Gabrieles érában voltak igazán a kedvenceim: az első lemez kivételével mindegyik albumuk hatalmas klasszikus. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy bejegyzést a YouTube-ról:
"What happened to all the great music? Now it's all three chord pablum... maybe nowdays your average listener is so dumbed down that great music can't be appreciated or comprehended. If you are reading this or watching this video, you are definitely NOT in the dumbed down category..."
Laza fordításban: "Mi történt az igazi, nagy zenékkel? Most minden cska három akkordból áll... talán a mai átlagos hallgató annyira lebutult, hogy nem tudja értékelni vagy érteni az igazi zenét. Amennyiben ezt olvasod, vagy ezt a videót nézed, határozottan NEm tartozol a lebutult kategóriába."
Csak egyet tudok érteni ezzel a bejegyzéssel misterdoof billentyűzetéből, így mai első videónk (ami egyből 3) hadd kezdődjön két FONTOS mondattal: WAITING FOR BATHROOM! és A FLOWER? Következzék a Genesis - Supper's Ready című zsenialitása.
Már önmagában ez a dal elég lenne a "kedvencek" listában, dehát az a lista olyan hosszú még... folytassuk is még egy halhataltan mondattal: WELCOME BACK MY FRIENDS TO THE SHOW? THAT NEVER ENDS! No, kik következnek? Hát persze, hogy az Emerson, Lake and Palmer és a Karn Evil 9. Igyekszem több darabbol a komplett dalt összeszedni, nem lesz egyszerű - a 2nd Impression-t például nem is találtam meg ELP verzióban:)
Most egy rövidebb dal jön: egy olyan dal, ami miatt egyszer majdnem balesetet szenvedtem. Gépkocsival haladtam ugyanis, és az egyik magyar rádióban megszólalt fényes nappal - nekem könnyek lepték el a szememet, amivel elég nehéz látni és közlekedni - a dal örök, én szerencsére megúsztam a balesetet. s ahogy az első két hang felhallatszik, lehet tudni, hogy a rockzenei irodalom valaha született egyik legszebb gyöngyszeme következik... Bárcsak itt lennél, énekli a Pink Floyd...
Kansas. Az a zenekar, az a fíling, akiktől nehéz szabadulni, akik végigkisérnek, amíg csak élek - zeneileg, spirituálisan nagyon megrezegtetik lelkem húrjait. Sok jó lemezük között is kimagaslik kettő, a Leftoverture és a Point of Know Return. mindegyik dalt megmutathatnám most, de azt a kettőt mutatom, amelyek szerintem szerves egészt alkotnak a Leftoverture végén. Egyrészt az amerikai indiánokat elsirató Cheyenne anthem, másrészt a Magnum Opus, amelyek bár külön dalok elvileg, de az én szememben mindig szerves egészet alkottak.
S akkor most hadd kiáltsak fel én is úgy. mint a felcsapó szintihangra az ismeretlen rajongó a következő videó-trilógiában: Oh YEA! S ha már több videót is jellemeztem egy-egy rövid mondattal, akkor most is jöjjön kettő: WHEN THE MAKE SHALL INHERIT THE EARTH! és az ATTENTION ALL PLANETS OF THE SOLAR FEDERATION... WE HAVE ASSUMED CONTROL! S csak egy szám: 2112
A Rush talán minden idők egyik legzseniálisabb rockdalát alkotta meg a 2112-vel... Le a kalappal elöttük...
Létezik egy dal, amelynek az elején felhangzik a Hammond orgona hangja, és én máris könnyes és libabőrös leszek, pedig nincs is július és már reggel sincs... Még jó, hogy a Uriah Heep még mindig velünk van, miután a 70-es évek legelején megalkotta azt, ami egyedül is elég lett volna a halhatatlansághoz.
A sok veretes progresszív dalt oldjuk most fel egy könnyedebb, de csodaszép szerzeménnyel, amelyet az a hang énekel, aki számomra A HANG - Dennis DeYoungról van szó, aki egy bébiről dalol a Styx zenekarral...
Bébi után jöjjön a varázslat, azaz egy kis hókusz-pókusz: Hollandia egyik legzseniálisabb terméke volt a Focus nevű zenekar annak idején a döbbenetes képességű énekessel, Thijs van Leer-rel az élen. A mágia azóta is hat, nem is akárhogyan! S ez a dal összenőtt minden idők egyik legszebb zenei lírájával, a Sylvia című instrumentális csodával. Következzék tehát egy Hocus-Pocus, majd egy Sylvia ÉS Hocus Pocus
Kicsit ARS Poeticának is felfogható minden idők leghíresebb rockzenében előadott Boogie-Woogie dala, amelynek szerencsére számtalan válozata létezik, egyik jobb, mitn a másik, hiszen talán a világ legjobb koncert-bandája, a Deep Purple adja elő - akárhány hivatalos vagy nem hivatalos Purple albumon hallgatom meg, mindig magával ragad. Igérem a 100 bejegyzésnél újabb Deep Purple kedvenceket mutatok majd, de most épp a Lazy a nagy kedvenc...
Álmodni nagyon jó dolog: segít menekülni az élet nyomorult mivoltától - szerencsémre nekem szépek az álmaim, kalandosak, jópofák. S talán álmomban szinházba is eljutok, ahol körbevesz majd a FÉNY! Vegyen körbe titeket is a FÉNY!
Emlékezzünk meg ezútan az úgynevezett cover bandákról is, akik sokszor elérhetőve teszik az elérhetetlent - híres, már megszűnt, vagy csak nem koncertező, netán errefelé nem koncertező zenekarok "helyett" is eljönnek és játszanak. Sajnos Magyarországon nem tudok Yes cover zenekarról, ezért most megmutatok nektek egy amerikai változatot, akik a kedvenc Yes albumom a Drama egyik legjobb dalát játsszák, melynek címe Machine Messiah. A zenekar neve egyébként White
Puristáknak és elvakult Yes fanatikusoknak szerepeljen itt az eredeti dal is.
No persze a 100. bejegyzéskor még jöhet sok-sok kedvenc Yes dal :) Dehát most a kedvencek legkedvencebbjeiből válogatok csupán.
S ha már Yes, következzék az "offspring" ASIA, amely pont ebből, az előbb emlegetett YES felállásból "származott le". Mutathatnék koncertvideót ir sóla, de jöjjön egy kis dráma (ha már ez volt az előző lemez címe). The Smile Has Left Your Eyes, azaz a Mosoly eltűnt a szemeidből...
Az emberi dráma után egy kevésbé drámai dal, bár ez is az elhagyásról szól. Minden idők egyik legjobb torka és egyik legjobb gitárosa következik egy szivárványos dalban - a Rainbow nótáját ezúttal Graham Bonnet és Yngwie J. Malmsteen adja elő.
