A mai bejegyzésnek adhatnék alcímet is... a blogot ideiglenesen átnevezhetném "Gyu Szeret AOR és Utál Élet"-re... sajnos ez a mai bejegyzés illik a sorba - nemcsak azért, mert az általános közhangulatom a béka feneke alatt van (kb a Föld középpontja körül), hanem - milyen érdekes az élet - aznap hagyott itt minket a rockzene egyik legnagyobb alakja, amikor a rockzene valaha volt egyik legnagyobb zenekarának új lemeze jelent meg megannyi év után. Ez utóbbit majd megünnepeljük, de most emlékezzünk arról, aki elment. Képzeljünk el egy Hammond orgonát, ami mögött egy ősz, de örökké fiatal ember állt, és minden idők legjobb hangszeres textúráit nyomatta... Sosem sztárkodott, sosem nyomult a színpad elején, nem bohóckodott, nem vadult - csak játszotta azokat a döbbenetes dalokat...
Richard Wright, Aki nélkül a Pink Floyd soha nem lehetett volna Pink Floyd, többé nem Hammondozik nekünk... reméljük Freddy Mercuryval már épp bandaalapításon csevegnek odafent egy sör mellett...
Nincs mit tenni, a Richard Wright emlékmű oszlopos darabjaival emlékezünk ma, először magunkról és róluk...
S minden idők egyik legcsodásabban textúrázott billentyűs feladata, amiben úgy lehet ragyogni, mint egy őrült gyémánt.
S akkor szólaljanak meg ismét a halhatatlan billentyűsök és jöjjenek a birkák...
S szerencsére a NAGY CSAPAT egyszer még összeállt a Live 8-on és mi mást is kivánhatnánk, mint azt, hogy Rick itt legyen...
Köszönjük Richard Wright, köszönjük a csodás dalokat a csodás lemezeken (Meddle, Dark Side of the Moon,Wish You Were Here, The Division Bell) és köszönjük a fantasztikus Hammond és Kurzweil textúrákat....örökre velünk maradnak az emlékeddel együtt... Játsszatok jókat odafent Freddyvel... Viszlát!
2008. szeptember 16., kedd
2008. szeptember 11., csütörtök
Új Rata Blanca!!!! (RB-Talisman,RB-El Reino Olvidado,RB-El Circulo de fuego,RB-Si eres hijo del Rock,RB-Un Dia Mas, Un Dia Menos)
Akik ismernek, sok hobbimról tudnak - tudják, hogy imádom a spanyol nyelvet, a spanyol nyelvű rockzenét. Sajnos a világnak azon a felén inkább más stílusok a dominánsak, de szerencsére a legeurópaibb dél-Amerikában sok jó banda van, közöttük is nagy kedvencem a Rata Blanca. Tudom, tudom, egyszer már volt velük "műsor", ámde itt az aktualitás, az új lemez, amelynek címe "El Reino Olvidado", azaz az Elfelejtett Királyság. Ismét lesznek csodás szerelmes dalok, ahogy fantasy ihletésű nóták is. Ezúton üzenek is, annak, akit érint:
"Si al final esta vida es un sueño
sólo sé que a tu lado me quiero despertar
amanecer una vez más"
Következzék a csodás Talisman:
A lemez hangvételét leginkább meghatározó elemek a 80-as évek Hard Rock muzsikájából érkeznek, onnan is legfőképp a Rainbow nevű elképesztően zseniális banda örökségéből, erre jó példa a címadó El Reino Olvidadó, amelyben azért ott prüntyögnek a Hammondok is, ahogy kell.
Folytatódjék akkor a rákenroll, amit Buenos Airesben is kiválóan nyomnak, Adrian Barilari változatlanul elképesztően jó hangú, a többiek pedig igazi rock-hősök. Akkor is imádnám a vokált, ha egy szót nem értenék spanyolul, ez az énekes ugyanis világszínvonalú, és csak borzongok tőle, annyira tetszik... szerencsére értem a dalszöveget :)
El Circulo de fuego (A Tűzkör)
És és és méééég rákenrolll..hammondok, Rainbow, Deep Purple, Whitesnake....ja nem is, hanem Rata Blanca 2008-ból és a zseniális Adrian Barilari :) És persze mindenkihez illő dalcím: Si eres hijo del Rock - Ha a Rock fia vagy.... én tutira :)
A végére jöjjön egy szép dal, ugyanis nem elég, hogy a hard'n'heavy zenekarok írják a legszebb balladákat, ha az a banda mellesleg latin... Küldöm ezt a dalt annak, akit ma ismertem meg :) - Un Dia Mas, Un Dia Menos - Egy nappal több, egy nappal kevesebb.
A világ legjobb spanyol nyelvű rockbandája, hölgyeim és uraim... Rata Blanca!
"Si al final esta vida es un sueño
sólo sé que a tu lado me quiero despertar
amanecer una vez más"
Következzék a csodás Talisman:
A lemez hangvételét leginkább meghatározó elemek a 80-as évek Hard Rock muzsikájából érkeznek, onnan is legfőképp a Rainbow nevű elképesztően zseniális banda örökségéből, erre jó példa a címadó El Reino Olvidadó, amelyben azért ott prüntyögnek a Hammondok is, ahogy kell.
Folytatódjék akkor a rákenroll, amit Buenos Airesben is kiválóan nyomnak, Adrian Barilari változatlanul elképesztően jó hangú, a többiek pedig igazi rock-hősök. Akkor is imádnám a vokált, ha egy szót nem értenék spanyolul, ez az énekes ugyanis világszínvonalú, és csak borzongok tőle, annyira tetszik... szerencsére értem a dalszöveget :)
El Circulo de fuego (A Tűzkör)
És és és méééég rákenrolll..hammondok, Rainbow, Deep Purple, Whitesnake....ja nem is, hanem Rata Blanca 2008-ból és a zseniális Adrian Barilari :) És persze mindenkihez illő dalcím: Si eres hijo del Rock - Ha a Rock fia vagy.... én tutira :)
A végére jöjjön egy szép dal, ugyanis nem elég, hogy a hard'n'heavy zenekarok írják a legszebb balladákat, ha az a banda mellesleg latin... Küldöm ezt a dalt annak, akit ma ismertem meg :) - Un Dia Mas, Un Dia Menos - Egy nappal több, egy nappal kevesebb.
A világ legjobb spanyol nyelvű rockbandája, hölgyeim és uraim... Rata Blanca!
