A Kondor meg csak repül... (Delta - Two Bullets,Delta - I can't,Delta - Who I Am,Delta - Burning Soul)

Jó szokásom szerint valamelyik nap megint böngésztem a világhálót - régi hobbim, hogy olyan előadókat találjak, akiket érdemes "felfedezni", olyan bandákat hallgathassak meg, akiket kevesen hallgatnak, vagy netán itthon nem is ismernek egyltalán. Emiatt aránylag sok ismeretlen zenekarral ismerkedem meg, persze kiemelkedő kevés van köztük. Most azonban sikerült rábukkanni egyre. Ez a zenekar az AOR távoli rokonságának számító stílusban tevékenykedik, mondjuk úgy, hogy másodfokú unokatestvérek. Azonban ebben az esetben ez a rokonság nálam fut össze közelivé - imádom a neo klasszikus metál zenét, a barokkos futamokat, a hangszereikkel mesterfokon bánó, komolyzenei képzettségű zenészeket. S mindezt egy olyan zenekartól megkapni, akik chileiek...Igen, Chiléből valók, nem tévesztettem el a dolgot, nem vonatoznak aluljárókban indián zenét játsszva, hanem a legtutibb Symphony X, Time Requiem, Malmsteen, Richard Andersson's Space Odyssey neo klasszikust tolják... Na hallgassunk csak bele a Two Bullets című dalba:



A Black and Cold című lemez egyébként 11 fantasztikus nótából áll, van benne akapella kórusos dal, isntrumentális gitár-billentyű párbaj és a fantasztkius akusztikus Contrapunto (lefordítsam a címét). Sajnos a legjobb nótából, a Song for the Opressed-ből nincs klip, de az ezt követő I can't csodáját élőben meghallgatjuk:



Nicolas Quinterosnak hívják a zongorista/billentyűst... ne felejtsük el a nevét. A zenekar egyébiránt döbbenetesen ügyes zenészekből áll. Felipe del Valle: ének, Santiago Kegevic: Basszus, Andrés Rojas: Dob, Benjamín Lechuga: gitár. Külön érdekesség, hogy a Lechuga szó magyarul fejeskáposztát jelent.

Persze helyettem inkább a zene beszéljen, következzék egy másik dal, a Who I am:



Santiago Kegevic is ott van ám a szeren, emberek! mindezt Chiléből, napok óta nem térek magamhoz ettől :) S ide a bejegyzés végére akkor még egy klip, a Burning Soul, amely mindenképp Dream Theater hatásokat is tartalmaz, a fantasztikus Black and Cold album bónusz dala egyébként - s miylen a sors, a lemezről persze a legjobb nótákból nincs klip... nem baj, nézzünk szorosan körül az interneten, ezt a lemezt megéri megvenni! Nicolas Quinteros egy zseni a többiek is fantasztikusak...



Gracias muchachos chilenos, que sigan rockeando!

Amerikából jöttem... (Touch - Don't You Know What Love Is - When The Spirit Moves You, Touch - Black Star)

Először is nagy örömmel jelentkezem ismét itthonról, miközben megjártam a nagyvilágot, voltam Anaheimben egy rendezvényen. Ez a város Kaliforniában található, így nem kevés utazással és izgalommal járt az út. Zürichen keresztül utaztam, onnan közvetlen járat vitt - semmiség 12 óra 40 perces menetidővel... Nem is a kalandok lényegesek, Amerika mégiscsak Amerika, Kaliforniában csodásan sütött a nap és a TV-ben rengeteg amerikai focimeccs volt. Mármint American football, tojáslabdás foci. Értitek! Na mindegy, ennek kapcsán érdemes megemlékezni minden idők egyik legjobb ismeretlen zenekaráról, akik a Touch nevet viselték. Előzményük a szintén nem túl ismert American Tears volt, akik főleg a progreszív rock határmezsgyéjén mozogtak. A Touch ezzel szemben A dallamos rockot vállalta fel, a félelmetes AOR kórusok talán legjöbb példáit hallhatjuk ezen a lemezen fantasztikus szólókkal, sőt a dalok igényességét csak továb növeli, hogy ott vannak azok a progrock hatások még mindig nem egy dalban. Hallgassuk meg tehát a lemez első két dalát, amelyet egy videóba sűrített a "készítő".