Direkt azért tettem be ezt a változatot, hogy ne a Rainbow játsszon két dalt, ugyanis, most jön a Rainbow nóta, mely azóta egyfajta hitvallásommá is vált, (bár személyes himnuszaim csak a bejegyzés végén következnek majd) Maga Doogie White énekli nekünk a legeslegfontosabbat: Sokáig Éljen a Rock'n'roll!
S ha már hitvallás - a Nazareth már 1976-ban elénekelte, amit én csak később tudtam meg, de gyakorlatilag totálisan igazuk volt - a dalban az én fájdalmam is elhangzik azóta nap, mint nap a világ megannyi rádióján és hi-fijén: a szerelem bizony fáj...
Itt az ideje, hogy megemlékezzünk egy Farrokh Bulsara nevű emberről, aki emberek tízmillióinak (többek között nekem is vagy 30 éve) adott rengeteg örömet életében és halála óta is megszámlálhatatlan szép pillanatot okoz - ha van valaki, aki ismeretlenül is nagyon hiányzik, akkor ő az. Ladies and Gentlemen - Freddy Mercury, aki Brian May dalát énekli, amelyik a legeslegnagyobb Queen kedvencem...
S csak egyet tudok érteni vele, hogy újabb híres mondatot idézzek: SAVE ME, I CAN'T FACE THIS LIFE ALONE... Freddy, we miss you too much...
S vannak még sokan, akik hiányoznak nekünk, például Jeff Porcaro is. Szerencsére A CSAPAT, azaz a ZENEKAR még közöttünk van. Már ezen a blogon is említettem őket Hold the Line című dalukkal, azonban most következzék egy egyveleg egy 2003-as amsterdami koncertjükről, ahol a legeslegkedvencebb szerzeményem is elhangzik tőlük, amely egyébként a legelső lemezük legelső dala, a címe Child Anthem - ebben az egyvelegben a harmadik lesz...
A zenekar nevét nem egy magyar tippelős játékról kapta, aki azt hiszi, most szégyellje el magát villámgyorsan. Egyébként maga Eddie van Halen írta le őket úgy, hogy "collectively the best musicians on the planet", egyet kell értsek - mert ha nem is lehet rangsort felállítani, kik a legjobb zenészek, ezek az urak ott vannak a csúcsok közelében... S ha már Van Halen, szerepelhetne itt a Jump, amely a "legvanhalenebb" dalok egyike, de én másik kedvencet választottam - a Sammy Hagaros Van Halen korszakot jobban kedvelem egy picivel, mint David Lee Roth-ot. Legnagyobb kedvencem a Van Halentől a "Nem tudom abbahagyni, hogy szeresselek..." azaz a Can't Stop Loving You.
Váltsunk stílust, váltsunk embert, hitet, bármit - Egy sci-fi hős szakálla és a világ ma élő egyik legzseniálisabb zeneszerzője és zenésze következik. Neal Morse az illető, a Sci-Fi hős pedig nem más, mint Spock a Star Trekből - az ő szakálla is meg tudott ihletni egy zenekart, hogy felvegye a nevét - pedig nincs is szakálla - vagy az egy másik Spock? S bár még nincs június, ennek a halhatatlannak köszönhetően egész évben június van... (Spock's Beard - June)
Neal Morse szólóban is elképesztő, a dalszövegeit pedig nem kell hallgatni :) Lassan a vége felé közeledik a legeslegeslegeslegkedvencekből készült összeállítás, amelyből biztos többen kimaradtak, sokan nem kerültek be, majd lesz még jubileumi bejegyzés, legalábbis remélem. S most hogy így a sor vége felé közeledünk, és jön majd a két beigért dal a hitvallásokról, előtte még egy galériába látogassunk el, ahol az árnyékokat állítják ki. Sajnos ez a fantasztikus zenekar nem koncertezik soha élőben, így tőlük csak eredeti, lemezes felvétel állóképes videóját tudom mutatni. A Cliffhanger egy visszatérő téma a Shadow Galelry lemezeiben, ez a második rész végét mutatja meg, maga a Cliffhanger 2 egyébként 13 perc hosszú és fantasztikus klasszikus zenei zongorázással kezdődik - azt hiszem a Shadow Gallery a legkevencebb zongorás zenekarom.
S a Galériából egyenes út vezet a Transz-szibériai vasútvonalon keresztül...mondani akarom a zenekaron keresztül a karácsonyhoz. Emlegettük itt már júniust és júliust, ugorjunk el szépen az év végéig, a karácsonyig, ezzel fejezve be ezt a rövid bejegyzést (no persze még két dal hátra van ne feledjük!). Nagyon sok vélemény szerint a legfantasztikusabb Show, ami a 21. század első évtizedében látható, a Trans Siberian Orchestra koncertje - egyszer eljöhetnének Magyarországra is igazán. Vagy legalább Bécsbe. plíz plíz plíz addig is várjuk együtt az első havat... no persze majd csak június és július után...
Nem, nem fogytak el a kedvencek, de ideje befejezni az 50. bejegyzést, mert soha nem lesz 51. :) Így aztán két olyan dallal búcsúzom, amelyből ismét legendás mondatokat idézhetek . "YOU LOOK UP AT ME, AND SOMEWHERE IN YOUR MIND YOU SEE, THE MAN I'LL NEVER BE". Boston, ahol az egyik dolog található, amelyért valami rajongáshoz közelit érzek: a Celtics kosárcsapata. S persze imádott unokatestvérem is ott él és ez a zenekar is ennek a városnak a nevét viseli...
Brad Delp, Te is nagyon hiányzol... Neked nem sikerült annak az embernek lenni, amit elvártak tőled, megértelek... ahogy valaki írta: A little piece of all us died when Brad went away...
Most pedig jöjjön a ZENE, ami életem első szerelme volt..és az utolsó is lesz... Köszönöm John Miles, hogy elmondtad helyettem, amit én akartam :)
S köszönöm Neked, kitartó olvasó, hogy idáig eljutotál - remélem a RENGETEG zene egész estés muzikális élményt adott, s ha már elolvastál idáig megtisztelsz a véleményeddel egy komment formájában. Köszönöm! S Long Live Rock'n'roll!
Nagy örömmel üdvözöllek a Gyu Loves AOR blogon, amely elérte ötvenedik bejegyzését, s ez Nektek is köszönhető - respect mindenkinek, aki olvas és főleg annak, aki kommentel is. A mai bejegyzésben elég sok dal lesz, ugyanis megpróbálok megmutatni néhányat legnagyobb kedvenceim közül - s ezek között nemcsak AOR dalok lesznek. A sorrend nem preferencia kérdése, hanem ahogy eszembe jutnak az előadók, a zenekarok, a dalok.
