A bicikli a Ludas... (Coda - Aun)

Amint már többször meséltem,, Tiranába minden csütörtökön érkezett MALÉV járat. Amellett, hogy ez a gép hozott nekünk Postát, néha kaját, vagy kisebb tárgyakat otthonról, rendszeresen hozta egy egész hét újságmennyíségét. Mivel akkortájt a "budapesti létezésünk" alatt is rendszeres előfizetők voltunk bizonyos lapokra, így Tiranában is ugyanezeket olvastuk. Hogy ezt miért is emlegetem? Mert egyik legfőbb elfoglaltságom annak idején a kerékpározás volt - a tiranai utcákon elég szerény volt a forgalom, rengeteg biciklis volt és imádtam kerekezni. Kintlétünk legelején kaptam egy albán gyártmányú biciklit, de már a pincéből felcipelni is komplikált volt, lévén nyomott vagy 20-25 kilót simán, s mindemellé nem nevezném műszaki remeknek. Szerencsére az olasz követség egyik végleg hazaköltöző alkalmazottjától sikerült két biciklit vennünk, az egyik egy csodás, kis kormányos, 3 sebességes metál-zöld luxusbicaj volt, amellyel egyrészt jól lehetett közlekedni, másrészt minden albán irígységét ki lehetett vívni vele - olyasmi volt ez nekik, mint a 90-es években nekünk az új Merdzsó vagy BMW. Bár ezt manapság egy bicikliről nehéz elképzelni, de egy olyan szegény országban, ahol a váltos bringa volt a luxuscikk, ez nem mindennapi élmény volt. Főleg az nem volt az, hogy lehetett pukkasztani az albánokat vele.
Olyanniyra kiválóan ültem meg drótszamaramat, hogy nagyon sokszor a kormány elengedésével közlekedtem, sőt kanyarodtam is így - megtanultam, hogyan lehet a testsúly áthelyezésével kanyarodásra bírni a masinát. A csúcspontot az az eset jelentette, amikor valamiért átkerekeztem L.-ékhez (ők 78-79-ben még nem a Szkenderbég utcában laktak, hanem egy távolabbi diplomata tömbben a Dinamo Stadion mellett). Ez pont csütörtökön történt, így hogy összekössem a kellemeset a hasznossal, elkértem apámtól a Ludas Matyi nevű humoros újságot, amit nagyon szerettem, s biciklizés közben azt olvastam - a kerékpár magától tudta az utat, figyelni nem nagyon kellett, a kormányt sem nagyon kellett megfogni. Az úton odafelé menet volt egy nagy kereszteződés, amely közepén rendőr irányított - csodálkozott is, amikor elsuhantam mellette Ludas Matyit olvasva. Kedves testvérem is többször tanúja volt hasonló esetekenek, egyszer együtt bicikliztünk, miközben én ugyanígy olvasgattam útközben. Sajnos akkor még mp3 vagy mp4 lejátszók még nem voltak, mert talán épp akkor néztem volna meg a Lost legújabb részét, vagy hallgattam volna valamilyen lemezt (lehetőleg a Coda valamelyik lemezét, ha már itt emlegetem őket). Biciklizés közben :)

Sajnos az említett újság azóta már nem létezik, emlékéül egyenesen Mexikóból érkezik egy kiváló AOR zenekar, hogy megismerkedjetek velük mindnyájan: a dal címe Aun, azaz Még, más átiratokban Aun Te Amo, azaz még mindig szeretlek.



Most persze sokan csodálkoztok, hogy Mexikóban is ilyen magas szinten nyomták a jó kis AOR-t - sosem szabad elfeledni, hogy a zene nemzetközi nyelv. A végén még albán AOR bandát is találok, bár ezt nem nagyon hiszem, hiszen a 80-as években, amikor ez a stílus a legnépszerűbb volt, Albániában tombolt a "sötét kommonizmus"...