2008. szeptember 8., hétfő
Beau Hill a zseni (HARD - Stay, Winger - Miles Away, Europe - I'll Cry For You,Warrant - Cherry Pie,Ratt - Back for More,Unruly Child - Who Cries Now)
Kedves mindenki! Sajnos eltelt a tábor, most meg szorít a GS lapleadás - az élet nem túl egyszerű errefelé. Azonban történt valami, amit feltétlenül meg kell osszak veletek. van nekem ez a BZ nevű nagyon jó barátom, fogadott brothám, aki mindenféle zenekarokban kamatoztatja a tehetségét. Például egyből itt van Kalapács Józsi HARD nevű bandája, aminek angol változatában Józsi helyett énekel. Azt a zenekart már H.A.R.D.-nak hívják. Ez a H.A.R.D. készített egy Traveler nevű korongot a magyar piacra HARD nóták angol változataiból, íme, itt is van a Stay első klipje... (a címben azért vettem ki a pontokat, hogy elférjek )
S miért pont a Stay? Mert van ez a Beau Hill nevű producer, aki a zenekar MySpace oldalán felfigyelt a srácokra és úgy gondolta ebből valami nemzetközileg is elfogadhatót ki lehet hozni, így aztán elindult egy együttműködés. Én már ismerem a Stay Baeu Hilles változatát...ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék Kocsis Zoltán. Sokkal lazább, könnyedebb, akusztikusabb, AOR-osabb hangzás, szemben a magyar hangmérnökök metálos felfogásával. remélem hamarosan azt a klipet is megmutathatom...
Addig is ismerkedjünk Beau Hill munkásságával. Egy-két klip egy-két ismertebb zenekartól, amit ő "producerkedett" össze...
Ez bizony a Winger volt... S most mindenki kapaszkodjion, mert a dallamos rockzenei világ legjobb nevei közül jön sok :) A teljesség igénye nélkül :)
Sajnos az eredeti klipet az Europe - I'll Cry for you című dalából nem lehetett beilleszteni - szerencsére volt egy "slideshow" verzió is :) No de haladjunk is...
Egy kis koncerthangulat, az előadó a Warrant, a dal címe Cherry Pie... a producer pedig Beau Hill :)
A 80-as évek egyik leginkább alábecsült bandája a RATT, amelynek számtalan lemezét producerelte Beau Hill, az Out of the Cellarból speciel alig 3.7 millió darabot adtak el csak az USÁban...
S bár még rengeteg jó dalt lejátszhatnánk ma, a sort egyelőre az Unruly Child 1992-es, saját nevüket viselő lemezével fejezem be, onnan is egy jó kis lendületes dallal.
Szóval ez a Beau Hill többek között ilyen lemezeket is producerelt (s persze még sokakat másokat), így talán a H.A.R.D. is kap jó esélyt a nemzetközi megszólalásra, amelyre a magyar hangmérnökök valamiért nem képesek... Egy nagy kalappal nekik.
S miért pont a Stay? Mert van ez a Beau Hill nevű producer, aki a zenekar MySpace oldalán felfigyelt a srácokra és úgy gondolta ebből valami nemzetközileg is elfogadhatót ki lehet hozni, így aztán elindult egy együttműködés. Én már ismerem a Stay Baeu Hilles változatát...ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék Kocsis Zoltán. Sokkal lazább, könnyedebb, akusztikusabb, AOR-osabb hangzás, szemben a magyar hangmérnökök metálos felfogásával. remélem hamarosan azt a klipet is megmutathatom...
Addig is ismerkedjünk Beau Hill munkásságával. Egy-két klip egy-két ismertebb zenekartól, amit ő "producerkedett" össze...
Ez bizony a Winger volt... S most mindenki kapaszkodjion, mert a dallamos rockzenei világ legjobb nevei közül jön sok :) A teljesség igénye nélkül :)
Sajnos az eredeti klipet az Europe - I'll Cry for you című dalából nem lehetett beilleszteni - szerencsére volt egy "slideshow" verzió is :) No de haladjunk is...
Egy kis koncerthangulat, az előadó a Warrant, a dal címe Cherry Pie... a producer pedig Beau Hill :)
A 80-as évek egyik leginkább alábecsült bandája a RATT, amelynek számtalan lemezét producerelte Beau Hill, az Out of the Cellarból speciel alig 3.7 millió darabot adtak el csak az USÁban...
S bár még rengeteg jó dalt lejátszhatnánk ma, a sort egyelőre az Unruly Child 1992-es, saját nevüket viselő lemezével fejezem be, onnan is egy jó kis lendületes dallal.
Szóval ez a Beau Hill többek között ilyen lemezeket is producerelt (s persze még sokakat másokat), így talán a H.A.R.D. is kap jó esélyt a nemzetközi megszólalásra, amelyre a magyar hangmérnökök valamiért nem képesek... Egy nagy kalappal nekik.
2008. augusztus 15., péntek
Édes távollét..... (The Sweet - Cockroach,The Sweet - AC/DC,The Sweet - Action,The Sweet - Ballroom Blitz/Hellraiser,The Sweet - Love is Like Oxygen)
Bármilyen hihetetlen, most egy hétig akkor sem tudok blogozni, ha szeretnék/lenne időm/lenne energiám, ugyanis a Gamestar táborban nem lesz internet! Minő dőreség! Viszont lesz árnyas Duna part, kellemes levegő, lazulás, pihenés... Ezrét ismét igazságot szolgáltatok. Annak idején, apró serdülő koromban létezett egy zenekar az Egyesült Királyságban, akik hihetetlen jó dallamos rockzenét nyomtak, de valahogy mégis inkább "nyálbandának" titulálták őket, ezzel elintézve a csapatot hosszú távon, hiszen hiába kimagasló szereplői korszakuknak, néha még ma is nyálbandaként emlegetik őket, akik emlékeznek rájuk. Mondjuk eleve a névválasztás sem volt túl szerencsés (The Sweet = Az Édes).
Kezdjük mai összeállításunkat a Give Us a Wink című lemezről egy inkább Led Zeppelinre, mint nyálra hajazó dallal, melynek címe Cockroach.
Azt hiszem, ha bárkinek azt a bandanevet emlegetjük, hgoy AC/DC, mindenki tudja miről van szó. Azonban az AC/DC szavacskát a The Sweet tette világhírűvé egy kompromisszumok nélküli rákenrollal:
A sok-sok halhatatlan The Sweet sláger közül az egyik legakciódúsabb nem más, mint a többek által feldolgozott Action. Már ebből is látszik, hogy a kidolgozott kórusokkal, szólókkal rendelkező rákenroll csapat minden volt, csak nyálas nem...
Íme Def Leppardék változata...
Szerencsére a The Sweet 2008-ban is működik, mi sem bizonyítja jobban, mint egy TV felvétel, amin a Ballroom Blitz és a Hellraiser összevont változatát játsszák...
A fiúk már nem fiatalok, de a rákenroll ÖRÖK! Remélem egyszer eljönnek végre Magyarországra...
S most gondoltam csak bele mennyi Sweet nótát hagyok ki most...Fox On The Run, The Six Teens, Teenage Rampage, Wig Wam Bam, Set Me Free stb. stb. stb... Egyet, a legeslegnagyobb kedvencemet, amelyre épp most is dobogó szívvel gondolok, semmi pénzért nem hagynám ki: manapság is dallamos rockzenekarok tucatjait ihleti a korát sokkal megelőző dal, a Love is Like Oxygen....
A 6 perces Long Play változat után jöjjön egy fele olyan hosszú szerelem, a 3 perces verzió - hiába, imádom ezt a dalt.
Ennél többet én sem mondhatnék, irány az édes pihenés...
Kezdjük mai összeállításunkat a Give Us a Wink című lemezről egy inkább Led Zeppelinre, mint nyálra hajazó dallal, melynek címe Cockroach.