Figyelem! IGEN hosszú bejegyzés következik amely RENGETEG zenét tartalmaz! Mellékhatások és kockázatok tekintetében kérem konzultáljon hangfalaival :) (Egy megjegyzés - ha elgépelések maradtak a szövegben, akkor sorry vagyok...)
Kezdjük tehát a Genesis nevű bandával, akik a Peter Gabrieles érában voltak igazán a kedvenceim: az első lemez kivételével mindegyik albumuk hatalmas klasszikus. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy bejegyzést a YouTube-ról:
"What happened to all the great music? Now it's all three chord pablum... maybe nowdays your average listener is so dumbed down that great music can't be appreciated or comprehended. If you are reading this or watching this video, you are definitely NOT in the dumbed down category..."
Laza fordításban: "Mi történt az igazi, nagy zenékkel? Most minden cska három akkordból áll... talán a mai átlagos hallgató annyira lebutult, hogy nem tudja értékelni vagy érteni az igazi zenét. Amennyiben ezt olvasod, vagy ezt a videót nézed, határozottan NEm tartozol a lebutult kategóriába."
Csak egyet tudok érteni ezzel a bejegyzéssel misterdoof billentyűzetéből, így mai első videónk (ami egyből 3) hadd kezdődjön két FONTOS mondattal: WAITING FOR BATHROOM! és A FLOWER? Következzék a Genesis - Supper's Ready című zsenialitása.
Már önmagában ez a dal elég lenne a "kedvencek" listában, dehát az a lista olyan hosszú még... folytassuk is még egy halhataltan mondattal: WELCOME BACK MY FRIENDS TO THE SHOW? THAT NEVER ENDS! No, kik következnek? Hát persze, hogy az Emerson, Lake and Palmer és a Karn Evil 9. Igyekszem több darabbol a komplett dalt összeszedni, nem lesz egyszerű - a 2nd Impression-t például nem is találtam meg ELP verzióban:)
Most egy rövidebb dal jön: egy olyan dal, ami miatt egyszer majdnem balesetet szenvedtem. Gépkocsival haladtam ugyanis, és az egyik magyar rádióban megszólalt fényes nappal - nekem könnyek lepték el a szememet, amivel elég nehéz látni és közlekedni - a dal örök, én szerencsére megúsztam a balesetet. s ahogy az első két hang felhallatszik, lehet tudni, hogy a rockzenei irodalom valaha született egyik legszebb gyöngyszeme következik... Bárcsak itt lennél, énekli a Pink Floyd...
Kansas. Az a zenekar, az a fíling, akiktől nehéz szabadulni, akik végigkisérnek, amíg csak élek - zeneileg, spirituálisan nagyon megrezegtetik lelkem húrjait. Sok jó lemezük között is kimagaslik kettő, a Leftoverture és a Point of Know Return. mindegyik dalt megmutathatnám most, de azt a kettőt mutatom, amelyek szerintem szerves egészt alkotnak a Leftoverture végén. Egyrészt az amerikai indiánokat elsirató Cheyenne anthem, másrészt a Magnum Opus, amelyek bár külön dalok elvileg, de az én szememben mindig szerves egészet alkottak.
S akkor most hadd kiáltsak fel én is úgy. mint a felcsapó szintihangra az ismeretlen rajongó a következő videó-trilógiában: Oh YEA! S ha már több videót is jellemeztem egy-egy rövid mondattal, akkor most is jöjjön kettő: WHEN THE MAKE SHALL INHERIT THE EARTH! és az ATTENTION ALL PLANETS OF THE SOLAR FEDERATION... WE HAVE ASSUMED CONTROL! S csak egy szám: 2112
A Rush talán minden idők egyik legzseniálisabb rockdalát alkotta meg a 2112-vel... Le a kalappal elöttük...
Létezik egy dal, amelynek az elején felhangzik a Hammond orgona hangja, és én máris könnyes és libabőrös leszek, pedig nincs is július és már reggel sincs... Még jó, hogy a Uriah Heep még mindig velünk van, miután a 70-es évek legelején megalkotta azt, ami egyedül is elég lett volna a halhatatlansághoz.
A sok veretes progresszív dalt oldjuk most fel egy könnyedebb, de csodaszép szerzeménnyel, amelyet az a hang énekel, aki számomra A HANG - Dennis DeYoungról van szó, aki egy bébiről dalol a Styx zenekarral...
Bébi után jöjjön a varázslat, azaz egy kis hókusz-pókusz: Hollandia egyik legzseniálisabb terméke volt a Focus nevű zenekar annak idején a döbbenetes képességű énekessel, Thijs van Leer-rel az élen. A mágia azóta is hat, nem is akárhogyan! S ez a dal összenőtt minden idők egyik legszebb zenei lírájával, a Sylvia című instrumentális csodával. Következzék tehát egy Hocus-Pocus, majd egy Sylvia ÉS Hocus Pocus
Kicsit ARS Poeticának is felfogható minden idők leghíresebb rockzenében előadott Boogie-Woogie dala, amelynek szerencsére számtalan válozata létezik, egyik jobb, mitn a másik, hiszen talán a világ legjobb koncert-bandája, a Deep Purple adja elő - akárhány hivatalos vagy nem hivatalos Purple albumon hallgatom meg, mindig magával ragad. Igérem a 100 bejegyzésnél újabb Deep Purple kedvenceket mutatok majd, de most épp a Lazy a nagy kedvenc...
Álmodni nagyon jó dolog: segít menekülni az élet nyomorult mivoltától - szerencsémre nekem szépek az álmaim, kalandosak, jópofák. S talán álmomban szinházba is eljutok, ahol körbevesz majd a FÉNY! Vegyen körbe titeket is a FÉNY!
Emlékezzünk meg ezútan az úgynevezett cover bandákról is, akik sokszor elérhetőve teszik az elérhetetlent - híres, már megszűnt, vagy csak nem koncertező, netán errefelé nem koncertező zenekarok "helyett" is eljönnek és játszanak. Sajnos Magyarországon nem tudok Yes cover zenekarról, ezért most megmutatok nektek egy amerikai változatot, akik a kedvenc Yes albumom a Drama egyik legjobb dalát játsszák, melynek címe Machine Messiah. A zenekar neve egyébként White
Puristáknak és elvakult Yes fanatikusoknak szerepeljen itt az eredeti dal is.
No persze a 100. bejegyzéskor még jöhet sok-sok kedvenc Yes dal :) Dehát most a kedvencek legkedvencebbjeiből válogatok csupán.
S ha már Yes, következzék az "offspring" ASIA, amely pont ebből, az előbb emlegetett YES felállásból "származott le". Mutathatnék koncertvideót ir sóla, de jöjjön egy kis dráma (ha már ez volt az előző lemez címe). The Smile Has Left Your Eyes, azaz a Mosoly eltűnt a szemeidből...