Styx, Journey, Toto, REO Speedwagon és hasonló rajongók gondolom most borzonganak... Mindkettő dal klasszis. A When The Spirit Moves You a második dal egyébként, jó kis szólókkal és persze a kórussal (és a west coastos zongorával) nagyobb ismertséget érdemelne. dehát nem mindenkiből lehetett világsztár csak azért, mert zseniális lemezt csináltak...

A Black Star inkább európai hatásokat mutat (bár szerintem Kansas nótának is elmehetne), bár az AOR-os kórusok itt is meggyőzőek - szerencsére itt most két változata van egymás után - így magát a zenekart is meg tudjuk nézni... Íme a Black Star:



A Touchnak csak egy lemeze volt, bár előkerült egy kiadatlan második lemezanyag, ennek ellenére úgy gondolom totálisan érdemtelenül nem tud róluk senki, hiszen ZSENIÁLIS prog AOR bandáról van szó... ennek legjobb példája a My Life depends On you, amiről sajnos nincs videó....

A világ kegyetlen, és értelmetlen - ilyen bandákat, mint a Touch, kb néhány száz ember ismer csak...

Eltelt 20 év... (Huey Lewis - Do You Believe in Love,Huey Lewis - Heart and Soul, Huey Lewis - Trouble in Paradise,Huey Lewis - The Best of Me)

...amióta hazajöttem Bogotából. végtelen szomorúsággal "ünneplem" ezt az évfordulót, mert életem legcsodásabb 3 évét töltöttem ott - erre lehet azt mondani, nekem legalább jutott 3 fantasztikus év... Nagyon sok zenével ismerkedtem meg ott, a helyiek nagyon jó lemezeket gyártottak licencben, és ott ért az első olyan film-élmény, amely TV előtt is igazi izgalomba hozott (ez bizony a Vissza a Jövőbe első része volt, ami azóta is kedvencem). Abban pedig volt egy zenekar, amely "motorja" a zsüriben ült, amikor Martyék játszottak a tehetségkutatón. A Power of Love című nótájuk, és a Huey Lewis sound totálisan összenőtt a filmmel - szerencsére. Még nagyobb szerencsére volt azért sok más jó nótájuk is. Kezdjük a mai "műsort" egy olyan dallal, amit vagy 25 éve imádok, de egész ma estig nem tudtam, ki az előadó - ugyanis amikor megkedveltem, akkor még nem volt internet és nem tudtam angolul, azóta pedig nemigen hallottam. De ma, a Chuck nevű sorozat 2. szezon 2. részében felbukkant a dal a fantasztikus Yvonne Strahovski főszereplésével és azonnal keresni kezdtem. S meg is találtam - hát nem egy Huey Lewis nóta? De :)



Ütnek a kórusok, a klip vicces, vidám... miért nincsenek most ilyen bandák? No mindegy...ahogy el lehet az élet sikerein és sikertelenségein is gondolkodni. Vajon miért van az, hogy akinek nagy a szíve és szép a lelke, azt sosem értékelik eléggé? Talán Huey Lewis ezt is megválaszolja a Heart and Soul című nótában...



Talán azért lehet mindez, mert a Paradicsomban is lehetnek gondok - ahol bele lehet egy levesbe köpni, ott meg is teszik... Következzék tehát a Trouble in Paradise (felhívom a figyelmet a zenekar vokális és egyéb zenei képességeire).



Rengeteg Huey Lewis nótával fejezhetném be ezt a mai összeállítást, de azt hiszem lelkileg ezzel tudok azonosulni a legjobban, ami most következik - The Best of Me.



Nézzetek és hallgassatok sok-sok Huey Lewist, nagyon vidám, klassz zene. Éljenek a 80-as évek!

Lokálpatrióta lettem... (Magazin - Siker, Magazin - Hosszú Forró Nyár, Slam - Szivemből szól ez a dal)

Kis pihi után most újra egy-két ritkaság felfedezésével folytatom a blogot, sőt ez az újdonság kapcsolódik szűkebb pátriámhoz, Százhalombattához is, hiszen a Magazin zenekar ezer szállal kötődik ide. Először is tekintsük meg a zenekar történelmét, amelyre sajnos pont nem igaz a dal címe, ami Siker:



Sajnos erről a bandáról túl sok információm nincs (én kérek elnézést), de amit 2008-ban műveltek, az igencsak megdobogtatta a szívemet - nemcsak azért, mert itt játszódik a klip a főtéren, hanem mert bizony azt a dallamos rockzenét játsszák, ami nekem tetszik... Íme a friss klip, a Hosszú forró nyár!