Azt hiszem, ha bárkinek azt a bandanevet emlegetjük, hgoy AC/DC, mindenki tudja miről van szó. Azonban az AC/DC szavacskát a The Sweet tette világhírűvé egy kompromisszumok nélküli rákenrollal:
A sok-sok halhatatlan The Sweet sláger közül az egyik legakciódúsabb nem más, mint a többek által feldolgozott Action. Már ebből is látszik, hogy a kidolgozott kórusokkal, szólókkal rendelkező rákenroll csapat minden volt, csak nyálas nem...
Íme Def Leppardék változata...
Szerencsére a The Sweet 2008-ban is működik, mi sem bizonyítja jobban, mint egy TV felvétel, amin a Ballroom Blitz és a Hellraiser összevont változatát játsszák...
A fiúk már nem fiatalok, de a rákenroll ÖRÖK! Remélem egyszer eljönnek végre Magyarországra...
S most gondoltam csak bele mennyi Sweet nótát hagyok ki most...Fox On The Run, The Six Teens, Teenage Rampage, Wig Wam Bam, Set Me Free stb. stb. stb... Egyet, a legeslegnagyobb kedvencemet, amelyre épp most is dobogó szívvel gondolok, semmi pénzért nem hagynám ki: manapság is dallamos rockzenekarok tucatjait ihleti a korát sokkal megelőző dal, a Love is Like Oxygen....
A 6 perces Long Play változat után jöjjön egy fele olyan hosszú szerelem, a 3 perces verzió - hiába, imádom ezt a dalt.
Ennél többet én sem mondhatnék, irány az édes pihenés...
2008. augusztus 6., szerda
Egy extrém eset...(Extreme - Rest in Peace, Nuno - Cupid's Dead, Extreme - Rock'n'roll Man, Extreme - More Than Words)
Léteznek olyan bandák, amelyekről azt hisszük, ismerjük őket - vagy extrémebb esetben úgy gondoljuk, sosem hallottunk róluk, aztán kiderül, hogy a "szuper ismert" slágert ők játsszák. 1985-ben alakult egy ilyen zenekar Massachusetsben, példaképüknek olyan bandákat tekintve, mint a Queen és a Van Halen. Indulásnak nem rossz. Enek ellenéer saját zenei stílust hoztak létre, amelyet funky Metalnak neveztek el. Hallgassunk is bele, milyen egy olyan dal, amelyben ott vannak a Queenes hatások, főleg a kórusokban, illetve milyen a Van Halenes gitárkodás lenyomata...
Nem rossz, nem rossz, bár fogadni mernék, nem emiatt a daluk miatt ismerik őket százmilliónyian, pedig ez is egy nagyon jó nóta... A lemez címe, amin ez elhangzik: III Sides to Every Story. Egyébként mielőtt továbmennék elárulom, hogy a talán legismertebb Extreme lemez a Punchline. Érdeklődök ezután tudni fogják, mit érdemes keresni :)
A zenekart egyébként sokan a zseniális gitáros, Nuno Betencourt miatt ismerik igazán. Semmiképp Sem lenne érdemes kihagyni a kiváló húrmester egyik szólókoncertjén, a Guitar War 2003-on rögzített Extreme felvételt, melynek címe -Cupid's Dead. Hogy én ezzel mennyire egyetértek... Nuno sajnos énekesnek nem olyan jó, mint gitárosnak - ezt jegyezzük azért meg.
S ha már többször megemlékeztem ezen a blogon a Boston zenekar egykori zseniális énekeséről, Brad Delpről, aki változatlanul NAGYON hiányzik nekem, akkor kössük össze az Extreme-t és Nunot-t is a Bostonnal. A zenekar ugyanis fellépett a Brad Delp emlékkoncerten, ahol a zseniális gitáros a billentyűk mögé ült....
S akkor mai "műsorunk" végén szerepeljen az a dal, ami miatt az egész világ ismeri az Extreme-t, még akkoris, ha ma már nem tudják, mi a banda neve. A dal örökzöld lett és marad is mindörökké:
S hogy miért foglalkoztam ma az Extreme-mel? Lévén friss kislemezük jelent meg, és nemsokára itt az új, friss album is, ami ismet bizonyítja, hogy a dallamos rockzenének nemhogy vége lenne, hanem pont ellenkezőleg, reneszánszát éli még az extrém ellenséges körülmények között is. Kitartás srácok, hajrá Nuno!
Nem rossz, nem rossz, bár fogadni mernék, nem emiatt a daluk miatt ismerik őket százmilliónyian, pedig ez is egy nagyon jó nóta... A lemez címe, amin ez elhangzik: III Sides to Every Story. Egyébként mielőtt továbmennék elárulom, hogy a talán legismertebb Extreme lemez a Punchline. Érdeklődök ezután tudni fogják, mit érdemes keresni :)
A zenekart egyébként sokan a zseniális gitáros, Nuno Betencourt miatt ismerik igazán. Semmiképp Sem lenne érdemes kihagyni a kiváló húrmester egyik szólókoncertjén, a Guitar War 2003-on rögzített Extreme felvételt, melynek címe -Cupid's Dead. Hogy én ezzel mennyire egyetértek... Nuno sajnos énekesnek nem olyan jó, mint gitárosnak - ezt jegyezzük azért meg.
S ha már többször megemlékeztem ezen a blogon a Boston zenekar egykori zseniális énekeséről, Brad Delpről, aki változatlanul NAGYON hiányzik nekem, akkor kössük össze az Extreme-t és Nunot-t is a Bostonnal. A zenekar ugyanis fellépett a Brad Delp emlékkoncerten, ahol a zseniális gitáros a billentyűk mögé ült....
S akkor mai "műsorunk" végén szerepeljen az a dal, ami miatt az egész világ ismeri az Extreme-t, még akkoris, ha ma már nem tudják, mi a banda neve. A dal örökzöld lett és marad is mindörökké:
S hogy miért foglalkoztam ma az Extreme-mel? Lévén friss kislemezük jelent meg, és nemsokára itt az új, friss album is, ami ismet bizonyítja, hogy a dallamos rockzenének nemhogy vége lenne, hanem pont ellenkezőleg, reneszánszát éli még az extrém ellenséges körülmények között is. Kitartás srácok, hajrá Nuno!
2008. július 28., hétfő
Igazságot a Mobilnak! Móóóóóóóóbil, móóóóóóóóóóbil...(P.Mobil - Menj Tovább, P. Mobil - Két Forintos Dal, P. Mobil - Miskolc)
Pénteken koncerten jártam. Két magyar zenekart néztem meg a Rocktogonban, az első meglehetősen közepes volt, mondhatni nemigen élveztem, kivéve két dalt, amelyet jól ismertem, bár ezeket is majdnem sikerült meggyilkolni "feldolgozásilag". Itt az ideje, hogy igazságot szolgáltassunk a P. Mobilnak, amelynek két dalát sikerült eléggé elrontani. Tunyogi mester előadásában jöjjön tehát az első dal, a Menj Tovább.