Az emberi dráma után egy kevésbé drámai dal, bár ez is az elhagyásról szól. Minden idők egyik legjobb torka és egyik legjobb gitárosa következik egy szivárványos dalban - a Rainbow nótáját ezúttal Graham Bonnet és Yngwie J. Malmsteen adja elő.
Direkt azért tettem be ezt a változatot, hogy ne a Rainbow játsszon két dalt, ugyanis, most jön a Rainbow nóta, mely azóta egyfajta hitvallásommá is vált, (bár személyes himnuszaim csak a bejegyzés végén következnek majd) Maga Doogie White énekli nekünk a legeslegfontosabbat: Sokáig Éljen a Rock'n'roll!
S ha már hitvallás - a Nazareth már 1976-ban elénekelte, amit én csak később tudtam meg, de gyakorlatilag totálisan igazuk volt - a dalban az én fájdalmam is elhangzik azóta nap, mint nap a világ megannyi rádióján és hi-fijén: a szerelem bizony fáj...
Itt az ideje, hogy megemlékezzünk egy Farrokh Bulsara nevű emberről, aki emberek tízmillióinak (többek között nekem is vagy 30 éve) adott rengeteg örömet életében és halála óta is megszámlálhatatlan szép pillanatot okoz - ha van valaki, aki ismeretlenül is nagyon hiányzik, akkor ő az. Ladies and Gentlemen - Freddy Mercury, aki Brian May dalát énekli, amelyik a legeslegnagyobb Queen kedvencem...
S csak egyet tudok érteni vele, hogy újabb híres mondatot idézzek: SAVE ME, I CAN'T FACE THIS LIFE ALONE... Freddy, we miss you too much...
S vannak még sokan, akik hiányoznak nekünk, például Jeff Porcaro is. Szerencsére A CSAPAT, azaz a ZENEKAR még közöttünk van. Már ezen a blogon is említettem őket Hold the Line című dalukkal, azonban most következzék egy egyveleg egy 2003-as amsterdami koncertjükről, ahol a legeslegkedvencebb szerzeményem is elhangzik tőlük, amely egyébként a legelső lemezük legelső dala, a címe Child Anthem - ebben az egyvelegben a harmadik lesz...
A zenekar nevét nem egy magyar tippelős játékról kapta, aki azt hiszi, most szégyellje el magát villámgyorsan. Egyébként maga Eddie van Halen írta le őket úgy, hogy "collectively the best musicians on the planet", egyet kell értsek - mert ha nem is lehet rangsort felállítani, kik a legjobb zenészek, ezek az urak ott vannak a csúcsok közelében... S ha már Van Halen, szerepelhetne itt a Jump, amely a "legvanhalenebb" dalok egyike, de én másik kedvencet választottam - a Sammy Hagaros Van Halen korszakot jobban kedvelem egy picivel, mint David Lee Roth-ot. Legnagyobb kedvencem a Van Halentől a "Nem tudom abbahagyni, hogy szeresselek..." azaz a Can't Stop Loving You.
Váltsunk stílust, váltsunk embert, hitet, bármit - Egy sci-fi hős szakálla és a világ ma élő egyik legzseniálisabb zeneszerzője és zenésze következik. Neal Morse az illető, a Sci-Fi hős pedig nem más, mint Spock a Star Trekből - az ő szakálla is meg tudott ihletni egy zenekart, hogy felvegye a nevét - pedig nincs is szakálla - vagy az egy másik Spock? S bár még nincs június, ennek a halhatatlannak köszönhetően egész évben június van... (Spock's Beard - June)
Neal Morse szólóban is elképesztő, a dalszövegeit pedig nem kell hallgatni :) Lassan a vége felé közeledik a legeslegeslegeslegkedvencekből készült összeállítás, amelyből biztos többen kimaradtak, sokan nem kerültek be, majd lesz még jubileumi bejegyzés, legalábbis remélem. S most hogy így a sor vége felé közeledünk, és jön majd a két beigért dal a hitvallásokról, előtte még egy galériába látogassunk el, ahol az árnyékokat állítják ki. Sajnos ez a fantasztikus zenekar nem koncertezik soha élőben, így tőlük csak eredeti, lemezes felvétel állóképes videóját tudom mutatni. A Cliffhanger egy visszatérő téma a Shadow Galelry lemezeiben, ez a második rész végét mutatja meg, maga a Cliffhanger 2 egyébként 13 perc hosszú és fantasztikus klasszikus zenei zongorázással kezdődik - azt hiszem a Shadow Gallery a legkevencebb zongorás zenekarom.
S a Galériából egyenes út vezet a Transz-szibériai vasútvonalon keresztül...mondani akarom a zenekaron keresztül a karácsonyhoz. Emlegettük itt már júniust és júliust, ugorjunk el szépen az év végéig, a karácsonyig, ezzel fejezve be ezt a rövid bejegyzést (no persze még két dal hátra van ne feledjük!). Nagyon sok vélemény szerint a legfantasztikusabb Show, ami a 21. század első évtizedében látható, a Trans Siberian Orchestra koncertje - egyszer eljöhetnének Magyarországra is igazán. Vagy legalább Bécsbe. plíz plíz plíz addig is várjuk együtt az első havat... no persze majd csak június és július után...
Nem, nem fogytak el a kedvencek, de ideje befejezni az 50. bejegyzést, mert soha nem lesz 51. :) Így aztán két olyan dallal búcsúzom, amelyből ismét legendás mondatokat idézhetek . "YOU LOOK UP AT ME, AND SOMEWHERE IN YOUR MIND YOU SEE, THE MAN I'LL NEVER BE". Boston, ahol az egyik dolog található, amelyért valami rajongáshoz közelit érzek: a Celtics kosárcsapata. S persze imádott unokatestvérem is ott él és ez a zenekar is ennek a városnak a nevét viseli...
Brad Delp, Te is nagyon hiányzol... Neked nem sikerült annak az embernek lenni, amit elvártak tőled, megértelek... ahogy valaki írta: A little piece of all us died when Brad went away...
Most pedig jöjjön a ZENE, ami életem első szerelme volt..és az utolsó is lesz... Köszönöm John Miles, hogy elmondtad helyettem, amit én akartam :)
S köszönöm Neked, kitartó olvasó, hogy idáig eljutotál - remélem a RENGETEG zene egész estés muzikális élményt adott, s ha már elolvastál idáig megtisztelsz a véleményeddel egy komment formájában. Köszönöm! S Long Live Rock'n'roll!