S részemről az öröm, hogy egyrészt egy helyi zenekarról írhattam, másrészt olyan zenét játszanak, amit szeretek - csak így tovább srácok!

S hogy három videó legyen, mivel van közös metszet, így a méltatlanul ismeretlen magyar Slam zenekar dala következzék harmadiknak reprezentálva a magyar west-coast igen rövid időszakát:



Még akarunk ilyen Magazint és ilyen Slam-et! Sokat!

Köszönjük Richard, és készíts egy új lemezt Freddyvel odafent...

A mai bejegyzésnek adhatnék alcímet is... a blogot ideiglenesen átnevezhetném "Gyu Szeret AOR és Utál Élet"-re... sajnos ez a mai bejegyzés illik a sorba - nemcsak azért, mert az általános közhangulatom a béka feneke alatt van (kb a Föld középpontja körül), hanem - milyen érdekes az élet - aznap hagyott itt minket a rockzene egyik legnagyobb alakja, amikor a rockzene valaha volt egyik legnagyobb zenekarának új lemeze jelent meg megannyi év után. Ez utóbbit majd megünnepeljük, de most emlékezzünk arról, aki elment. Képzeljünk el egy Hammond orgonát, ami mögött egy ősz, de örökké fiatal ember állt, és minden idők legjobb hangszeres textúráit nyomatta... Sosem sztárkodott, sosem nyomult a színpad elején, nem bohóckodott, nem vadult - csak játszotta azokat a döbbenetes dalokat...
Richard Wright, Aki nélkül a Pink Floyd soha nem lehetett volna Pink Floyd, többé nem Hammondozik nekünk... reméljük Freddy Mercuryval már épp bandaalapításon csevegnek odafent egy sör mellett...

Nincs mit tenni, a Richard Wright emlékmű oszlopos darabjaival emlékezünk ma, először magunkról és róluk...



S minden idők egyik legcsodásabban textúrázott billentyűs feladata, amiben úgy lehet ragyogni, mint egy őrült gyémánt.



S akkor szólaljanak meg ismét a halhatatlan billentyűsök és jöjjenek a birkák...



S szerencsére a NAGY CSAPAT egyszer még összeállt a Live 8-on és mi mást is kivánhatnánk, mint azt, hogy Rick itt legyen...



Köszönjük Richard Wright, köszönjük a csodás dalokat a csodás lemezeken (Meddle, Dark Side of the Moon,Wish You Were Here, The Division Bell) és köszönjük a fantasztikus Hammond és Kurzweil textúrákat....örökre velünk maradnak az emlékeddel együtt... Játsszatok jókat odafent Freddyvel... Viszlát!

Új Rata Blanca!!!! (RB-Talisman,RB-El Reino Olvidado,RB-El Circulo de fuego,RB-Si eres hijo del Rock,RB-Un Dia Mas, Un Dia Menos)

Akik ismernek, sok hobbimról tudnak - tudják, hogy imádom a spanyol nyelvet, a spanyol nyelvű rockzenét. Sajnos a világnak azon a felén inkább más stílusok a dominánsak, de szerencsére a legeurópaibb dél-Amerikában sok jó banda van, közöttük is nagy kedvencem a Rata Blanca. Tudom, tudom, egyszer már volt velük "műsor", ámde itt az aktualitás, az új lemez, amelynek címe "El Reino Olvidado", azaz az Elfelejtett Királyság. Ismét lesznek csodás szerelmes dalok, ahogy fantasy ihletésű nóták is. Ezúton üzenek is, annak, akit érint:

"Si al final esta vida es un sueño
sólo sé que a tu lado me quiero despertar
amanecer una vez más"

Következzék a csodás Talisman:



A lemez hangvételét leginkább meghatározó elemek a 80-as évek Hard Rock muzsikájából érkeznek, onnan is legfőképp a Rainbow nevű elképesztően zseniális banda örökségéből, erre jó példa a címadó El Reino Olvidadó, amelyben azért ott prüntyögnek a Hammondok is, ahogy kell.



