Az előzőekben már meséltem, hogy a 79-80-as tanévben a Külügyminisztérium kollégiumában éltem. Nem volt könnyű megszokni a korán kelést, a reggeli tornát, meg a kötöttséget, de azért egész jól bírtam. Zenei "képzésem" itt sem állt le, ugyanis megismerkedtem az L. tesvérekkel, akiknek a szülei Iránban dolgoztak - a srácok nagyon jó fejek voltak, kiválóan beszéltek perzsául is és istenként tiszteltek egy amerikai zenekart, amely akkortájt a "sátán" gyermekeként riogatta az embereket, állítólag a koncertjeiken csak sikítozó 14 évesek voltak és egyébként is egy nagy adag borzalom volt az egész. Az akkori "szaksajtó" sokkolóként írta le a monster-rockot játszó bandát, amelyet ma már inkább Glam bandaként emlegetnek, mivel elmúlt az "ellenségkép", az akkori tinédzserek is felnőttek és aránylag jó emberek lettek - kivéve, aki nem. Emlékszem, nehezen szerettem meg a Kiss-t, főleg a zsigerből jövő ösztönös tiltakozás miatt, hogy valaki ennyire képes egy zenekarért rajongani, pedig a Love Gun például nagyon tetszett, nem is beszélve a 79-es Dynasty lemezről, amely mai füllel is szuperklasszikus (ugye I was made for Lovin' You...ugye?)
Ezért is választottam ezt a klipet, mert ezen egyértelműen a glam hatás látszik a zenekaron, nem a monster rock közhely.
Egyébként mivel nem vagyok kimondottan vallásos alkat, így himnikusan élem meg a dal címét - ha Isten létezik, akkor bizony ő adta a rock & roll-t is mindenkinek. Aki hisz benne, annak itt a bizonyíték a Kiss zenekartól :) Szeressük tehát a Rákenrollt!
És aki hisz valamiben/valakiben, köszönje annak, akiben hisz :)
Most nézem, hogy már megint napok óta nem kommentelt senki, csak a bátyám... Már megint magamban beszélek? Nem szeretnék...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Halli Öcsikém!
Az "I was made for Lovin' You"-t kb. így konferálta fel Komjáthy György annó a műsorában: a fiúk végre bebizonyították, hogy igenis tudnak zenélni
Halli Öcsikém!
Péntek esténként felhaladtam a koleszba a VW1300-assal (továbbiakban Dodó), hogy haza fuvarozzalak a dugón keresztül (igenbizomány, már akkor volt olyan Pesten).
Rengeteg kalandunk volt, pl. amikor a Dodó fűtése nem üzemelt olyan -5 foknál ónos esőben (felhasadt a légvezetek), Te belülről én meg kívülről kapirgáltam a szélvédőt menet közben, hogy lássak is valamit :D
Ó az a szélvédő. isteni kaland volt. Ehhez képest Amundsenék expedíciója semmi lehetett :) Én mindig is azon csodálkoztam (így utólag) hogy az akkori dolgok "maira" lefordítva sokszor voltak ám épletveszélyesek...
Halli Öcsikém!
Jaja, ifjak voltunk és bohó(co)k :D
Hjaj, ráadásul ez volt szegény Eric Carr utolsó klipje, Freddie Mercuryval egy napon távozott erről a sárgolyóról. :-(
Odafent már egész jó bandák alakulhattak...
Dehogy írsz magadban, én pl olvasom a dolgokat itt
Megjegyzés küldése