Na kb. így kell játszani Mobilt, ha az ember bandája nem a P. Mobil. Aki az eredetit akarja igencsak rossz hanggal, íme:
A klipben még látható az igen korán elhunyt zseniális gitáros, Bencsik Sándor is. A másik dal a 2 forintról, azaz a bélásról szólt. Eredeti változata itt következik:
Aki egy kicsit gyorsított koncertváltozatot szeretne Tunyíóval, íme:
És bónuszképp az egyik kedvenc Mobil dalom, a Miskolc:
Remélem megfelelő igazságot tudtam nyújtani a Mobilnak, megérdemlik, kiemelkedő magyar rockbanda voltak/vannak.
Na kb. így kell játszani Mobilt, ha az ember bandája nem a P. Mobil. Aki az eredetit akarja igencsak rossz hanggal, íme:
A klipben még látható az igen korán elhunyt zseniális gitáros, Bencsik Sándor is. A másik dal a 2 forintról, azaz a bélásról szólt. Eredeti változata itt következik:
Aki egy kicsit gyorsított koncertváltozatot szeretne Tunyíóval, íme:
És bónuszképp az egyik kedvenc Mobil dalom, a Miskolc:
Remélem megfelelő igazságot tudtam nyújtani a Mobilnak, megérdemlik, kiemelkedő magyar rockbanda voltak/vannak.
2008. július 21., hétfő
A Kék Floyd ...a rózsaszín blues...
Ezt a bejegyzést magyar idő szerint hajnali fél 3-kor kezdtem el írni. Miért? Mert idáig zenét hallgattam, vaníliát pisiltem, könnyeket törölgettem, dobogtam a földön a lábammal, ingattam a buksim ütemre stb... Sikerült valami nagyon zseniálisat találni.
Néhány felettébb fantasztikus zenész összeállt, hogy Pink Floydot játsszanak. Önmagában ez még nem szenzáció, ők azonban úgy gondolták, hogy egyenesen a gyökerekig vezetik vissza a Floyd zenéjét és a blues köntösébe, a blues eszközeivel adják elő.. ami kijöt az valami elképesztő...
Beszéljen hozzánk a zene inkább, mint egy lélegzet ...
A zenekar tagjai: MATT ABTS - Dobok és ütőhangszerek -a Gov't Mule tagja / MARC FORD - Gitár és ének - ex-The Black Crowes / JOHNNY NEEL - Billentyűsök, Hárfa és ének - The Allman Brothers, BERRY OAKLEY, JR - Basszus és ének - Gov't Mule / ALLEN WOODY - Basszus, Mandolin, 12-Húros gitár, Steel Guitar és ének - Gov't Mule. Nem semmilyen zenészekről van itt szó, akik bluesként játsszák a Pink Floydot...
Kár, hogy a zseniális basszusgitáros, Allen Woody nem él már... Ezt a mai bejegyzést az ő emlékének is szánom, megemlítve, hogy megjelent a Blue Floyd első lemeze, Begins címmel - egy zseniális koncertet tartalmaz, ahol nemcsak Pink Floydot, hanem két Beatles dalt is játszottak blues/jam felfogásban. Következzék tehát egy olyan felvétel, amelynek a címe egyszerűen csak annyi: félelem nélküli, azaz Fearless.
Ezen a felvételen a következők zenélnek (2005-ös a felvétel, amikor már Allen Woody nem élt): JOHNNY NEEL billentyűs (THE ALLMAN BROS.), MATT ABTS dobos (GOV. MULE), BERRY OAKLEY JR. basszus (ROBBY KRIEGER of THE DOORS), AUDLEY FREED gitár (THE BLACK CROWES), JIMMY PAGE gitár, JEFF PEVAR gitár. Nem rossz, mi?
Végezetül jöjjék egy kis hangulat, nehogy valaki szomorkodni kezdjen, egy kis boogie-woogie és blues - Johnny Neel egy Blue Floyd koncerten villantja, mit is tud a billentyűsökkel, és mennyire érzi a bluest... állakat felkötni, mielőtt hallgatni kezditek! Én szóltam!
Szóval mindenkinek, aki szereti a bluest, ajánlom a Blue floydot. Mindenkinek, aki szereti a Pink Floydot kötelezően előírom a Blue Floydot. S aki mindkettőt imádja (például én) az nyisson vaníliagyárat...annyi vaníliát fog pisilni, mint még soha életében... Én szóltam...
Néhány felettébb fantasztikus zenész összeállt, hogy Pink Floydot játsszanak. Önmagában ez még nem szenzáció, ők azonban úgy gondolták, hogy egyenesen a gyökerekig vezetik vissza a Floyd zenéjét és a blues köntösébe, a blues eszközeivel adják elő.. ami kijöt az valami elképesztő...
Beszéljen hozzánk a zene inkább, mint egy lélegzet ...
A zenekar tagjai: MATT ABTS - Dobok és ütőhangszerek -a Gov't Mule tagja / MARC FORD - Gitár és ének - ex-The Black Crowes / JOHNNY NEEL - Billentyűsök, Hárfa és ének - The Allman Brothers, BERRY OAKLEY, JR - Basszus és ének - Gov't Mule / ALLEN WOODY - Basszus, Mandolin, 12-Húros gitár, Steel Guitar és ének - Gov't Mule. Nem semmilyen zenészekről van itt szó, akik bluesként játsszák a Pink Floydot...
Kár, hogy a zseniális basszusgitáros, Allen Woody nem él már... Ezt a mai bejegyzést az ő emlékének is szánom, megemlítve, hogy megjelent a Blue Floyd első lemeze, Begins címmel - egy zseniális koncertet tartalmaz, ahol nemcsak Pink Floydot, hanem két Beatles dalt is játszottak blues/jam felfogásban. Következzék tehát egy olyan felvétel, amelynek a címe egyszerűen csak annyi: félelem nélküli, azaz Fearless.
Ezen a felvételen a következők zenélnek (2005-ös a felvétel, amikor már Allen Woody nem élt): JOHNNY NEEL billentyűs (THE ALLMAN BROS.), MATT ABTS dobos (GOV. MULE), BERRY OAKLEY JR. basszus (ROBBY KRIEGER of THE DOORS), AUDLEY FREED gitár (THE BLACK CROWES), JIMMY PAGE gitár, JEFF PEVAR gitár. Nem rossz, mi?
Végezetül jöjjék egy kis hangulat, nehogy valaki szomorkodni kezdjen, egy kis boogie-woogie és blues - Johnny Neel egy Blue Floyd koncerten villantja, mit is tud a billentyűsökkel, és mennyire érzi a bluest... állakat felkötni, mielőtt hallgatni kezditek! Én szóltam!
Szóval mindenkinek, aki szereti a bluest, ajánlom a Blue floydot. Mindenkinek, aki szereti a Pink Floydot kötelezően előírom a Blue Floydot. S aki mindkettőt imádja (például én) az nyisson vaníliagyárat...annyi vaníliát fog pisilni, mint még soha életében... Én szóltam...