Folytatódjék akkor a rákenroll, amit Buenos Airesben is kiválóan nyomnak, Adrian Barilari változatlanul elképesztően jó hangú, a többiek pedig igazi rock-hősök. Akkor is imádnám a vokált, ha egy szót nem értenék spanyolul, ez az énekes ugyanis világszínvonalú, és csak borzongok tőle, annyira tetszik... szerencsére értem a dalszöveget :)

El Circulo de fuego (A Tűzkör)



És és és méééég rákenrolll..hammondok, Rainbow, Deep Purple, Whitesnake....ja nem is, hanem Rata Blanca 2008-ból és a zseniális Adrian Barilari :) És persze mindenkihez illő dalcím: Si eres hijo del Rock - Ha a Rock fia vagy.... én tutira :)



A végére jöjjön egy szép dal, ugyanis nem elég, hogy a hard'n'heavy zenekarok írják a legszebb balladákat, ha az a banda mellesleg latin... Küldöm ezt a dalt annak, akit ma ismertem meg :) - Un Dia Mas, Un Dia Menos - Egy nappal több, egy nappal kevesebb.



A világ legjobb spanyol nyelvű rockbandája, hölgyeim és uraim... Rata Blanca!

Beau Hill a zseni (HARD - Stay, Winger - Miles Away, Europe - I'll Cry For You,Warrant - Cherry Pie,Ratt - Back for More,Unruly Child - Who Cries Now)

Kedves mindenki! Sajnos eltelt a tábor, most meg szorít a GS lapleadás - az élet nem túl egyszerű errefelé. Azonban történt valami, amit feltétlenül meg kell osszak veletek. van nekem ez a BZ nevű nagyon jó barátom, fogadott brothám, aki mindenféle zenekarokban kamatoztatja a tehetségét. Például egyből itt van Kalapács Józsi HARD nevű bandája, aminek angol változatában Józsi helyett énekel. Azt a zenekart már H.A.R.D.-nak hívják. Ez a H.A.R.D. készített egy Traveler nevű korongot a magyar piacra HARD nóták angol változataiból, íme, itt is van a Stay első klipje... (a címben azért vettem ki a pontokat, hogy elférjek )



S miért pont a Stay? Mert van ez a Beau Hill nevű producer, aki a zenekar MySpace oldalán felfigyelt a srácokra és úgy gondolta ebből valami nemzetközileg is elfogadhatót ki lehet hozni, így aztán elindult egy együttműködés. Én már ismerem a Stay Baeu Hilles változatát...ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék Kocsis Zoltán. Sokkal lazább, könnyedebb, akusztikusabb, AOR-osabb hangzás, szemben a magyar hangmérnökök metálos felfogásával. remélem hamarosan azt a klipet is megmutathatom...

Addig is ismerkedjünk Beau Hill munkásságával. Egy-két klip egy-két ismertebb zenekartól, amit ő "producerkedett" össze...



Ez bizony a Winger volt... S most mindenki kapaszkodjion, mert a dallamos rockzenei világ legjobb nevei közül jön sok :) A teljesség igénye nélkül :)



Sajnos az eredeti klipet az Europe - I'll Cry for you című dalából nem lehetett beilleszteni - szerencsére volt egy "slideshow" verzió is :) No de haladjunk is...

Egy kis koncerthangulat, az előadó a Warrant, a dal címe Cherry Pie... a producer pedig Beau Hill :)



A 80-as évek egyik leginkább alábecsült bandája a RATT, amelynek számtalan lemezét producerelte Beau Hill, az Out of the Cellarból speciel alig 3.7 millió darabot adtak el csak az USÁban...



S bár még rengeteg jó dalt lejátszhatnánk ma, a sort egyelőre az Unruly Child 1992-es, saját nevüket viselő lemezével fejezem be, onnan is egy jó kis lendületes dallal.



Szóval ez a Beau Hill többek között ilyen lemezeket is producerelt (s persze még sokakat másokat), így talán a H.A.R.D. is kap jó esélyt a nemzetközi megszólalásra, amelyre a magyar hangmérnökök valamiért nem képesek... Egy nagy kalappal nekik.

Édes távollét..... (The Sweet - Cockroach,The Sweet - AC/DC,The Sweet - Action,The Sweet - Ballroom Blitz/Hellraiser,The Sweet - Love is Like Oxygen)

Bármilyen hihetetlen, most egy hétig akkor sem tudok blogozni, ha szeretnék/lenne időm/lenne energiám, ugyanis a Gamestar táborban nem lesz internet! Minő dőreség! Viszont lesz árnyas Duna part, kellemes levegő, lazulás, pihenés... Ezrét ismét igazságot szolgáltatok. Annak idején, apró serdülő koromban létezett egy zenekar az Egyesült Királyságban, akik hihetetlen jó dallamos rockzenét nyomtak, de valahogy mégis inkább "nyálbandának" titulálták őket, ezzel elintézve a csapatot hosszú távon, hiszen hiába kimagasló szereplői korszakuknak, néha még ma is nyálbandaként emlegetik őket, akik emlékeznek rájuk. Mondjuk eleve a névválasztás sem volt túl szerencsés (The Sweet = Az Édes).

