Én nyertem!... (Sammy Hagar - Winner Takes it All, ABBA - The Winner Takes it All)

Pista bátyánk, akiről már többször meséltem, nagyon vicces ember volt. Erről is meséltem már. Szemben vele édesanyánk nem volt kimondottan humoros alkat, bár ebben a meggyőződésben élt. Ennek ellenére a véletlen egy ritka alkalomhoz vezette anyánkat, aki részt vett Pista bácsi egyik mókájában...
A diplomata-bolt, ahol a vásárlásainkat intéztük, a Szkenderbég utca másik végében volt, mint ahol a követség. Olyan 500 méternyi út lehetett gyalog, de persze kinek volt kedve gyalogolni, amikor volt követségi autó nagy csomagtartóval. El is indultak anyámék vásárolni. Szépen elkezdtek beszállni a kocsiba az udvaron, a kapu előtt álló rendőr már erősen figyelte a jelenetet. Amint az autó kihajtott, a rendőr tisztelgett (90 fokban tartott jobb kéz felfelé néző zárt ököllel - igazi kommonista köszönés). Anyámék visszaintegettek, én bámultam az erkélyről. Majd a gépkocsi elkanyarodott balra, a rendőr pedig szép lassan besompolygott a fülkéjébe, hogy jelentse a központnak, melyik gépkocsi, kikkel és merre hagyta el követséget. Megtette a jelentést, letette a telefont, majd kijött a fülkéből. Ekkor a Volga váratlanul visszaért a követségre, mert anyám otthon hagyta a pénztárcáját. A rendőr ártatlan arccal megint besompolygott a fülkébe, felkapta a telefont és jelentett - én közben megkerestem anyám pénztárcáját és az erkélyről ledobtam neki. A rendőr végzett a jelentéssel (gondolom, azt jelentette, hogy visszajöttek), majd kijött a fülkéből. Anyámék bepattantak a Volgába, majd ismét kihajtottak. A rendőr tisztelgett, a Volga elkanyarodott balra. A becsületes albán belügyes óvatosan ismét visszasündörgött a fülkéjébe, felkapta a telefont és jelentette, hogy az autó elhagyta a követséget. Majd miután kijött a fülkéből mintegy 10 másodpercen belül megjelent a Volga és ismét behajtott az udvarra. Kiderült, hogy ott maradtak az udvarra kirakva az üres üvegek ( az ásványvizet/szódavizet üvegbetétért adták csak), amit a nagy kapkodásban elfelejtettek berakni. Albán rendőr "hősünk" mi mást tehetett, lassan bebaktatott a fülkébe és jól hallhatóan magyarázkodva jelentett, hogy visszatért a gépkocsi. Ezt követően anyámék beszálltak a Volgába, és balra elhajtottak ismét. A rendőr kényszeredetten tisztelgett. Lassan megközelítette a fülkét, óvatosan körülnézett, hogy látja-e a Volgát, majd miután nem látta, jelentette, hgoy elhagyta a követséget. Miután kilépett a fülkéből mit vett észre? A Volgát, amint épp behajt a követségre. Kiderült, hogy Pista bátyánk annyira élvezte a rendőr fancsali ábrázatát, hogy megkérte anyámat, a poén kedvéért forduljanak vissza, hogy bosszantsák a rendőrt. A rendőr arcán a szivárvány össze színe megjelent, de kötelességtudóan ismét feltűnés nélkül besétált a fülkébe, hogy jelentsen. Pista bácsiék megvárták, mire kijön, majd amikor végzett, kéjesen vigyorogva és vidáman integetve kihajtottak, de ezúttal jobbra! A rendőr most ijedt meg igazán, így miután az autó kicsit eltávolodott futólépésben ment a fülkébe és vigyázzállásban jelentette a dolgot. Persze amint kilépett onnan, az autó újra feltünt, de ezúttal nem jobbról, hanem balról! Pista bácsi ugyanis körbeautózta a háztömböt 140-el, mert pontosan kiszámolta, mikorra kell visszaérni, hogy a jelentés lemenjen. A rendőrt a gutaütés kerülgette, de nem volt mit tenni lejelentette a dolgot. Itt már hangosan röhögtem, de nem csak én, hanem anyámék is, akiknek lekiabáltam, hogy még jöjjenek vissza egyszer-kétszer - hallhatóan a rendőrnek kényszeredetten magyarázkdnia kellett, hgoy miért jelent két percenként - a központban épp nem szerethették ezért. Ismét beültek, letekert ablakkal feltünően vigyorogva lazán integettek a rendőrnek, és lassan elindultak balra. A rendőr figyelte az autót, és elindult a fülke felé. Pista bátyánk nézhette a tükörben, mert beijesztett egy fékezéssel, majd úgy tette, mint aki megfordul. A rendőr megállt, de Pista bácsi meggondolta magát. A rendőr ment tovább, aztán a Volga újra fékezett. A rendőr megállt. Az autó szép lassan megfordult, a rendőr pedig valami irtózatosan kacinfántos káromkodást elsütött albánul és a mutogatni kezdte az autó felé a fegyverét. A Volga szépen visszajött a rendőr elé, Pista bátyánk albánul szólt ki a zsarunak, Shoku (ez az elvtárs albánul) én nyertem :) Nagy-nagy kacajjal díjaztuk a produkciót, amelyben édesanyánk is teljes szívvel benne volt, élete kevés igazán vicces pillanatának egyike lehetett.

Ma két dalt is kaptok, a történeti hűség kedvéért a dallamos rockzene vizein haladva Sammy Hagar énekel egyet, majd egy igencsak hasonló című pop-himnusz következik az ABBÁtól, amelyet imádok :)





S ha megbocsájtotok, bár a dallamos rockzenére esküdtem fel, az ABBA azért rendszeres vendég lesz ezen a blogon - ennél cizelláltabb, dallamosabb, igényesebben hangszerelt popzenét ugyanis soha-senki nem követett el (szerény véleményem szerint) mint ők... A mellékelt kép természetesen csak illusztráció, de egy azonos márkájú és színű gépkocsit ábrázol.