2008. május 11., vasárnap
A szagosmüge hatása a százszorszépekre... (Daryl Braithwaite - As the Days Go By, Daryl Braithwaite - Rise, Daryl Braithwaite - Barren Ground)
Nos kérem, a szagos müge (Asperula odorata L) a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozik. Illatos, évelő növény. Megtalálható erdőkben, bükkösökben. Fehér színű, kicsiny virágai májusban nyílnak. A szagos müge hajtása melilotozidot tartalmaz, melyből szárítás során kumarin keletkezik. A növényi drogban megtalálhatók még iridoid glikozidok is. A növényi kivonatok keringésjavító hatásúak, vénás megbetegedések kezelésénél használják. A népi gyógyászat görcsök oldására és nyugtató hatása miatt alkalmazza. Ebből is látszik, hgoy a szagos müge igen hasznos növény. S izletes is, hiszen tegnap megismerkedtem egy szagos müge ízű pudinggal, amely bourbon vanília öntettel egészen kiváló! Gasztronómiai és életviteli tanácsainkat olvasták! Most pedig jöjjön egy kis zene. A Roxus-os bejegyzésem kapcsán sokan kérdezték, hogy Ausztrália csak ennyi? Roxus, INXS, Men at Work, AC/DC, Minogue nővérek oszt annyi? (Van ott egy kafa Dungeon nevű power-metál banda is). Örömmel jelenthetem, hogy persze, nem ennyi :) Mindenki ismerje meg Daryl Braithwaite-t, az ausztrál westcoast muzsika egyik legjobb előadóját.
Edge című kiváló, 1988-es lemezéről hangzott elé az első nóta. Ez volt a művész második lemeze egyébként, ezt az Out On the Fringe előzte meg 1979-ben. Ezt a westcoast stílust sokan Lite AOR-nak is nevezik egyébként - egy a lényeg, a kórusok jók, a dalok kellemesek, ettől szomorkodni nem fog senki :)
A Rise című dal a harmadik, ugyanezt a címet viselő lemezről hangzott el. S búcsúzzunk is el ettől a kellemes ausztrál előadótól a negyedik albumán, a Taste the Salt-on (1993) hallható kellemes, slágeres dallal, melynek címe Barren Ground. (még volt egy ötödik album is 2005-ben Snapshot néven, amelyen már elég sármosan ősz a művész :)
Az 50. bejegyzés következik, így speciális, hosszú írásműre és sok zenére számíthat, aki a jövő hét folyamán belátogat. Addig is kellemes szórakozást Daryl Braithwaite zenéjéhez!
Edge című kiváló, 1988-es lemezéről hangzott elé az első nóta. Ez volt a művész második lemeze egyébként, ezt az Out On the Fringe előzte meg 1979-ben. Ezt a westcoast stílust sokan Lite AOR-nak is nevezik egyébként - egy a lényeg, a kórusok jók, a dalok kellemesek, ettől szomorkodni nem fog senki :)
A Rise című dal a harmadik, ugyanezt a címet viselő lemezről hangzott el. S búcsúzzunk is el ettől a kellemes ausztrál előadótól a negyedik albumán, a Taste the Salt-on (1993) hallható kellemes, slágeres dallal, melynek címe Barren Ground. (még volt egy ötödik album is 2005-ben Snapshot néven, amelyen már elég sármosan ősz a művész :)
Az 50. bejegyzés következik, így speciális, hosszú írásműre és sok zenére számíthat, aki a jövő hét folyamán belátogat. Addig is kellemes szórakozást Daryl Braithwaite zenéjéhez!
2008. május 6., kedd
Aki nem is olyan bátortalan... (Shy - Hold on (to Your Love), Shy - Break Down The Walls, Shy - Give it All You Got)
Van nekem egy barátom. Immárom kb 19 éve, hogy ismerem és végtelenül szeretem - jólelkű, rendes ember, s ő sem komolyodik meg soha. Bár most itt az alkalom, lévén bájos kedvese egy apró életet hordoz a méhében, ámbár el tudom képzelni, hogy az én barátom a gyermekével is olyan lesz, mint mindig volt - egy örök gyermek. Ez a barátom ugyanazt a becenevet viseli, mint egy kiváló angol dallamos rockzenei csapat, így aztán most jöjjenek ők. 1985-ös Brave the Storm című albumukról érkezzen az első dal Hold on (to Your Love) címmel
Ne feledjük, ekkortájt éli a dallamos rockzene, az AOR és a glam legszebb éveit, így ez a banda is fürdik a dicsőségben, sikerben és jobbnál jobb témákat dobnak piacra újabb és újabb lemezeken. 1987-es Excess All Areas című lemezükről jöjjön folytatásképpen egy dal, a Break down the Walls.
Ez a zenekar nem kevesebb, mint 12 lemezt adott ki 1983 és 2006 között, ebbe persze egy antológia és egy EP is bele lett számolva: de egy tény, azt nem lehet mondani, hogy keveset tettek volna le az asztalra. AZ első időszakokban Tony Mills énekes hangját egyenesen Geoff Tate-hez, a Queensryche frontemberéhez hasonlították. A nagy változást a banda életében a Misspent Youth nevű lemez hozta 1989-ben, amellyel a producer nemigen törődött - lévén összeveszett a bandával. Nem sokkal a megjelenés után Tony Mills kilépett a csapatból (belépett a fantasztikus norvég TNT-be), de mi emlékezzünk erre az albumra is, a Give it All You Got című nótával.
S ha lenne több helyünk és videónk, még több klassz dalt mutathatnánk be ettől a nagyon jó angol zenekartól, akiknek pont az a neve, mint az én kiváló barátomnak. Szeretem mindkettőjüket. Nagyon.
Ne feledjük, ekkortájt éli a dallamos rockzene, az AOR és a glam legszebb éveit, így ez a banda is fürdik a dicsőségben, sikerben és jobbnál jobb témákat dobnak piacra újabb és újabb lemezeken. 1987-es Excess All Areas című lemezükről jöjjön folytatásképpen egy dal, a Break down the Walls.
Ez a zenekar nem kevesebb, mint 12 lemezt adott ki 1983 és 2006 között, ebbe persze egy antológia és egy EP is bele lett számolva: de egy tény, azt nem lehet mondani, hogy keveset tettek volna le az asztalra. AZ első időszakokban Tony Mills énekes hangját egyenesen Geoff Tate-hez, a Queensryche frontemberéhez hasonlították. A nagy változást a banda életében a Misspent Youth nevű lemez hozta 1989-ben, amellyel a producer nemigen törődött - lévén összeveszett a bandával. Nem sokkal a megjelenés után Tony Mills kilépett a csapatból (belépett a fantasztikus norvég TNT-be), de mi emlékezzünk erre az albumra is, a Give it All You Got című nótával.
S ha lenne több helyünk és videónk, még több klassz dalt mutathatnánk be ettől a nagyon jó angol zenekartól, akiknek pont az a neve, mint az én kiváló barátomnak. Szeretem mindkettőjüket. Nagyon.