Kezdjük mai összeállításunkat a Give Us a Wink című lemezről egy inkább Led Zeppelinre, mint nyálra hajazó dallal, melynek címe Cockroach.



Azt hiszem, ha bárkinek azt a bandanevet emlegetjük, hgoy AC/DC, mindenki tudja miről van szó. Azonban az AC/DC szavacskát a The Sweet tette világhírűvé egy kompromisszumok nélküli rákenrollal:



A sok-sok halhatatlan The Sweet sláger közül az egyik legakciódúsabb nem más, mint a többek által feldolgozott Action. Már ebből is látszik, hogy a kidolgozott kórusokkal, szólókkal rendelkező rákenroll csapat minden volt, csak nyálas nem...



Íme Def Leppardék változata...



Szerencsére a The Sweet 2008-ban is működik, mi sem bizonyítja jobban, mint egy TV felvétel, amin a Ballroom Blitz és a Hellraiser összevont változatát játsszák...
A fiúk már nem fiatalok, de a rákenroll ÖRÖK! Remélem egyszer eljönnek végre Magyarországra...



S most gondoltam csak bele mennyi Sweet nótát hagyok ki most...Fox On The Run, The Six Teens, Teenage Rampage, Wig Wam Bam, Set Me Free stb. stb. stb... Egyet, a legeslegnagyobb kedvencemet, amelyre épp most is dobogó szívvel gondolok, semmi pénzért nem hagynám ki: manapság is dallamos rockzenekarok tucatjait ihleti a korát sokkal megelőző dal, a Love is Like Oxygen....



A 6 perces Long Play változat után jöjjön egy fele olyan hosszú szerelem, a 3 perces verzió - hiába, imádom ezt a dalt.



Ennél többet én sem mondhatnék, irány az édes pihenés...

Egy extrém eset...(Extreme - Rest in Peace, Nuno - Cupid's Dead, Extreme - Rock'n'roll Man, Extreme - More Than Words)

Léteznek olyan bandák, amelyekről azt hisszük, ismerjük őket - vagy extrémebb esetben úgy gondoljuk, sosem hallottunk róluk, aztán kiderül, hogy a "szuper ismert" slágert ők játsszák. 1985-ben alakult egy ilyen zenekar Massachusetsben, példaképüknek olyan bandákat tekintve, mint a Queen és a Van Halen. Indulásnak nem rossz. Enek ellenéer saját zenei stílust hoztak létre, amelyet funky Metalnak neveztek el. Hallgassunk is bele, milyen egy olyan dal, amelyben ott vannak a Queenes hatások, főleg a kórusokban, illetve milyen a Van Halenes gitárkodás lenyomata...



Nem rossz, nem rossz, bár fogadni mernék, nem emiatt a daluk miatt ismerik őket százmilliónyian, pedig ez is egy nagyon jó nóta... A lemez címe, amin ez elhangzik: III Sides to Every Story. Egyébként mielőtt továbmennék elárulom, hogy a talán legismertebb Extreme lemez a Punchline. Érdeklődök ezután tudni fogják, mit érdemes keresni :)
A zenekart egyébként sokan a zseniális gitáros, Nuno Betencourt miatt ismerik igazán. Semmiképp Sem lenne érdemes kihagyni a kiváló húrmester egyik szólókoncertjén, a Guitar War 2003-on rögzített Extreme felvételt, melynek címe -Cupid's Dead. Hogy én ezzel mennyire egyetértek... Nuno sajnos énekesnek nem olyan jó, mint gitárosnak - ezt jegyezzük azért meg.



S ha már többször megemlékeztem ezen a blogon a Boston zenekar egykori zseniális énekeséről, Brad Delpről, aki változatlanul NAGYON hiányzik nekem, akkor kössük össze az Extreme-t és Nunot-t is a Bostonnal. A zenekar ugyanis fellépett a Brad Delp emlékkoncerten, ahol a zseniális gitáros a billentyűk mögé ült....