2008. július 18., péntek
Utcák, acélházak és hetedik kulcsok... (Streets - Everything Is Changing, Steelhouse Lane - Son of a Loaded Gun, Seventh Key - An Ocean Away )
Az előző bejegyzéseim mind valamilyen téma köré csoportosított "láthatóvá és hallhatóvá tett" bejegyzések voltak - most folytatom a "ritkaságok" sorozatot. Elsőként is ismerkedjünk meg a Streets nevű bandával amelyet Steve Walsh énekes, Mike Slamer gitáros, Billy Greer basszusgitáros és Tim Gehrt dobos hoztak létre. Ismerős nevek? Akkor mondom: Steve Walsh - Kansas. Mike Slamer - Steelhouse Lane, Warrant, Seventh Key. Billy Greer - Kansas, Seventh Key. Jó kis névsor? Egyébként Steve Walshnak szóló próbálkozásai is voltak, de a hangja annyira, de annyira Kansas, hogy az még a Streets dalából is kihallatszik, amelynek a címe Everything Is Changing.
Egyébként ez a dal a banda első lemezéről van, melynek címe csak egyszerűen 1st. Természetesen adja magát a dolog, hogy a folytatásban a Steelhouse Laneről legyen szó - ez a zenekar sajnos csak két lemezt élt meg és ezeket sem a rockzene legnagyobb dicsőségének korszakában, pedig többet is megérdemeltek volna. Első lemezükről a Slaves of New Worldről következzék a Son of a Loaded Gun című nóta - jó kis banda volt ez...
A harmadik banda, amit ma emlegettem és elég ismeretlen, az a Seventh Key - Mike Slammer és Billy Greer csapata, amelyben a nagyon jó torkú Terry Brock énekel ( aki többek között Kansas hátérénekes is volt :) ). Az "egy óceánnyira" levő videó nem egy nagy pukkanás, de a dal tele van finom kórusokkal - Seventh Key - An Ocean Away
Egyébként ez a dal a Seventh Key zenekar Raging Fire című albumán található. S ha már ilyen kitartóak voltatok új zenekarok megismerésében, s ha már ennyit emlegettük ma a Kansas-t, akkor bónuszként jöjjön egy Kansas nóta az eléggé alábecsült Power című lemezről - azokról a sziluettekről, amelyek álruhában járnak. Steve Walsh énekel és billentyűzik, Billy Greer basszusozik, Phil Ehart dobol, Steve Morse (igen, aki most a Deep Purpleben van) és Rich Williams gitározik.
Bocsánat az állóképért, a zene a lényeg :)
Egyébként ez a dal a banda első lemezéről van, melynek címe csak egyszerűen 1st. Természetesen adja magát a dolog, hogy a folytatásban a Steelhouse Laneről legyen szó - ez a zenekar sajnos csak két lemezt élt meg és ezeket sem a rockzene legnagyobb dicsőségének korszakában, pedig többet is megérdemeltek volna. Első lemezükről a Slaves of New Worldről következzék a Son of a Loaded Gun című nóta - jó kis banda volt ez...
A harmadik banda, amit ma emlegettem és elég ismeretlen, az a Seventh Key - Mike Slammer és Billy Greer csapata, amelyben a nagyon jó torkú Terry Brock énekel ( aki többek között Kansas hátérénekes is volt :) ). Az "egy óceánnyira" levő videó nem egy nagy pukkanás, de a dal tele van finom kórusokkal - Seventh Key - An Ocean Away
Egyébként ez a dal a Seventh Key zenekar Raging Fire című albumán található. S ha már ilyen kitartóak voltatok új zenekarok megismerésében, s ha már ennyit emlegettük ma a Kansas-t, akkor bónuszként jöjjön egy Kansas nóta az eléggé alábecsült Power című lemezről - azokról a sziluettekről, amelyek álruhában járnak. Steve Walsh énekel és billentyűzik, Billy Greer basszusozik, Phil Ehart dobol, Steve Morse (igen, aki most a Deep Purpleben van) és Rich Williams gitározik.
Bocsánat az állóképért, a zene a lényeg :)
2008. július 16., szerda
Európa, Te csodás(Europe-Carrie, Europe-Prisoners in Paradise, Prisoners in Paradise-Let the Good Times Rock, Prisoners in Paradise-Superstitious)
A tegnapi napot blogolás szempontjából kihagytam, Kolonics Györgyre emlékezve nemigen volt kedvem dalokat szemezgetni, nagy veszteség ő a magyar sportnak, az egész országnak. de kiszomorkodtam magam, így ma egy különleges európai előadóval fogunk ismerkedni. igen, egy végső visszaszámlálás és...
Emlékezzünk egy csodás lírai dallal Kolonics Györgyre, amely az utolsó "viszlátról" szól:
Az élet folyik tovább, így mi is evezzünk kicsit vidámabb vizekre, bár azért ezek sem "annyira" vidámak. hogy is kezdődik az egyik legjobb Europe dal?
I want to learn how to fly
I want to be respected
I want to get lucky
I want to get out of this dump
I just want to watch TV
I want to be loved
I want to be different
I want a brother and sister
I'd just rather be forgotten
I want to save the world
I want to be understood
I want to be rich
Man, I just want to be somebody
Azt akarom, hogy tudjak repülni
Azt akarom, hogy tiszteljenek
Azt akarom, hogy szerencsés legyek
Azt akarom, hogy kitörjek ebből a szeméttelepből
Csak TV-zni akarok
azt akarom, hogy szeressenek
Azt akarom, hogy más legyek
Azt akarom, hogy legyen egy öcsém és egy hugom
Engem egyszerűen el fognak felejteni
Azt akarom, hogy megmentsem a világot
Azt akarom, hogy megértsenek
Azt akarom, hogy gazdag legyek
Hé, csak szeretnék Valaki lenni
Sokan magukra ismerhetnek, ha nem is mindegyik, de sok idézett sorból, amivel a dal kezdődik - no nem ezen a koncertfelvételen, hanem a stúdióban...
Szerencsére az Europe mellett léteznek nagyon jó Europe cover bandák is, a legjobb talán Itáliában. Miért érdekes ez? Mert az előző dal címét viselik, így most következék tőlük két dal, hogy igazi ritkaság is legyen a mai bejegyzésben, Max Farina énekes vezetésével (imádom a hangját - ez a banda eljöhetne Magyarországra is egyszer) jöjjön a Let the Good Times Rock - hogy tényleg ne szomorkodjunk.
S hogy még élvezhessem kicsit Max Farina hangját, még egy dal tőlük, ami arról szól, hogy nem vagyok babonás. Mivel valóban nem vagyok, így rám nagyon is igaz (ezt gyorsan le is kopogom hehehe )
Emlékezzünk egy csodás lírai dallal Kolonics Györgyre, amely az utolsó "viszlátról" szól:
Az élet folyik tovább, így mi is evezzünk kicsit vidámabb vizekre, bár azért ezek sem "annyira" vidámak. hogy is kezdődik az egyik legjobb Europe dal?