2008. május 3., szombat
Kengurusok, hol vagytok most? (Roxus - Where are you Now?, Jonu Roxas - Almost Summer, Jonu Roxas - Eternity)
A naptár 1991-et mutatott, amikor a "talpunk alatt" egy igencsak tehetséges zenekar bontogatta a szárnyait. Ausztráliáról az átlag zenehallgatónak az INXS,a Men at Work, esetleg az AC/DC jutna eszébe (jobb esetben), de egyik emlegetett zenekar sem igazán ennek a blognak az alapanyaga. Azonban a Roxus az volt! A kiváló torkú Jonu Roxas által vezetett csapat sajnos csak egy - egyébként elég sikeres - stúdiólemezt élt meg 1991-ben, Nightstreet címen (a tehetség micsoda elvesztegetése ez, hogy csak egy lemez volt...) érkezzen erről a csodás "Where are You Now?" című ballada:
Sajnos Jonu Roxas (ének) és Dragan Stanić hiába utazott el Hollywoodba, ott új anyagot készítve, 1993-as Almost Summer című kislemezük szinte nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben - mi persze így is megemlékezünk róla.
Szerencsére Juno Roxas 1994-es szólólemeze, a Far from Home sikeresebb lett, s mondom ezt úgy is, hogy SOKKAL nagyobb sikert érdemelt volna, mint amit végülis elért... Mert ez utóbbiból kevés jutott sajnos, örök kárpótlásként szóljon most erről az albumról az Eternity.
Legyen még sok-sok Jonu Roxas lemez! Plíííííz!
Sajnos Jonu Roxas (ének) és Dragan Stanić hiába utazott el Hollywoodba, ott új anyagot készítve, 1993-as Almost Summer című kislemezük szinte nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben - mi persze így is megemlékezünk róla.
Szerencsére Juno Roxas 1994-es szólólemeze, a Far from Home sikeresebb lett, s mondom ezt úgy is, hogy SOKKAL nagyobb sikert érdemelt volna, mint amit végülis elért... Mert ez utóbbiból kevés jutott sajnos, örök kárpótlásként szóljon most erről az albumról az Eternity.
Legyen még sok-sok Jonu Roxas lemez! Plíííííz!
2008. április 30., szerda
A kis magyar csapat...(VM Band - Valakire várva, Senator - Te Őrült, Griff - Más nem jutott)
Kedves olvasóim, folytatom ismeretlen zenekarokról szóló sorozatomat, ezúttal magyar bandákkal, akik nem mások, mint a VM Band, a Senator és a Griff. Sajnos/Hál'isten a 80-as éveknek ezeket a csodás éveit nem itthon töltöttem, így ezek a zenekarok totálisan kimaradtak a látókörömből - most már sajnálom is, hiszen bakelitjeiket beszerezni szinte lehetetlen. Pedig Varga Miklóst nem kell bemutatni (P.Box, István a király, és sok-sok egyéb szóló project), ahogy Takáts Tamást (Karthago, East, Takats Tamás Dirty Blues Band), a Senator énekesét sem. Először tehát VM Band 1986-ból a Játék Szenvedély című lemezről (akinek megvan, azonnal szóljon):
A Senator Som Lajossal és Takáts Tamással igen jó banda lehetett volna, ha... de sajnos nem lett, pedig a magyar AOR/West Coast scene nagy igéretének tartották őket. De akkortájt nem voltak ezek a dolgok olyan egyszerűek...
Egy picit azért mi is büszkék lehetünk a mi fiainkra, így a sort harmadikként zárja a rövid életű és sokkal jobb sorsra érdemes Griff 1989-ből.
Nagyon nagy kár Vertig Józsefért, az énekesért, aki nem sokkal a lemez megjelenése után autóbalesetben elhunyt - talán adott volna még egy-két klassz lemezt a magyar rockzenének... Kedves Vertig József, "Neked sajnos ennyi jutott..."
A Senator Som Lajossal és Takáts Tamással igen jó banda lehetett volna, ha... de sajnos nem lett, pedig a magyar AOR/West Coast scene nagy igéretének tartották őket. De akkortájt nem voltak ezek a dolgok olyan egyszerűek...
Egy picit azért mi is büszkék lehetünk a mi fiainkra, így a sort harmadikként zárja a rövid életű és sokkal jobb sorsra érdemes Griff 1989-ből.
Nagyon nagy kár Vertig Józsefért, az énekesért, aki nem sokkal a lemez megjelenése után autóbalesetben elhunyt - talán adott volna még egy-két klassz lemezt a magyar rockzenének... Kedves Vertig József, "Neked sajnos ennyi jutott..."
2008. április 28., hétfő
Vedd könnyedén... (Dragon - Take it Easy)
Most valóban ismeretlen előadó következik, ugyanis készülgető nagylemezemről fogtok hallani egy igencsak kezdeti stádiumban levő demót. A dal egyébiránt elvileg a nyolcadik az albumon, címe Take it Easy, azaz Vedd könnyedén, a főhös kevés laza pillanatainak egyike, amikor a koncepciós albumon épp nem a túlélésért vagy a céljáért küzd. A videót azért csináltam, hogy a dalt meg lehessen hallgatni, a következő demóra majd komponálok valami jobb "képi" megjelenítést is.
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki felköszöntött név és születésnapomon. Sokan kellemesen leptek meg, sokan ismeretlenül voltak figyelmesek, és voltak, akiktől jólesett volna egy köszöntés, vagy bármi, de nem tiszteltek meg vele. Ez előbbieknek száll sok szeretetem, ez utóbbiak pedig szégyelljék magukat - essen ez nekik legalább olyan rosszul, mint nekem esett - Nem épp életem legboldogabb születésnapja volt ez...
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki felköszöntött név és születésnapomon. Sokan kellemesen leptek meg, sokan ismeretlenül voltak figyelmesek, és voltak, akiktől jólesett volna egy köszöntés, vagy bármi, de nem tiszteltek meg vele. Ez előbbieknek száll sok szeretetem, ez utóbbiak pedig szégyelljék magukat - essen ez nekik legalább olyan rosszul, mint nekem esett - Nem épp életem legboldogabb születésnapja volt ez...
2008. április 22., kedd
I'll be back...ja nem, nem ő! (Frank Stallone - Far From Over, F Stallone & C Rhodes - I'm Never Going to Give You Up, Frank Stallone - Waking up)
A mostani előadó igen érdekes lesz sok szempontból is. Egyrészt mert ismeretlen. Másrészt mert nem az. Több szempontból sem, egyrészt azért, mert nem véletlen a Stallone vezetéknév és a baltával faragott arc - igen, bizony annak a Stallonének az öccséről van szó, akiből nem lett világhírű színész, viszont legalább elég jó zenész lett. S másik ok, ami miatt nem ismeretlen, hogy nem egy dalát ismerhetjük híres filmekből - Kezdjük is a Staying Alive című filmmel (Travolta hogy táncol, isteni :) )
Az előző filmben a fantasztikus női főszereplő Cynthia Rhodes volt, akivel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a férje, Richard Marx is kiváló dallamos rock/pop előadó. S ha már a bájos színésznő szóbakerült, következzék egy duettje Frank Stallonéval.