S akkor mai "műsorunk" végén szerepeljen az a dal, ami miatt az egész világ ismeri az Extreme-t, még akkoris, ha ma már nem tudják, mi a banda neve. A dal örökzöld lett és marad is mindörökké:



S hogy miért foglalkoztam ma az Extreme-mel? Lévén friss kislemezük jelent meg, és nemsokára itt az új, friss album is, ami ismet bizonyítja, hogy a dallamos rockzenének nemhogy vége lenne, hanem pont ellenkezőleg, reneszánszát éli még az extrém ellenséges körülmények között is. Kitartás srácok, hajrá Nuno!

Igazságot a Mobilnak! Móóóóóóóóbil, móóóóóóóóóóbil...(P.Mobil - Menj Tovább, P. Mobil - Két Forintos Dal, P. Mobil - Miskolc)

Pénteken koncerten jártam. Két magyar zenekart néztem meg a Rocktogonban, az első meglehetősen közepes volt, mondhatni nemigen élveztem, kivéve két dalt, amelyet jól ismertem, bár ezeket is majdnem sikerült meggyilkolni "feldolgozásilag". Itt az ideje, hogy igazságot szolgáltassunk a P. Mobilnak, amelynek két dalát sikerült eléggé elrontani. Tunyogi mester előadásában jöjjön tehát az első dal, a Menj Tovább.



Na kb. így kell játszani Mobilt, ha az ember bandája nem a P. Mobil. Aki az eredetit akarja igencsak rossz hanggal, íme:



A klipben még látható az igen korán elhunyt zseniális gitáros, Bencsik Sándor is. A másik dal a 2 forintról, azaz a bélásról szólt. Eredeti változata itt következik:



Aki egy kicsit gyorsított koncertváltozatot szeretne Tunyíóval, íme:



És bónuszképp az egyik kedvenc Mobil dalom, a Miskolc:



Remélem megfelelő igazságot tudtam nyújtani a Mobilnak, megérdemlik, kiemelkedő magyar rockbanda voltak/vannak.

A Kék Floyd ...a rózsaszín blues...

Ezt a bejegyzést magyar idő szerint hajnali fél 3-kor kezdtem el írni. Miért? Mert idáig zenét hallgattam, vaníliát pisiltem, könnyeket törölgettem, dobogtam a földön a lábammal, ingattam a buksim ütemre stb... Sikerült valami nagyon zseniálisat találni.
Néhány felettébb fantasztikus zenész összeállt, hogy Pink Floydot játsszanak. Önmagában ez még nem szenzáció, ők azonban úgy gondolták, hogy egyenesen a gyökerekig vezetik vissza a Floyd zenéjét és a blues köntösébe, a blues eszközeivel adják elő.. ami kijöt az valami elképesztő...
Beszéljen hozzánk a zene inkább, mint egy lélegzet ...



A zenekar tagjai: MATT ABTS - Dobok és ütőhangszerek -a Gov't Mule tagja / MARC FORD - Gitár és ének - ex-The Black Crowes / JOHNNY NEEL - Billentyűsök, Hárfa és ének - The Allman Brothers, BERRY OAKLEY, JR - Basszus és ének - Gov't Mule / ALLEN WOODY - Basszus, Mandolin, 12-Húros gitár, Steel Guitar és ének - Gov't Mule. Nem semmilyen zenészekről van itt szó, akik bluesként játsszák a Pink Floydot...

Kár, hogy a zseniális basszusgitáros, Allen Woody nem él már... Ezt a mai bejegyzést az ő emlékének is szánom, megemlítve, hogy megjelent a Blue Floyd első lemeze, Begins címmel - egy zseniális koncertet tartalmaz, ahol nemcsak Pink Floydot, hanem két Beatles dalt is játszottak blues/jam felfogásban. Következzék tehát egy olyan felvétel, amelynek a címe egyszerűen csak annyi: félelem nélküli, azaz Fearless.



Ezen a felvételen a következők zenélnek (2005-ös a felvétel, amikor már Allen Woody nem élt): JOHNNY NEEL billentyűs (THE ALLMAN BROS.), MATT ABTS dobos (GOV. MULE), BERRY OAKLEY JR. basszus (ROBBY KRIEGER of THE DOORS), AUDLEY FREED gitár (THE BLACK CROWES), JIMMY PAGE gitár, JEFF PEVAR gitár. Nem rossz, mi?