I want to learn how to fly
I want to be respected
I want to get lucky
I want to get out of this dump
I just want to watch TV
I want to be loved
I want to be different
I want a brother and sister
I'd just rather be forgotten
I want to save the world
I want to be understood
I want to be rich
Man, I just want to be somebody
Azt akarom, hogy tudjak repülni
Azt akarom, hogy tiszteljenek
Azt akarom, hogy szerencsés legyek
Azt akarom, hogy kitörjek ebből a szeméttelepből
Csak TV-zni akarok
azt akarom, hogy szeressenek
Azt akarom, hogy más legyek
Azt akarom, hogy legyen egy öcsém és egy hugom
Engem egyszerűen el fognak felejteni
Azt akarom, hogy megmentsem a világot
Azt akarom, hogy megértsenek
Azt akarom, hogy gazdag legyek
Hé, csak szeretnék Valaki lenni
Sokan magukra ismerhetnek, ha nem is mindegyik, de sok idézett sorból, amivel a dal kezdődik - no nem ezen a koncertfelvételen, hanem a stúdióban...
Szerencsére az Europe mellett léteznek nagyon jó Europe cover bandák is, a legjobb talán Itáliában. Miért érdekes ez? Mert az előző dal címét viselik, így most következék tőlük két dal, hogy igazi ritkaság is legyen a mai bejegyzésben, Max Farina énekes vezetésével (imádom a hangját - ez a banda eljöhetne Magyarországra is egyszer) jöjjön a Let the Good Times Rock - hogy tényleg ne szomorkodjunk.
S hogy még élvezhessem kicsit Max Farina hangját, még egy dal tőlük, ami arról szól, hogy nem vagyok babonás. Mivel valóban nem vagyok, így rám nagyon is igaz (ezt gyorsan le is kopogom hehehe )
2008. július 14., hétfő
A Sors beh nagyon, nagyon szép... (Rhapsody - Wings of Destiny, Luca Turrilli - Princess Aurora, Avantasia - Inside, Ayreon - Valley of the Queens)
Épp ma a SORS furcsaságain gondolkodtam, miközben a lokális világvége itt tombolt az ablakon kívül - sokminden eszembejutott, néhány magvas gondolat, néhány szép... ezért a mai zenék könnyeztetően szépek lesznek...
Elsőként a Rhapsody zenekar (ma már Rhapsody of Fire) csodás fantasy lírája, a Sors Szárnyain következzen...
Elég erősen kapcsolódik az előző zenekarhoz a következő... Luca Turrilli ugyanis a Rhapsodyban gitározik. S írt egy csodás dalt Princess Aurora címen. Azonban egy ismeretlen francia énekes felénekelte ezt franciául... S ez maga a csoda. Íme:
S hogy a csoda tovább folytatódjon, André Matos és Tobias Sammett gondoskodik az Avantasia című metál-operából az Inside című gyöngyszemmel, s mindezt élőben!
És a végére ismerkedjünk meg magával a CSODÁVAL. Az Ayreon nevű társulat hatalmas kedvencem. Az első dal, amit tőlük hallottam, ez a gyönyörűség volt - Valley of the Queens....
Elsőként a Rhapsody zenekar (ma már Rhapsody of Fire) csodás fantasy lírája, a Sors Szárnyain következzen...
Elég erősen kapcsolódik az előző zenekarhoz a következő... Luca Turrilli ugyanis a Rhapsodyban gitározik. S írt egy csodás dalt Princess Aurora címen. Azonban egy ismeretlen francia énekes felénekelte ezt franciául... S ez maga a csoda. Íme:
S hogy a csoda tovább folytatódjon, André Matos és Tobias Sammett gondoskodik az Avantasia című metál-operából az Inside című gyöngyszemmel, s mindezt élőben!
És a végére ismerkedjünk meg magával a CSODÁVAL. Az Ayreon nevű társulat hatalmas kedvencem. Az első dal, amit tőlük hallottam, ez a gyönyörűség volt - Valley of the Queens....
2008. július 13., vasárnap
Hé Te, aki ezt olvasod!...(Dream Theater - Hey You, Dream Theater - Time, Dream Theater - Money)
Ezt komolyan nem hiszem el... Újraindítom a blogot, rákenroll partit szervezek, meg minden, és sehol egy hozzászólás... Nemrég olvastam egy felmérést magyar internetes szokásokról, amiből kiderült, hogy mi magyarok világelsők vagyunk a neten mások által létrehozott tartalmak elolvasásában, és világutolsók vagyunk tartalmak létrehozásában... Ez a blog is tipikus példája ennek - én létrehozom a tartalmat, Ti elolvassátok és Ti nem hozzátok létre a pici, megjegyzés szintű tartalmat (se). Akinek nem inge, az persze nehogy magára vegye.
Cserébe a rákenroll partit kipihenendő kicsit progresszívkedjünk, a Dream Theatert kértem meg, hogy játsszon ma egy-két Pink Floyd dalt. Elsőként a Hey You szól NEKTEK, akik ezt olvassátok...
No persze nem kis idő egy ilyen bejegyzést létrehozni, egy ilyen blogot vezetni. Magától adódik tehát a következő dal, amelynek címe Time, azaz Idő
S mai Dream Theater - Pink Floyd duónkat mi mással is fejezhetném be, minthogy mindenkinek sok sok egészséget és pénzt kívánok, jöjjön tehát a Money.
Remélem sikerült benneteket megint olyan újdonságokkal megismertetni, amiket máshol nem hallottatok még... Pink Floydot a világon ennél jobban csak egy zenekar játszik... a Pink Floyd :)
Cserébe a rákenroll partit kipihenendő kicsit progresszívkedjünk, a Dream Theatert kértem meg, hogy játsszon ma egy-két Pink Floyd dalt. Elsőként a Hey You szól NEKTEK, akik ezt olvassátok...
No persze nem kis idő egy ilyen bejegyzést létrehozni, egy ilyen blogot vezetni. Magától adódik tehát a következő dal, amelynek címe Time, azaz Idő
S mai Dream Theater - Pink Floyd duónkat mi mással is fejezhetném be, minthogy mindenkinek sok sok egészséget és pénzt kívánok, jöjjön tehát a Money.
Remélem sikerült benneteket megint olyan újdonságokkal megismertetni, amiket máshol nem hallottatok még... Pink Floydot a világon ennél jobban csak egy zenekar játszik... a Pink Floyd :)
2008. július 12., szombat
Szombat esti Rákenroll party!... a dalok címei a bejegyzésben....
Kedves Olvasóim, hallgatóim, Nézőim! A szombat este a partié, a bulié, ilyenkor telve vannak a diszkók (minő borzalom), pedig itt van nekünk a jó kis rákenroll... Itt az ideje, hogy mi is bulizzunk, így most jöjjön néhány igazi jó kis bulizós nóta, ami előtt és közben vadul fel lehet kiáltani, hogy RÁKENROLL!
Kezdjük is az REO Speedwagonnal a bulit:
A rockzene világában sok érdekes dal van - rengeteg olyan, ami nem az eredeti előadóval lett világhírű, itt van például John Fogerty dala, a Rockin' All Over the World, amely a Status Quo változatában lett igencsak ütős sláger, most hallgassuk és nézzük meg az eredetit és egyébként is RÁKENROLL!
S ha már John Fogerty: neki volt egy olyan zenekara...olyan, de olyan... A Creedence Clearwater Revival, röviden csak CCR, amely nagyon jó rákenrollokat nyomott, az ő egyik legnagyobb slágerük volt a Travellin' Band, amelyet ismét John Fogerty előadásában hallathatunk meg (ha nem mozog a láb, akkor komoly baj van...)