Szintén a már említett filmből jöjjön akkor még egy dal, (egyben ez Frank első lemezén is szerepelt).
Egyébként több Rocky, meg Rambo film kisérőzenéjét is köszönhetjük az "öcsinek", akinek eddig kilenc lemeze jelent meg és zenekara mind a mai napig létezik. Ja és persze Frank számtalan filmben is játszott, még ha nem is akkora sikerrel, mint a bátyja - ez persze köszönhető annak is, hogy főszerep nemigen jutott neki - gondolom inkább zenél.
Az előző filmben a fantasztikus női főszereplő Cynthia Rhodes volt, akivel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a férje, Richard Marx is kiváló dallamos rock/pop előadó. S ha már a bájos színésznő szóbakerült, következzék egy duettje Frank Stallonéval.
Szintén a már említett filmből jöjjön akkor még egy dal, (egyben ez Frank első lemezén is szerepelt).
Egyébként több Rocky, meg Rambo film kisérőzenéjét is köszönhetjük az "öcsinek", akinek eddig kilenc lemeze jelent meg és zenekara mind a mai napig létezik. Ja és persze Frank számtalan filmben is játszott, még ha nem is akkora sikerrel, mint a bátyja - ez persze köszönhető annak is, hogy főszerep nemigen jutott neki - gondolom inkább zenél.
2008. április 21., hétfő
Azok az őrült, kékvérű spanyolok... (Sangre Azul - Todo mi Mundo eres Tu, Sangre Azul - No Eres Nadie, Sangre Azul - Cien años de amor)
Biztos sokan tudjátok rólam, hogy meglehetősen kedvelem a spanyol nyelvet és a spanyol nyelvű rockzenét: ezen a blogon is írtam már a Coda nevű mexikói bandáról, s önálló rádióműsort készítettem az argentin Rata Blancának. Szerencsére a spanyolok a "klasszikus" dallamos rockzenei stílusokban is alkottak, nem is rosszul, egyik legjobb bandájuk a Sangre Azul (azaz Kék Vér) volt. Már az első videóból is látszik, hogy a hangzás és a kinézet megvan, a dalszövegek is követik a divatos nyugati stílusokat (fordítást nem vállalok). Első daluk címe: Todo mi Mundo eres Tu, azaz Az Egész Világom Te Vagy.
A dal 1985-ben íródott, de csak 1987-ben jelent meg, Az Obsession nevű lemezen, amelyet 2000-ben újra kiadtak. Következő lemezük a Cuerpo a Cuerpo (Test a Testhez) volt, amelyről szintén következzék egy dal, amely bármelyik menő amcsi vagy európai west-coast-AOR bandától kikerülhetett volna:
A dal címe No Eres Nadie, azaz Senki vagy (esetleg senki sem vagy - értelmezés kérdése). Angolul világsiker lehetett volna a banda - megfelelő időben játszották a világon épp legnépszerűbb stílust, méghozzá nagyon jól. Harmadik lemezük 1989-es, címe El Silencio de la Noche, azaz Az Est csendje. S mivel latin dallamos rockzenekarról van szó, nem maradhat el a szerelmes nóta - következzék innen a Cien años de amor, azaz A szerelem 100 éve.
Örülök, hogy meg tudtam veletek ismertetni ezt a kiváló spanyol zenekart, akiknek több hivatalos nagylemezük sajnos nem volt (shame on you grunge), de az igazi gyüjtő itt-ott rábukkanhat kiadatlan demókra, koncertfelvételekre - tessék ügyesen nyomozni!
A dal 1985-ben íródott, de csak 1987-ben jelent meg, Az Obsession nevű lemezen, amelyet 2000-ben újra kiadtak. Következő lemezük a Cuerpo a Cuerpo (Test a Testhez) volt, amelyről szintén következzék egy dal, amely bármelyik menő amcsi vagy európai west-coast-AOR bandától kikerülhetett volna:
A dal címe No Eres Nadie, azaz Senki vagy (esetleg senki sem vagy - értelmezés kérdése). Angolul világsiker lehetett volna a banda - megfelelő időben játszották a világon épp legnépszerűbb stílust, méghozzá nagyon jól. Harmadik lemezük 1989-es, címe El Silencio de la Noche, azaz Az Est csendje. S mivel latin dallamos rockzenekarról van szó, nem maradhat el a szerelmes nóta - következzék innen a Cien años de amor, azaz A szerelem 100 éve.
Örülök, hogy meg tudtam veletek ismertetni ezt a kiváló spanyol zenekart, akiknek több hivatalos nagylemezük sajnos nem volt (shame on you grunge), de az igazi gyüjtő itt-ott rábukkanhat kiadatlan demókra, koncertfelvételekre - tessék ügyesen nyomozni!
2008. április 20., vasárnap
Az Élet, az Univerzum, meg Minden (Alien - Brave New Love, Alien - Tears DoN't Put Out The Fire)
Nem véletlen a mai cím (ahogy általában a többi cím sem az), hiszen ez a 42. bejegyzés a blogon, sőt magam is ezt a "stoppos" életkort érem el néhány napon belül. Erre mondják, hogy "nem rossz, nem rossz", bár én ezt inkább arra a svéd zenekarra mondanám, akik a témához saját nevükkel kötődnek, hiszen választhattam volna a Starshipet, de ők már szerepeltek, így nem volt mit tenni, itt az ideje bemutatni az Alien zenekart. Ezek a srácok a véget nem érő svéd dallamos rockzenei színről érkeztek (mindig is elgondolkodtam azon, vajon a svédek mitől ennyire rockzenekedvelők, honnan jön a sok fantasztikus hang, zenész stb?).
Kezdjük mai ajánlónkat egy Bátor Új Szerelemmel
Az 1988-as első lemez óta is aktív a banda, hiszen utolsó albumuk Dark Eyes címen 2005-ben jelent meg, srácok, lassan aktuális lenne egy új lemez :) Addig is jöjjön még egy dal tőlük:
S hogy legyen mára bónusz is, egy hasonló nevű magyar zenekarról is beszámolok, bár a stílus kicsit eltérő, ennek ellenére ők is igen kellemes muzsikát tolnak. Egy-két saját szerzeménytől eltekintve (a videóban is egy ilyen szerepel majd) az Alien a magyar Satriani cover banda. Satriani mestert pedig szeretjük...