Végezetül jöjjék egy kis hangulat, nehogy valaki szomorkodni kezdjen, egy kis boogie-woogie és blues - Johnny Neel egy Blue Floyd koncerten villantja, mit is tud a billentyűsökkel, és mennyire érzi a bluest... állakat felkötni, mielőtt hallgatni kezditek! Én szóltam!



Szóval mindenkinek, aki szereti a bluest, ajánlom a Blue floydot. Mindenkinek, aki szereti a Pink Floydot kötelezően előírom a Blue Floydot. S aki mindkettőt imádja (például én) az nyisson vaníliagyárat...annyi vaníliát fog pisilni, mint még soha életében... Én szóltam...

Utcák, acélházak és hetedik kulcsok... (Streets - Everything Is Changing, Steelhouse Lane - Son of a Loaded Gun, Seventh Key - An Ocean Away )

Az előző bejegyzéseim mind valamilyen téma köré csoportosított "láthatóvá és hallhatóvá tett" bejegyzések voltak - most folytatom a "ritkaságok" sorozatot. Elsőként is ismerkedjünk meg a Streets nevű bandával amelyet Steve Walsh énekes, Mike Slamer gitáros, Billy Greer basszusgitáros és Tim Gehrt dobos hoztak létre. Ismerős nevek? Akkor mondom: Steve Walsh - Kansas. Mike Slamer - Steelhouse Lane, Warrant, Seventh Key. Billy Greer - Kansas, Seventh Key. Jó kis névsor? Egyébként Steve Walshnak szóló próbálkozásai is voltak, de a hangja annyira, de annyira Kansas, hogy az még a Streets dalából is kihallatszik, amelynek a címe Everything Is Changing.



Egyébként ez a dal a banda első lemezéről van, melynek címe csak egyszerűen 1st. Természetesen adja magát a dolog, hogy a folytatásban a Steelhouse Laneről legyen szó - ez a zenekar sajnos csak két lemezt élt meg és ezeket sem a rockzene legnagyobb dicsőségének korszakában, pedig többet is megérdemeltek volna. Első lemezükről a Slaves of New Worldről következzék a Son of a Loaded Gun című nóta - jó kis banda volt ez...



A harmadik banda, amit ma emlegettem és elég ismeretlen, az a Seventh Key - Mike Slammer és Billy Greer csapata, amelyben a nagyon jó torkú Terry Brock énekel ( aki többek között Kansas hátérénekes is volt :) ). Az "egy óceánnyira" levő videó nem egy nagy pukkanás, de a dal tele van finom kórusokkal - Seventh Key - An Ocean Away



Egyébként ez a dal a Seventh Key zenekar Raging Fire című albumán található. S ha már ilyen kitartóak voltatok új zenekarok megismerésében, s ha már ennyit emlegettük ma a Kansas-t, akkor bónuszként jöjjön egy Kansas nóta az eléggé alábecsült Power című lemezről - azokról a sziluettekről, amelyek álruhában járnak. Steve Walsh énekel és billentyűzik, Billy Greer basszusozik, Phil Ehart dobol, Steve Morse (igen, aki most a Deep Purpleben van) és Rich Williams gitározik.



Bocsánat az állóképért, a zene a lényeg :)

Európa, Te csodás(Europe-Carrie, Europe-Prisoners in Paradise, Prisoners in Paradise-Let the Good Times Rock, Prisoners in Paradise-Superstitious)

A tegnapi napot blogolás szempontjából kihagytam, Kolonics Györgyre emlékezve nemigen volt kedvem dalokat szemezgetni, nagy veszteség ő a magyar sportnak, az egész országnak. de kiszomorkodtam magam, így ma egy különleges európai előadóval fogunk ismerkedni. igen, egy végső visszaszámlálás és...

Emlékezzünk egy csodás lírai dallal Kolonics Györgyre, amely az utolsó "viszlátról" szól:



Az élet folyik tovább, így mi is evezzünk kicsit vidámabb vizekre, bár azért ezek sem "annyira" vidámak. hogy is kezdődik az egyik legjobb Europe dal?