S akkor most jöjjön minden idők egyik legjobb rock-zenekara minden idők egyik legjobb énekesével - Egy fehér zakós fiatalember azt énekli "Tonight's the night we'll make history, as sure as dogs can fly..." és ezt követően nemsokkal indul a RÁKENROLL! Aki ezt ülve kibírja, azzal tényleg valami NAGYON komoly baj van...
Na kérem szépen és jöjjön a rákenroll buli következő előadója, aki EZT is kibírja mozdulatlanul az vizsgáltassa meg magát. Komolyan. Egyik nagy kedvencem, főleg a líraibb oldala miatt, Sammy Hagar, aki egy időben a Van Halen énekese volt - ezen tevékenysége közben elkövetette a bandával a Big Fat Money nevű elképesztő rákenrollt. ÍME!
A Rákenroll "műsorból" nem maradhat ki a világ legnagyobb rákenroll cirkusza, a Leningrad Cowboys. Volt szerencsém őket élőben látni, és azóta is várom a következő lehetőséget, elképesztő koncert volt, fantasztikus zenészekkel, döbbenetes feldolgozásokkal. Most egy Uriah Heep nótát dolgoztak fel, melynek címe Easy Livin' - rákenroll nem akárhogyan!
Mai rákenroll partinktól búcsúzzunk egy másik "talán legjobb" hanggal, Személyesen David Coverdale búcsúztat minket el egy frenetikus rákenróllal, amely eredetileg a Deep Purple dala (igen ismert változata az 1974-es Caliornia Jamen előadott példány, ahol David énekelt Glenn Hughes-zal, aki basszusgitárosként is beszállt az énekbe). Ez a dal azóta is szinte minden, kicsit technikásabb rockbanda alap konfigurációjába beletartozik... Jöjjön a Burn (és kicsit a Stormbringer - szintén Deep Purple klasszikus) a Whitesnake-től
Remélem mindenkinek tetszett a szombat esti RÁKENROLL party! Hallgassatok szombat este is JÓ zenéket - és ne a diszkóban, ott ugyanis nincs ilyen...
Kezdjük is az REO Speedwagonnal a bulit:
A rockzene világában sok érdekes dal van - rengeteg olyan, ami nem az eredeti előadóval lett világhírű, itt van például John Fogerty dala, a Rockin' All Over the World, amely a Status Quo változatában lett igencsak ütős sláger, most hallgassuk és nézzük meg az eredetit és egyébként is RÁKENROLL!
S ha már John Fogerty: neki volt egy olyan zenekara...olyan, de olyan... A Creedence Clearwater Revival, röviden csak CCR, amely nagyon jó rákenrollokat nyomott, az ő egyik legnagyobb slágerük volt a Travellin' Band, amelyet ismét John Fogerty előadásában hallathatunk meg (ha nem mozog a láb, akkor komoly baj van...)
S akkor most jöjjön minden idők egyik legjobb rock-zenekara minden idők egyik legjobb énekesével - Egy fehér zakós fiatalember azt énekli "Tonight's the night we'll make history, as sure as dogs can fly..." és ezt követően nemsokkal indul a RÁKENROLL! Aki ezt ülve kibírja, azzal tényleg valami NAGYON komoly baj van...
Na kérem szépen és jöjjön a rákenroll buli következő előadója, aki EZT is kibírja mozdulatlanul az vizsgáltassa meg magát. Komolyan. Egyik nagy kedvencem, főleg a líraibb oldala miatt, Sammy Hagar, aki egy időben a Van Halen énekese volt - ezen tevékenysége közben elkövetette a bandával a Big Fat Money nevű elképesztő rákenrollt. ÍME!
A Rákenroll "műsorból" nem maradhat ki a világ legnagyobb rákenroll cirkusza, a Leningrad Cowboys. Volt szerencsém őket élőben látni, és azóta is várom a következő lehetőséget, elképesztő koncert volt, fantasztikus zenészekkel, döbbenetes feldolgozásokkal. Most egy Uriah Heep nótát dolgoztak fel, melynek címe Easy Livin' - rákenroll nem akárhogyan!
Mai rákenroll partinktól búcsúzzunk egy másik "talán legjobb" hanggal, Személyesen David Coverdale búcsúztat minket el egy frenetikus rákenróllal, amely eredetileg a Deep Purple dala (igen ismert változata az 1974-es Caliornia Jamen előadott példány, ahol David énekelt Glenn Hughes-zal, aki basszusgitárosként is beszállt az énekbe). Ez a dal azóta is szinte minden, kicsit technikásabb rockbanda alap konfigurációjába beletartozik... Jöjjön a Burn (és kicsit a Stormbringer - szintén Deep Purple klasszikus) a Whitesnake-től
Remélem mindenkinek tetszett a szombat esti RÁKENROLL party! Hallgassatok szombat este is JÓ zenéket - és ne a diszkóban, ott ugyanis nincs ilyen...
2008. július 11., péntek
Álmok és a mágia... (Rata Blanca - La Leyenda del Hada y El Mago, Rata Blanca - Aun estas en mis sueños, Rata Blanca - Volviendo a Casa)
Nagyon jó érzés egy kis pihenás után újra jobbnál jobb dalok után kutatni. Sokféleképpen képzeltem el a blogolást, de általában csak csapongok - ez amolyan rádióműsor, blogban - hiába, kinek mi a hobbija, az álma. Egy egy blogbejegyzés olyasmi, mintha egy 20 perces műsort csinálnék három nagyon jó nótával meg egy kis sztorizással, s mindezt mindennap! De jó is lenne a valóságban...
No mindegy, legutóbb mágusokról volt szó, kössünk is át ide - következzék egyik kedvenc dalom (a mintegy 500 legkedvencebből egy), az argentin Rata Blanca epikus tündérmeséje, La Leyenda Del Hada y El Mago - egy nagy hatalmú mágusról, aki egyszercsak meglátja az erdőben a tündért és egymásba szeretnek..de a Sors persze nem tud ennyi szeretetet elviselni és megöli a lányt... de a mágus hatalmas és mindent megtesz, hogy újra életben lássa...
Aranyos fantasy mese ... Szerencsére a Rata Blanca esetében sosem beszélhetünk fantázia hiányáról... Amellett, hogy kiváló koncertfelvételek keringenek a neten, a fantázia is közrejátszik... A szívszorongató balladából, az Aun estas en mis sueños című dalból a Final Fantasy játékprogram segítségével készült egy kiváló, nem hivatalos klip...
S a sok fantázia után jöjjön egy kis igazi koncerthangulat- 2003-ból az egyik kedvenc Rata Blanca nótám, a Volviendo a Casa következik.
A dal refrénje:
ángel, ella es un ángel,
tiene la llave que devuelve la ilusión.
Dame, dame un instante,
te necesita mi cansado corazón...
el fuego no se apagó.
Hevenyészett és költőiességet nélkülöző magyar fordításban:
Angyal, az a lány egy angyal
Nála van a kulcs, visszaadja az illuziót
Adj, csak egy pillanatot adj
Fáradt szívem csak rád vágyakozik...
