Egy alapvetően fejletlen Balkáni ország egy dologban a világ élvonalába tartozik - a természet burjánzása, a vadon létező életformák jelenléte mindennél karakteresebb. Albánia például állítólag hegyi kecskéiről híres, azonban amíg mi odakint voltunk 4 évig, két kezemen meg tudnám számolni, mennyi kecskét láttunk. A leginkább jellemző életforma, az aszfaltút repedéseiből füvet legelő birka volt, amelyeket sűrűn kellett kerülgetni, bármerre is haladtunk az országban (és tegyük hozzá, hogy állandó útvonalengedélyünk csak a Tirana - Durres és Tirana - Rinas útvonalra volt). Nem tudom miért kellett a birkákat folyton az úton tartani, lehet, hogy nem véletlen, hogy az albán birkaipar nincs épp a világ élvonalában? Egy kis aszfaltozott, ólmozott birkapörkölt nyami :)
No persze az albán szamár, az legalább igaz. Bár nagyon ritkán részeg, sőt, inkább azok az albánok a merev részegek, akik a szamár hátán utaznak, hiszen a csacsik és az öszvérek az össze-vissza nyeklő, boruló gazdájukat nagy kitartással szállították valamerre a legmeredekebb hegyi ösvényeken is. Egyébként a szamárhoz álljon itt egy rövid nyelvészeti érdekesség - aki még nem tudja, hogy a szamár szó török eredetű, annak ezt a tényt örömmel mondjuk el. Azonban nálunk "csak" 150 évig voltak a törökök, míg Albániában 450 évig, így mi valamit rosszul tanultunk meg - ugyanis albánul a szamár az gomar, míg a nyereg a szamáron, az a samar.... Már megint nem figyeltünk :) Tipikus...
Egyébként a követség kertjében többször találtunk betelepülő teknősöket, akik békésen élték stressztől mentes életüket, nagy eső után békák is előtűntek stb.. A lakásban pedig... egyszer békésen beültem "olvasni" a kis WC-be, látom ám, hogy a lábamnál mozog valami. Odanézek, azt hittem csótány. Hát nem, egy szép, nagy kifejlett, sötétbarna skorpió gondolta úgy, hogy ő most itt fog lakni. Én egyébként sem vagyok az a kapkodós, megijedős ember, fiatalon még kiegyensúlyozottabb voltam, így gondosan elolvastam, ami a kezemben volt, gondosan kiadtam magamból, ami bennem volt, majd óvatosan megtöröltem, amit meg kellett. Közben a kis állat nemigen mozdult, csak kicsit mászott odébb - gondoltam, ha megijesztem, az nem fog jót tenni nekem. Azonbna ki kellett valahogy jutnom a kis helységből, így nem volt mit tenni, vagy Ő, vagy én - elővettem a fanyelű WC-kefét, és a vékonyabb végével szerencsésen telibetalálva szerencsétlent sikerült a szuszt kinyomnom belőle - ez idő alatt csak háromszor döfött bele a WC-kefe nyelébe...ouch...
Szerepeljen itt egy rövid minta minden idők egyik legjobb magyar rockzenekarának, a Skorpiónak bemutatkozó lemezéről - ideje, hogy ezt a kiváló bandát végre valós értékén kezeljük, igen jó lemezeik voltak, igen jó zenészekkel dolgoztak. Ebből láthatunk egy felvételt Tátrai tibusszal és Papp Tamással, azaz a Trió felállású Skorpióval.
Én mindenkinek azt kívánom, hogy ez a zenekar (illetve a blogról már ismert Scorpions) legyen a "legkellemetlenebb" élménye, amelyet egy skorpióval átéllhet. S ha lehet, mentsük meg az állatot, ne bánjunk el vele, ahogy én tettem.....
3 megjegyzés:
Azt hiszem ez a blogpostod mindent visz. Nagyon tetszik :) És a Skorpió zenekart is meghallgattam ajánlásodra, és valóban, megvan benne az, ami olyan ritka mostanában.
Hát igen, az első lemezen Papp Gyula, a talán legnagyobb magyar Hammond mágus prüntyögteti hangszerét a Gershwin feldolgozásban :) Isteni :)
Halli Öcsikém!
A legütősebb háziállatunk a kövin a patkány volt. Én csak elmesélésből ismerem a sztorit, amikor a professzionális albán "patkányírtó" belügyesek miatt majdnem a Dajtiba kellett kiköltözni egy hétre a rezidenciáról.
Megjegyzés küldése