I want to learn how to fly
I want to be respected
I want to get lucky
I want to get out of this dump
I just want to watch TV
I want to be loved
I want to be different
I want a brother and sister
I'd just rather be forgotten
I want to save the world
I want to be understood
I want to be rich
Man, I just want to be somebody

Azt akarom, hogy tudjak repülni
Azt akarom, hogy tiszteljenek
Azt akarom, hogy szerencsés legyek
Azt akarom, hogy kitörjek ebből a szeméttelepből
Csak TV-zni akarok
azt akarom, hogy szeressenek
Azt akarom, hogy más legyek
Azt akarom, hogy legyen egy öcsém és egy hugom
Engem egyszerűen el fognak felejteni
Azt akarom, hogy megmentsem a világot
Azt akarom, hogy megértsenek
Azt akarom, hogy gazdag legyek
Hé, csak szeretnék Valaki lenni

Sokan magukra ismerhetnek, ha nem is mindegyik, de sok idézett sorból, amivel a dal kezdődik - no nem ezen a koncertfelvételen, hanem a stúdióban...



Szerencsére az Europe mellett léteznek nagyon jó Europe cover bandák is, a legjobb talán Itáliában. Miért érdekes ez? Mert az előző dal címét viselik, így most következék tőlük két dal, hogy igazi ritkaság is legyen a mai bejegyzésben, Max Farina énekes vezetésével (imádom a hangját - ez a banda eljöhetne Magyarországra is egyszer) jöjjön a Let the Good Times Rock - hogy tényleg ne szomorkodjunk.



S hogy még élvezhessem kicsit Max Farina hangját, még egy dal tőlük, ami arról szól, hogy nem vagyok babonás. Mivel valóban nem vagyok, így rám nagyon is igaz (ezt gyorsan le is kopogom hehehe )

A Sors beh nagyon, nagyon szép... (Rhapsody - Wings of Destiny, Luca Turrilli - Princess Aurora, Avantasia - Inside, Ayreon - Valley of the Queens)

Épp ma a SORS furcsaságain gondolkodtam, miközben a lokális világvége itt tombolt az ablakon kívül - sokminden eszembejutott, néhány magvas gondolat, néhány szép... ezért a mai zenék könnyeztetően szépek lesznek...

Elsőként a Rhapsody zenekar (ma már Rhapsody of Fire) csodás fantasy lírája, a Sors Szárnyain következzen...



Elég erősen kapcsolódik az előző zenekarhoz a következő... Luca Turrilli ugyanis a Rhapsodyban gitározik. S írt egy csodás dalt Princess Aurora címen. Azonban egy ismeretlen francia énekes felénekelte ezt franciául... S ez maga a csoda. Íme:



S hogy a csoda tovább folytatódjon, André Matos és Tobias Sammett gondoskodik az Avantasia című metál-operából az Inside című gyöngyszemmel, s mindezt élőben!



És a végére ismerkedjünk meg magával a CSODÁVAL. Az Ayreon nevű társulat hatalmas kedvencem. Az első dal, amit tőlük hallottam, ez a gyönyörűség volt - Valley of the Queens....

Hé Te, aki ezt olvasod!...(Dream Theater - Hey You, Dream Theater - Time, Dream Theater - Money)

Ezt komolyan nem hiszem el... Újraindítom a blogot, rákenroll partit szervezek, meg minden, és sehol egy hozzászólás... Nemrég olvastam egy felmérést magyar internetes szokásokról, amiből kiderült, hogy mi magyarok világelsők vagyunk a neten mások által létrehozott tartalmak elolvasásában, és világutolsók vagyunk tartalmak létrehozásában... Ez a blog is tipikus példája ennek - én létrehozom a tartalmat, Ti elolvassátok és Ti nem hozzátok létre a pici, megjegyzés szintű tartalmat (se). Akinek nem inge, az persze nehogy magára vegye.
Cserébe a rákenroll partit kipihenendő kicsit progresszívkedjünk, a Dream Theatert kértem meg, hogy játsszon ma egy-két Pink Floyd dalt. Elsőként a Hey You szól NEKTEK, akik ezt olvassátok...



No persze nem kis idő egy ilyen bejegyzést létrehozni, egy ilyen blogot vezetni. Magától adódik tehát a következő dal, amelynek címe Time, azaz Idő



S mai Dream Theater - Pink Floyd duónkat mi mással is fejezhetném be, minthogy mindenkinek sok sok egészséget és pénzt kívánok, jöjjön tehát a Money.



Remélem sikerült benneteket megint olyan újdonságokkal megismertetni, amiket máshol nem hallottatok még... Pink Floydot a világon ennél jobban csak egy zenekar játszik... a Pink Floyd :)