A tűz nem aludt ki.
Így térjen mindenki haza... Jó zenehallgatást, és mindenkinek kívánok egy saját angyalt...
No mindegy, legutóbb mágusokról volt szó, kössünk is át ide - következzék egyik kedvenc dalom (a mintegy 500 legkedvencebből egy), az argentin Rata Blanca epikus tündérmeséje, La Leyenda Del Hada y El Mago - egy nagy hatalmú mágusról, aki egyszercsak meglátja az erdőben a tündért és egymásba szeretnek..de a Sors persze nem tud ennyi szeretetet elviselni és megöli a lányt... de a mágus hatalmas és mindent megtesz, hogy újra életben lássa...
Aranyos fantasy mese ... Szerencsére a Rata Blanca esetében sosem beszélhetünk fantázia hiányáról... Amellett, hogy kiváló koncertfelvételek keringenek a neten, a fantázia is közrejátszik... A szívszorongató balladából, az Aun estas en mis sueños című dalból a Final Fantasy játékprogram segítségével készült egy kiváló, nem hivatalos klip...
S a sok fantázia után jöjjön egy kis igazi koncerthangulat- 2003-ból az egyik kedvenc Rata Blanca nótám, a Volviendo a Casa következik.
A dal refrénje:
ángel, ella es un ángel,
tiene la llave que devuelve la ilusión.
Dame, dame un instante,
te necesita mi cansado corazón...
el fuego no se apagó.
Hevenyészett és költőiességet nélkülöző magyar fordításban:
Angyal, az a lány egy angyal
Nála van a kulcs, visszaadja az illuziót
Adj, csak egy pillanatot adj
Fáradt szívem csak rád vágyakozik...
A tűz nem aludt ki.
Így térjen mindenki haza... Jó zenehallgatást, és mindenkinek kívánok egy saját angyalt...
2008. július 10., csütörtök
Kiderült az igazság... (Uriah Heep - Wizard, Uriah Heep - The Magician's Birthday, Uriah Heep - Wise Man)
Apró délsváb örömtánc eljárása után írom ezt a bejegyzést - végre más is észrevette, hogy tündérbogár vagyok - bár eddig inkább valamilyen sárkányfélére hasonlítottam, de ez a definíció jobb :) Bár akár még lehetek varázsló is... ez azért is fontos, mert tegnap este az új Uriah Heep lemez kapcsán a zenekar hihetetlen mennyíségű klipjét nézegettem/hallgattam a YouTube-on és ezért itt az ideje, hogy ismerkedjünk minden idők egyik legjobb, még ma is élő és aktív rockzenekarával. Mindenkinek felhívnám a figyelmét a klipben látható elképesztő playbackre, a dalt kezdő szólógitáros Nelsonos kinézetére és a háttérben táncolókra. Szóval lehetett jó tánczenét csinálni Dumm-Dumm-Dumm nélkül is. Íme, lehet tanulni:
S hogy ma csodás emberekről legyen szó, maradjunk a Uriah Heepnél... Még a korai időszak egyik legnagyobb "slágere" a The Magician's Birthday volt - ekkortájt a zenekart még inkább progresszív rockzenei hatások érték, nem a későbbi hard-rock témák:
Mai válogatásunkat egy újabb Heep dallal zárjuk, ami illik a témaválasztásba, hiszen címe egyszerűen Wise Man, azaz Bölcs Ember - John Lawton fantasztikus hangjára emlékezzünk örökre - Nekem ő volt a Heep igazi hangja és az is marad örökre
Mivel most épp odavagyok a Uriah Heep-ért még jelentkezem SOK jó Heep nótával - addig is örüljünk a mágiának, a varázslatnak és a bölcsességnek... És hogy vannak csodás emberek...
S hogy ma csodás emberekről legyen szó, maradjunk a Uriah Heepnél... Még a korai időszak egyik legnagyobb "slágere" a The Magician's Birthday volt - ekkortájt a zenekart még inkább progresszív rockzenei hatások érték, nem a későbbi hard-rock témák:
Mai válogatásunkat egy újabb Heep dallal zárjuk, ami illik a témaválasztásba, hiszen címe egyszerűen Wise Man, azaz Bölcs Ember - John Lawton fantasztikus hangjára emlékezzünk örökre - Nekem ő volt a Heep igazi hangja és az is marad örökre
Mivel most épp odavagyok a Uriah Heep-ért még jelentkezem SOK jó Heep nótával - addig is örüljünk a mágiának, a varázslatnak és a bölcsességnek... És hogy vannak csodás emberek...
2008. július 9., szerda
Le lettem szúrva.... (Chicago - You're The Inspiration)
Mit is mondhatnék, megérdemlem. Ma valaki, akit nagyon kedvelek, jól leszúrt, hogy mi van a bloggal, miért nem folytatom. miért nem törődöm vele. én hivatkoztam fáradtságra, kreatív energiák elvesztésére, amelyek a munkába folynak... pedig jó zenéket azóta is hallgatok, sőt. Ezért most, bocsánatot kérendő mindenkitől egy dal három olyan klipjét mutatom, amellyel jelenleg sokat foglalkozom, a Körkép című helyi rádióműsor Zenesarok című részében éppen a Chicago zenekar életművét dolgozzuk fel, és ez az egyik kedvenc dalom tőlük - s indokolja kicsit a blogtól való távolmaradásomat. Ez a dal sokmindenre magyarázatot ad...
S jöjjön egy másik verzió Peter Cetera előadásában...
S ha még nem unjátok, egy harmadik változat... (ilyen kategóriájú nótáról van szó....)
Megjegyzésként még annyit, hogy a dal eredetije a Chicago XVII. lemezének hetedik dala és eredetiben Peter Cetera énekli... Azonban ezután a lemez után elhagyta a Chicagót, és énekesként helyére Jason Scheff lépett, aki basszusgitározik is. Az első és harmadik klipen már az a Chicago látható, amiben Peter Cetera nincs jelen, de ő is megérdemelte, hogy egy klippel szerepelhessen, elvégre az ő hangjával lett világhírű a dal..
S amit nagyon sok szeretettel ajánlanék, az a Uriah Heep zenekar új lemezéről a What Kind of God című dal. Erről sajnos nincs klip egyelőre, pedig máris klasszikus...
S jöjjön egy másik verzió Peter Cetera előadásában...
S ha még nem unjátok, egy harmadik változat... (ilyen kategóriájú nótáról van szó....)
Megjegyzésként még annyit, hogy a dal eredetije a Chicago XVII. lemezének hetedik dala és eredetiben Peter Cetera énekli... Azonban ezután a lemez után elhagyta a Chicagót, és énekesként helyére Jason Scheff lépett, aki basszusgitározik is. Az első és harmadik klipen már az a Chicago látható, amiben Peter Cetera nincs jelen, de ő is megérdemelte, hogy egy klippel szerepelhessen, elvégre az ő hangjával lett világhírű a dal..
S amit nagyon sok szeretettel ajánlanék, az a Uriah Heep zenekar új lemezéről a What Kind of God című dal. Erről sajnos nincs klip egyelőre, pedig máris klasszikus...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)