Kezdjük mai ajánlónkat egy Bátor Új Szerelemmel
Az 1988-as első lemez óta is aktív a banda, hiszen utolsó albumuk Dark Eyes címen 2005-ben jelent meg, srácok, lassan aktuális lenne egy új lemez :) Addig is jöjjön még egy dal tőlük:
S hogy legyen mára bónusz is, egy hasonló nevű magyar zenekarról is beszámolok, bár a stílus kicsit eltérő, ennek ellenére ők is igen kellemes muzsikát tolnak. Egy-két saját szerzeménytől eltekintve (a videóban is egy ilyen szerepel majd) az Alien a magyar Satriani cover banda. Satriani mestert pedig szeretjük...
2008. április 19., szombat
Hol bújkáltatok eddig? (Craaft - Jane, Craaft - I Want to Look in Your Eyes, Craaft - Coming Home)
Akik ismernek és tudják/felfedezték a zenei izlésemet, azok két fontos tényt már bátran állíthatnak rólam: egyrészt úgy gondolom, hogy a rockzenekarok írják a legszebb balladákat (lásd/halld Zenesarok legutóbbi adása), másrészt amit a hangszeres orgazmizálás mellett a legjobban imádok, azok a sokszólamű kórusok. A dallamos rockzenei stílusok ez utóbbiból szerencsére elég sokkal rendelkeznek, mégis meglepő, amikor az ember megismer egy új bandát és olyan kórusokat tolnak a fülébe, hogy a vanília szivárogni kezd belőle: így jártam én a német AOR bandával, a Craaft nevű csapattal is. Egyrészt úgy egy hónapja azt sem tudtam, hogy léteznek, másrészt azóta nagyon soakt hallgatom a fantasztikus dalokat, a hihetetlen kórusokat. Elsőként következzen tehát egy ballada, a Jane a második albumról:
A csapatnak egyébként összesen 3 lemeze jelent meg, a Craaft 1986-ban, a Second Honeymoon 1988-ban és a No Tricks Just Kicks 1991-ben. A Craaft tipikusan az a banda ami miatt rettentő mérges vagyok a mindent elöntő grunge hullámra...Ettől a csapattól még kéne 8-10 lemez. Addig is jöjjön az első lemezről a "szemedbe szeretnék nézni" :)
S hogy a harmadik lemez se maradjon ki a szórásból következzen onnan a Coming Home:
Még annyit elárulnék, hogy az internetnek köszönhetően kiszivárgott az első lemez demo-változata is... igazi gyüjtő keresse meg és a másik hárommal együtt hallgassa rongyosra ezt a kiváló germán bandát.
A csapatnak egyébként összesen 3 lemeze jelent meg, a Craaft 1986-ban, a Second Honeymoon 1988-ban és a No Tricks Just Kicks 1991-ben. A Craaft tipikusan az a banda ami miatt rettentő mérges vagyok a mindent elöntő grunge hullámra...Ettől a csapattól még kéne 8-10 lemez. Addig is jöjjön az első lemezről a "szemedbe szeretnék nézni" :)
S hogy a harmadik lemez se maradjon ki a szórásból következzen onnan a Coming Home:
Még annyit elárulnék, hogy az internetnek köszönhetően kiszivárgott az első lemez demo-változata is... igazi gyüjtő keresse meg és a másik hárommal együtt hallgassa rongyosra ezt a kiváló germán bandát.
2008. április 18., péntek
Speciális Vendég IV... (Hardline - Everything, Hardline - Taking Me Down, Hardline - Hey Girl)
Ahogy a blog indulásakor megigértem, minden kerek számú bejegyzés speciális vendéget hoz, mégpedig a logóban látható előadókat balról jobbra - ideje a negyedik előadót is bemutatni. Ez a zenekar a Hardline nevet is viseli és a dolog érdekessége, hogy a logó második bandájában már látható Neal Schon, a gitáros, aki ezúttal sem lett hűtlen a dallamos rockzenéhez. A Hardline sajnos csak két nagylemezt produkált mind a mai napig, első albumuk a Double Eclipse fogalom a dallamos rockzene kedvelői között - egyike minden idők legjobb albumainak ebben a stílusban. Innen tehát két dal következzen, elsőként az Everything.
A Hardline nevű bandát eredetileg Johnny Gioelli énekes, Joey Gioelli gitáros (volt Killerhit és volt Brunette tagok), Neal Schon gitáros (volt Journey, később újra Journey), Todd Jensen basszusgitáros (volt Sequel tag)és Deen Castronovo (dob) alkották. Ez a csapat készítette el a Double Eclipse nevű nagy sikerű albumot, ahonnan következzen még egy dal a Taking Me Down.
A nagy sikert nagy vita követte, hiszen a második album is elkészült (egynémely tagcserék után - Josh Ramos Neal Schon helyett (aki visszatért a Journeybe), Bobby Rock Deen Castronovo helyett, Christopher Maloney Tedd JOnson helyett (akik Ozzy Osbournehoz csatlakoztak), és belépett Michael T. Ross billentyűs) a lemez nem jelenhetett meg elég sokáig. Eredetileg a Hyperspace címet viselte vola, azonban a 2002-ben piacra kerülő, az elsőnél jóval gyengébb album végülis a fantáziadús II néven látott napvilágot. Innen következzék a Hey girl.
A zenekar jelenlegi tagjai: Johnny Gioelli (ének), Josh Ramos (gitár), Michael T. Ross (billentyűsök), Jamie Brown (basszus), Atma Anur (dob). Mindenki mázlista, aki bárhol láthatja őket élőben :)
A Hardline nevű bandát eredetileg Johnny Gioelli énekes, Joey Gioelli gitáros (volt Killerhit és volt Brunette tagok), Neal Schon gitáros (volt Journey, később újra Journey), Todd Jensen basszusgitáros (volt Sequel tag)és Deen Castronovo (dob) alkották. Ez a csapat készítette el a Double Eclipse nevű nagy sikerű albumot, ahonnan következzen még egy dal a Taking Me Down.
A nagy sikert nagy vita követte, hiszen a második album is elkészült (egynémely tagcserék után - Josh Ramos Neal Schon helyett (aki visszatért a Journeybe), Bobby Rock Deen Castronovo helyett, Christopher Maloney Tedd JOnson helyett (akik Ozzy Osbournehoz csatlakoztak), és belépett Michael T. Ross billentyűs) a lemez nem jelenhetett meg elég sokáig. Eredetileg a Hyperspace címet viselte vola, azonban a 2002-ben piacra kerülő, az elsőnél jóval gyengébb album végülis a fantáziadús II néven látott napvilágot. Innen következzék a Hey girl.
A zenekar jelenlegi tagjai: Johnny Gioelli (ének), Josh Ramos (gitár), Michael T. Ross (billentyűsök), Jamie Brown (basszus), Atma Anur (dob). Mindenki mázlista, aki bárhol láthatja őket élőben :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)